Oximoron
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az oximoron (jelentése elmés-ostoba) retorikai-stilisztikai gondolatalakzat, amely egymást kizáró, egymásnak ellentmondó fogalmakat foglal szoros szintaktikai egységbe. Például:
- "Testvérünk voltál és lettél apánk."
(József Attila: Kosztolányi)
Gyakran jelzős szerkezetben jelenik meg mint ellentét a jelző és a jelzett szó között. Köznyelvi példa: élő halott, rettentő jó stb. Irodalmi példák:
- "Fejem fölé a csillagok jeges tüzet kavarnak"
(Pilinszky János: Téli ég alatt);
- "...hogy szeretlek, te édes mostoha!"
(József Attila: Óda);
- "Egy hangszer voltam az Isten kezében
- Ki játszott rajtam néhány dallamot,
- Ábrándjait a boldog szenvedésnek..."
(Juhász Gyula: Egy hangszer voltam...)
Based on work by 