Moritz Schlick

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Németország XX. század

Név:	Moritz Schlick
Született:	1882. április 14, Berlin
Meghalt:	1936. június 22, Bécs
Iskola/irányzat:	Bécsi Kör
Érdeklődés:	Tudományfilozófia, Matematika, Logika
Fontosabb nézetei:	Fundamentál tételek

Moritz Schlick (Berlin, 1882. április 14. –Bécs, 1936. június 22.) filozófus, az ún. Bécsi Kör egyik alapítója. Fő eredményeit a tudományfilozófia, episztemológia területén érte el.

[szerkesztés] Élete és munkássága

Moritz Schlick Berlinben született, tehetős családban. Miután Heidelbergben és Lausanne-ban tanult, visszatért Berlinbe, hogy befejezze doktorátusát fizikából Max Planck témavezetésével; a disszertációját az inhomogén közegben való fénytörésről írta. Ezután tanárként kapott állást Rostockban és Kielben, mielőtt elfogadta a Bécsi Egyetem professzori állását 1922-ben, azon a tanszéken, amelyet Ernst Mach és Ludwig Boltzmann vezetett valamikor. Az ő hagyományaikat követve a metafizikán alapuló filozófiát kétségesnek találta. A Bécsi Kört Rudolf Carnap, Hans Hahn és Otto Neurath társaságában alapította hasonló gondolkodású filozófusok és tudósok számára, a filozófia jövőbeli irányainak megbeszélésére, amely a metafizikától eltávolodva, az empirizmus felé fordul. A kör gondolkodását érdekes módon közvetlenül erősebben befolyásolta Ludwig Wittgenstein és Bertrand Russel filozófiája, mint a klasszikus pozitivistáké. Schlick írásaiban tudományfilozófiáról, etikáról, az élet és kultúra filozófiájáról írt legtöbbet. Társaival a tudomány módszerét logikai és empirikus alapokra kívánta helyezni.

A Bécsi Kör hírneve 1929-ben nagy lehetőséget adott neki: a Standford Egyetemre hívták vendég-professzornak, ezzel részt vehetett a pozitivizmus terjesztésében, és hozzájárulhatott, hogy az irányzat az Egyesült Államokban is nagyobb befolyásra tegyen szert. Schlick azonban visszatért Bécsbe, ami tragikusnak bizonyult, ugyanis egy (egyes források szerint elmebeteg), később náciszimpatizánssá lett diákja lelőtte az egyetem lépcsőjén, valószínűleg Schlick nézeteivel való egyet nem értése miatt.

Schlick a Bécsi Kör ún. jobboldali szárnyához tartozott, azaz nézetei kissé jobboldalibbak voltak, bár a politizálás nem volt nagyon jellemző a körre, így a jelző filozófiai nézeteire is érthető, mintegy idézöjelben (konzervatívabb, kötöttebb nézeteket vallot a tudományfilozófiában is).

[szerkesztés] Filozófiája

Schlick szerint a megismerés elméletének megalapozására irányuló kisérletek, az emberi tudás bizonyosságából fakadnak. Már az ókor filozófusai is ezt az alapot keresték, sőt minden filozófiai irányzatban fellelhető, bár néhányan ezt nem ismerik el (a relativisták és a szkeptikusok).

A tudosok feltételeztek egy olyan alapot amelyre minden más tudás felépíthető lehetne. Ez az alap a protokoltételek voltak. Schlick szerint azonban a protokol tételekkel az a probléma, hogy igazságuk addig áll fenn amig utólag valaki meg nem állapítja, hogy valamilyen tévedés által jönnek létre. Sőt - írja Schlick - saját tételeinket sem állíthatjuk teljesen bizonyosan, hísz nemtudhatjuk, hogy éppen akkor elménk nem-e volt megháborodva. Schlick szerint a protokoltételek bevezetése csak azért jött létre, hogy egyes állításokat kitüntessék figyelemmel.

Egy másik elmélet a biztos tudás eléréséhez a korrespondencia elmélet volt. Ezen elmélet azt mondja ki, hogy minden állításunk az összes többihez kell igazodnia és nem egy protokotételhez. Az igazság csak az állítások egymással való megegyezésben állhat.

Schlick szerint, azonban a korrespondencia elmélet is el lett hibázva. A tévedés abban áll, hogy egy tan felállításakor, a tudományban előforduló állításokra gondoltak és csak ezeket hozták példára.A megfigyelési tényekből vették az eredetüket. Aki a korresponenciát tartja igazság kritériumának az a tetszőleges méréseket éppoly igaznak fogja tekinteni mint a történelmi tudosítást.

Schlick a megoldást olyan tételek felállításában látja, amelyek nem protokoltételek, hanem fundamentál tételek. Kiemelt státuszt kapnak azoka a kijelentések amelyeket "Én" hoztam létre, ezeközül is az élen az élmények észlelések állnak, a múltbéliek hárébb állak (mert az emlékezet csalódásokat is okozhat). Ezen elmélet eltulozása azonban szolipszizmushoz vezethet. Jó példa erre - Schlick szerint - Descartes "cogito ergo sum" - ja.

A helyes út, Schlick szerint, követni kell a descartesi út egyes szakaszait, de csak addig amig a "cogito ergo sum" féle értelmetlenségek össze nem zavarhatnak.

A tudomány az állítások rendszere, melynek a lényeges funkciója a jóslás, "próféciákat" tesz amelyet a tapasztalattal ellenőrizhetünk.

[szerkesztés] Művei

Magyarul nem jelentek meg könyvei, csak válogatott írásai különböző gyűjteményekben:

Kortárs tanulmányok a logikaelmélet kérdéseirõl. Bp. Gondolat 1985.
A Bécsi Kör filozófiája. Bp. Gondolat 1972.
Tudományfilozófia, szöveggyűjtemény, szerkesztette Forrai Gábor és Szegedi Péter, Áron kiadó, Budapest, 1999.
Tudományfilozófia, szöveggyűjtemény, szerkesztette Laki János, Osiris kiadó, Budapest, 1998.

Angolul / németül:

A tudás általános elmélete (General Theory of Knowledge) (1918); ez egy korai műve, amely nem egészen pozitivista, leginkább Kant meghaladására épülő egyéni mű.
Az etika kérdései (Problems of Ethics) (1925)

[szerkesztés] Irodalom

Moritz Schlick: Az ismeret fundamentumáról; In:Forrai Gábor – Szegedi Péter (szerk.), Tudományfilozófia: Szöveggyûjtemény. Budapest: Áron Kiadó, 1999.[1]