Mozart: Requiem
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Wolfgang Amadeus Mozart a Requiemjét (K. 626) (d-moll) 1791-ben írta. Ez Mozart utolsó műve, talán a legnagyszerűbb és legelismertebb munkája.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Komponálása és befejezése
A mű szoprán, alt, tenor és basszus szólistákra, valamint kórusra íródott egy kisebb klasszikus zenekar kíséretével. Mozart 1791. december 5-i halálakor csak a nyitótétel (Requiem aeternam) volt teljesen befejezve (bár újabban úgy tűnik, hogy a zenekari rész néhány ütemét is valaki más írta hozzá). Az ezt követő Kyrie (egy rendkívül bonyolult dupla fúga), és a Sequentia legnagyobb része (a Dies iraetől a Confutatisig) csak a vokális részekben és a continuóban (basszus orgona) volt kész, bár néhány helyen a leglényegesebb zenekari szólamok röviden jelölve voltak, mint például a hegedű szólam a Confutatisban, és a zenei hidak a Recordaréban. A Sequentia utolsó tételének, a Lacrimosának csupán az első nyolc üteme készült el. Az Offertorium ezt követő két tétele szintén csak részben készült el — a Domine Jesu az énekelt szólamaiban, valamint a continuoban, és a Hostias csupán a vokális részekben. Az 1960-as években találtak egy vázlatot az Amen fúgára, ami a Sequentiát zárta volna le a Lacrimosa után.
Mozartot névtelenül kérték fel (a különc Walsegg von Stuppach gróf küldöttei), hogy írjon egy requiemet, és megkapta a fizetése felét előlegként. Halála után özvegye, Constanze szorgalmazta a mű befejezését (talán hogy a fizetség másik felét is megkapja):
- Valószínűleg Franz Jakob Freystädtler volt az, aki először próbálta kiegészíteni Mozart művét. Ő a Kyrie hangszerelésén dolgozott, de más tételekhez nem nyúlt.
- Ezután Constanze Josef von Eyblert kérte meg, hogy fejezze be a munkát, aki a Dies irae tételtől egészen a Lacrimosáig dolgozott a Requiemen, amikor is úgy érezte, nem képes befejezni a munkát, és visszaadta a kéziratot Constanzénak.
- A feladatot ekkor egy másik fiatal zeneszerzőre, Franz Xaver Süssmayrre bízta, aki Eybler és Freystädtler munkáját is felhasználta a mű befejezéséhez. Süssmayr megírta a saját hangszerelését a Kyrie tételtől kezdődően, befejezte a Lacrimosát, és írt néhány új tételt, ami a requiemekben szokott lenni: Sanctust, Benedictust, valamint Agnus Deit. Ezután hozzáadott egy utolsó részt, a Lux aeternát, ami a két Mozart által írt nyitó tétel átdolgozása. Süssmayr és Constanze szerint is ezt Mozart utasításainak megfelelően sikerült elkészítenie.
Elképzelhető, hogy más zeneszerzők is segítettek Süssmayrnek, vagy hogy Mozart által készített vázlatokat talált a Requiem kottái között. Gyanítják, hogy az ekkor már idősödő zeneszerző, Maximilian Stadler fejezte be a Domine Jesu hangszerelését Süssmayrnek. Néhány zenetudós úgy sejti, hogy az Agnus Deit Mozart utasításai, vagy vázlatai alapján írták, mivel hasonlít Mozart egy korábbi művéhez.
Az elkészült kéziratot végül elküldték Walsegg grófnak, Mozart hamisított aláírásával, 1792-re dátumozva.
Bár vitatott, hogy a mű mekkora hányada magáé Mozarté, a zenének a minősége minden aggodalmat eloszlat — főleg a bevezető 7 ütem, az erőtől duzzadó Dies irae, a Confutatis tiszta erő és magasztos harmónia közötti ragyogó ellentéte, vagy a Kyrie által keltett sebesség és csodálat érzésének vegyülése, nem is beszélve a lélegzetelállító Lacrimosa tételről, ami egyetlen nagy ívben fokozódik sóhajtásból üvöltéssé és vissza az Amenig.
[szerkesztés] Szerkezete és szerzői
Az 1792-es Requiem:
| Introitus | Kyrie | Sequentia | Offertorium | Sanctus | Benedictus | Agnus Dei | Communio | ||||||||
| Requiem aeternam | Dies irae | Tuba mirum | Rex tremendae | Recordare | Confutatis | Lacrimosa | Domine Jesu | Hostias | Lux aeterna | ||||||
| vokál | Mozart | Mozart, Süssmayr, Eybler | Mozart | Süssmayr | Süssmayr, (Mozart?) | Mozart, (Süssmayr) | |||||||||
| zenekar | Mozart | Mozart, Freystädler, Süssmayr | Mozart, Eybler, Süssmayr | Süssmayr, Eybler | Süssmayr, Mozart, (Stadler?) | Süssmayr | Süssmayr, (Mozart?) | Mozart, (Süssmayr) | |||||||
[szerkesztés] Részletesebb felosztás
Időnként az Osanna részeket a Sanctustól, illetve a Benedictustól, valamint a Cum sanctis tuist a Lux aeternától különálló egységként kezelik, ilyenkor az alábbi szerkezetet kaphatjuk:
- Introitus
- Requiem aeternam
- Kyrie
- Sequentia
- Dies irae
- Tuba mirum
- Rex tremendae
- Recordare
- Confutatis
- Lacrimosa
- Offertorium
- Domine Jesu
- Hostias
- Sanctus
- Osanna
- Benedictus
- Osanna
- Agnus Dei
- Communio
- Lux aeterna
- Cum sanctis tuis
[szerkesztés] Modern változatok
A XX. század közepére számos zeneszerző lett elégedetlen a „tradicionális Süssmayr-féle kompozíció”-val, és írt alternatív változatot a Requiemre. Azóta többeknek elkészült saját variációja a Requiemre, például:
- Marius Flothuis (1941)
- Franz Beyer (1971/79)
- C. Richard F. Maunder (1986)
- H. C. Robbins Landon (1991)
- Duncan Druce (1992)
- Robert D. Levin (1993)
Beyer változata Süssmayr hangszerelését Mozart stílusában dolgozta át, ugyanakkor Robbins Landon Eybler félig elkészült munkáját megbízhatóbb forrásnak tartja Mozart szándékait illetően. A Maunder-féle „radikális” változat minden Süssmayr által írt részt elvet, de megtartja az Agnus Dei-t Mozart egy korábbi művéhez (K.220) való hasonlósága miatt. A Levin-féle verzió inkább egy szintézis a két szélsőség között, Süssmayr témáit felhasználva írja újra azokat a tételeket. Maunder és Levin is felhasználja az 1960-as években felfedezett Amen-vázlatot a Lacrimosa megfelelő lezárásához.
[szerkesztés] Mítoszok a Requiem körül
Elismertsége ellenére a Requiem Mozart egyik legtitokzatosabb műve, rengeteg legenda alakult ki róla (főleg Peter Shaffer Amadeus nevű színdarabjának, illetve az ebből készített filmnek köszönhetően):
- Mítosz: Egy különös hírnök rendelte a Requiemet Mozart saját temetésére.
- Valóság: Walsegg von Stuppach gróf rendelte. Valóban egy hírnököt használt, és úgy tűnik, hogy azért, mert sajátjaként akarta a Requiemet előadni.
- Mítosz: Antonio Salieri segített Mozartnak a halálos ágyán a Requiem befejezésében.
- Valóság: Süssmayr fejezte be, Constanze szorgalmazására. (Úgy tűnik, Salierinek nem volt köze a Requiem egyetlen részéhez sem.)
- Mítosz: Mozart aktívan dolgozott Requiemjén egészen halála pillanatáig.
- Valóság: Életének utolsó napjaiban már túl beteg lett ahhoz, hogy dolgozzon rajta. Valóban elénekelték neki a Requiemet (addig a pontig, ameddig elkészült) életének egyik utolsó napján (állítólag a Lacrimosán sírt, annyira meghatódott), és állítólag megpróbált dobszólamokat továbbadni életének legvégén, de az Amadeus filmbeli bemutatás, miszerint halála előtti estét átdolgozta, nem pontos.
- Mítosz: Eljátszották Mozart temetésén.
- Valóság: Mozartot 1791. december 6-án egy közsírba temették. Mozart barátja, Emanuel Schikaneder szervezett egy megemlékezést 1791. december 10-én, amikor is az egyik befejezett tételt (az Introitust) lehet, hogy eljátszották. Igazából nem tudni, hogy milyen zenét játszottak akkor.
- Mítosz: A Lacrimosa után minden zenét Süssmayr komponált.
- Valóság: Bár a Lacrimosa nyolc ütem után félbeszakad, a vokális részek és a continuo a Domine Jesuban, valamint az énekelt szólamok a Hostiasban Mozart kezének nyomát viselik.
- Mítosz: Mozart részletes leírást adott Süssmayrnek, hogy hogyan fejezze be a Requiemet.
- Valóság: Tisztázatlan, hogy Mozart mennyit mondott Süssmayrnak a Requiemről. Néhány zenetudós szerint mikor Mozart abbahagyta a Requiemen való dolgozást, még egészséges volt, és nem sejtette, hogy közeleg a halála (és így nem lett volna oka Süssmayrnek bármit is mondania róla). Mikorra pedig már tudta, hogy a halálán van, már túl késő volt. Mások szerint Mozart és Süssmayr beszélgettek a Requiemről még a halála előtt. Valószínű, hogy sosem fogjuk megtudni biztosan a választ erre a kérdésre. Egy érvet néha felemlegetnek, mégpedig, hogy Süssmayr Mozart feleségének csak második (vagy harmadik) választása volt arra vonatkozóan, hogy ki fejezze be a Requiemet. — Ha Mozart részletes útmutatást adott volna Süssmayrnek, valószínűleg a lista elejére került volna.
[szerkesztés] Szöveg
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Mozart zenei gyűjtemény – többek között a Requiem D-moll KV 626 is meghallgatható itt.
[szerkesztés] Referencia
- C. R. F. Maunder, Mozart's Requiem: On Preparing a New Edition, 1988
- Christoph Wolff, Mozart's Requiem: Historical and Analytical Studies, Documents, Score, 1994
Based on work by 