Riccardo Patrese
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Nemzetiség | Olasz |
|---|---|
| Aktív évei | 1977 - 1993 |
| Csapata(i) | Shadow, Arrows, Brabham, Alfa Romeo, Williams, Benetton |
| Nagydíjak száma | 257 |
| Világbajnoki címek | 0 |
| Győzelmek | 6 |
| Dobogós helyezések | 37 |
| Első rajtkockák | 8 |
| Leggyorsabb körök | 13 |
| Első Nagydíj | 1977 Forma–1 Monacói Nagydíj |
| Első győzelem | 1982 Forma–1 Monacói Nagydíj |
| Utolsó győzelem | 1992 Forma–1 Japán Nagydíj |
| Utolsó Nagydíj | 1993 Forma–1 Ausztrál Nagydíj |
Riccardo Patrese (Padova, 1954. április 17.) olasz autóversenyző.
A Forma–1 versenysorozat résztvevője volt 1977 és 1993 között. Versenyzői pályafutása alatt 256 nagydíjon indult, mellyel a mai napig a legtapasztaltabb a Forma–1-es résztvevőnek számít a nagydíjak számát tekintve. Patrese 2006-ban Dél-Afrikában, a visszavonult Forma–1-es versenyzők számára megrendezett Grand Prix Masters verseny révén ismét visszatért az autóversenyzéshez, ha csak rövid időre is.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Forma–1-es pályafutás
[szerkesztés] Shadow és Arrows
Patrese versenyzői karrierjét 1977-ben, a Monacói Nagydíjon kezdte a Shadow csapatnál, mely az év közben váltott versenyzőt. Még ugyanabban az évben a csapatvezető Jackie Oliver elhagyta a Shadow-t, hogy Arrows néven új csapatot alakítson magának; Patrese vele együtt távozott. Az Arrows frissen létrehozott első kocsija a Shadow másolata volt, így az a szabályoknak megfelelően csak az áttervezés után indulhatott a versenyeken. Az új kocsit a csapat hat hét alatt létrehozta.
1978-ban, az Arrows második versenyén Patrese majdnem győzelemre vitte a csapatot, a kocsi motorja azonban 15 körrel a vége előtt felmondta a szolgálatot. Az év Olasz Nagydíján Patrese a rajtnál tömegkarambolba keveredett James Hunttal, és más versenyzőkkel. A baleset következtében a svéd Ronnie Peterson az eset másnapján életét vesztette. Bár Patrese felelősségét a baleset okozásában hivatalosan sosem ismervték el, a korábbi világbajnok Hunt kampányt indított ellene, melynek következményeként Patreset egy versenyre eltiltották. A TV-felvételek alapján Hunt lehetett a baleset okozója, de ezt sose ismerte el, s a későbbiekben is támadta Patreset, mikor a BBC-nél lett a versenysorozat kommentátora.
[szerkesztés] Brabham
1982-ben Patrese átigazolt a Brabhamhez, ahol óriási szerencsével megszerezte első győzelmét a Monacói Nagydíjon. Versenytársainak, Andrea de Cesarisnak és Didier Pironinak egyaránt az utolsó körben fogyott ki az üzemanyaga, így Patrese ölébe hullt a győzelem.
A második győzelmét 1983-ban aratta a Dél-Afrikai Nagydíjon, de a szezon nem Patreseről szólt. Míg a csapattárs Nelson Piquet megszerezte második világbajnoki címét, addig Patrese mindössze a gyenge 9. helyen végzett összesítésben. A gyenge teljesítmény az elkövetkező években is folytatódott: a versenyző csak 7 év múlva tudott újra a pódium legmagasabb fokára állni.
[szerkesztés] Alfa Romeo
Patrese 1984-ben a Forma–1 be visszatért Alfa Romeo csapathoz igazolt, ami két nagyon halvány évet eredményezett, összesen 8 ponttal, és egy dobogós helyezéssel.
[szerkesztés] Brabham újra
1986-ban Patrese visszatért a Brabhamhez, de a csapat addigra kifulladt, s nem tudták már versenyzőiket győzelemhez juttatni. Bár a csapat BMW motorja erősebb volt a versenytársakéhoz képest, Patrese számára újabb két győzelemmentes évad következett. Ennek ellenére Patrese a csapatát nyílvánosan soha nem kritizálta.
[szerkesztés] Williams
1987 végén Patrese lehetőséget kapott haldokló karrierje megújítására, mikor a Brabham tulajdonos Bernie Ecclestone közreműködésével a Williams őt kérte fel az edzés közben Mansell pótlására az évad záróversenyén, Ausztráliában.
A lehetőséget kihasználva Patrese meggyőzte a Williams menedzsmentet, s 1988-tól a csapattól távozó Piquet helyére szerződött. Az év azonban a gyenge Judd motoroknak köszönhetően nem lett sikeres, az első pontszerzésekre a következő évig kellett várni. Patrese 1990-ben ismét győzelmet aratott a San Marinoi Nagydíjon, összesítésben pedig a hetedik helyen végzett.
1991-ben Mansell visszatért a Williamshez, ennek és a Renault motoroknak köszönhetően a csapat sikert sikerre halmozott, megszerezték az egyéni és a csapatvilágbajnoki trófeát is. A sikerből Patrese is kivette a részét, győzelmet aratott Mexikóban és Portugáliában. Összesítésben a harmadik helyen végzett a legeredményesebb szezonját zárva.
1992-ben továbbra is a Williams uralta a Forma–1 mezőnyét. Patrese azonban sikerei, a Japán Nagydíjon aratott győzelme, és további 8 dobogós helyezése ellenére Mansell mögött második pilótává vált. Mivel Prost, Senna, és Mansell egyaránt kacérkodott a Williamshez történő szerződéssel, illetve a szerződésének meghosszabbításával, Patrese helyzete egyre bizonytalanabbá vált, s a Benettonhoz szerződött még az év vége előtt. Ironíkus, de végül csak Prost szerződött 1993-ra a Williamshez.
[szerkesztés] Benetton
1993-ban, míg a Williams továbbra is dominált a mezőnyben, Patrese egyre nehezebben találta helyét új csapattársa, Michael Schumacher mellett is. Ennek következtében a csapatvezetés Patreset az év vége előtt szabadlistára helyezte. A következő szezonra a legtöbb versenyzői pozició már foglalt volt, így Patrese a visszavonulás mellett döntött.
Versenyzői pályafutása alatt 256 nagydíjon indult, mely a mai napig rekordnak számít. Megdöntésére a szezononként 18 nagydíj miatt azonban mára több versenyzőnek is reaális esélye van, így az egykori csapattárs Michael Schumachernek, valamint Rubens Barichellonak is.
[szerkesztés] A pályafutás eredményei számokban
| év | helyezés | pontszám | rajthozállások | győzelmek | dobogós helyezések | autó |
|---|---|---|---|---|---|---|
| 1977 | 19. | 1 | 9 | 0 | 0 | Shadow-Ford |
| 1978 | 12. | 11 | 15 | 0 | 1 | Arrows-Ford |
| 1979 | 19. | 2 | 15 | 0 | 0 | Arrows-Ford |
| 1980 | 9. | 7 | 14 | 0 | 1 | Arrows-Ford |
| 1981 | 11. | 10 | 15 | 0 | 2 | Arrows-Ford |
| 1982 | 10. | 21 | 15 | 1 | 3 | Brabham-Ford/Brabham-BMW |
| 1983 | 9. | 13 | 15 | 1 | 3 | Brabham-BMW |
| 1984 | 13. | 8 | 16 | 0 | 1 | Alfa Romeo |
| 1985 | - | 0 | 16 | 0 | 0 | Alfa Romeo |
| 1986 | 17. | 2 | 16 | 0 | 0 | Brabham-BMW |
| 1987 | 13. | 6 | 16 | 0 | 1 | Brabham-BMW/Williams-Honda |
| 1988 | 11. | 8 | 16 | 0 | 0 | Williams-Judd |
| 1989 | 3. | 40 | 16 | 0 | 6 | Williams-Renault |
| 1990 | 7. | 23 | 16 | 1 | 1 | Williams-Renault |
| 1991 | 3. | 53 | 16 | 2 | 8 | Williams-Renault |
| 1992 | 2. | 56 | 16 | 1 | 9 | Williams-Renault |
| 1993 | 5. | 20 | 16 | 0 | 2 | Benetton-Ford |
Based on work by 