MiG–21

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Mikojan-Gurjevics MiG–21
Magyar MiG–21-esek
Műszaki adatok
Funkció	vadászrepülőgép
Személyzet	1 fő
Első repülés	1956. július 19.
Hadrendbe állás	1959
Gyártó	MiG MAPO, Szovjetunió
Méretek
Hossz	15,76 m
Fesztáv	7,15 m
Magasság	4,12 m
Szárnyfelület	23 m²
Tömeg
Tömeg	5350 kg
Terhelve	8730 kg
Maximális felszállótömeg	9660 kg
Hajtóműjellemzők
Hajtómű	1 db Tumanszkij R–25–300 gázturbinás sugárhajtómű utánégetővel
Tolóerő	70 kN
Teljesítményadatok
Maximum sebesség	2230 km/h
Hatósugár	500 km
Szolgálati csúcsmagasság	19 000 m
Emelkedőképesség	120 m/s
Szárny felületi terhelése	379 kg/m²
Tolóerő-tömeg arány	0,82:1
Fegyverzet
Gépfegyver	Grjazev-Sipunov GS–23 23 mm-es ikercsövű gépágyú, vagy NR–30 gépágyú (az F–13 változatnál)
Fegyverterhelés	2000 kg

A MiG–21 (oroszul: МиГ–21; NATO-kódja: Fishbed) a Szovjetunióban, a Mikojan-Gurjevics Tervezőirodában (OKB–155) az 1950-es évek második felében kifejlesztett vadászrepülőgép.

[szerkesztés] Története

MiG–21bisz a Lengyel Légierő színeibenA

A MiG–19 gyártása után fellépett az igény egy, a kétszeres hangsebesség átlépésére képes vadászgép iránt. A gép alapját eredetileg a MiG–19 szolgáltatta volna, azonban ennek átépítésével nem sikerült elérni a 2 Mach sebességet. 1954-ben felszállt a Je–1-es, 1955-ben Je–2-es prototípus, a kitűzött célt továbbra sem érték el. 1955 júniusában a típus új, forradalminak számító deltaszárnyat kapott. A repülés utáni pillanatok hatalmas kudarcot okoztak, a gép lassabb volt elődeinél (ami a gyenge hajtóműnek volt betudható). Egy új, az eddigieknél lényegesen erősebb hajtómű kifejlesztése vált szükségessé, ezt a Tumanszkij tervezőiroda teljesítette. A további fejlesztéseknek köszönhetően sikerült a 2 Mach sebesség átlépése. A második felszállás alkalmával azonban katasztrófa történt: 1958. május 28-án a gép megsemmisült, pilótája szörnyethalt.

[szerkesztés] Fegyverzet

A repülőgép beépített fegyvere a törzs alatt középen elhelyezett kétcsövű 23 mm-es Grjazev-Sipunov GS–23 gépágyú. Egyes változatai (pl. a MiG–21F13) a Nugyelman-Rihtyer NR–30 gépágyút alkalmazzák. A felfüggeszthető fegyverterhelés 2000 kg. A MiG–21-nél alkalmazták előszőr az infravörös önirányítású R–3SZ (NATO-kód: AA–2 Atoll) légiharc-rakétákat. Az első változatok két rakétát hordoztak a szárnyak alatti tartókon. A későbbi modellekre már négy rakétát lehetett függeszteni, és az R–3 mellett megjelent a fegyverzetben a szintén infravörös önirányítású R–60 (NATO-kód: AA–8 Aphid) légiharc-rakéta is.

A MiG–21MF és MiG–21bisz változatok korlátozottan földi célpontok támadására is alkalmasak. Erre a célra a repülőgépre négy, egyenként 32 db 57 mm-es SZ–5 típusú, földi célok elleni, nemirányított rakétát befogadó UB–32–57 konténert lehet függeszteni.

[szerkesztés] Alkalmazói

Az alábbi országok üzemeltették, alkalmazták, illetve rendelkeztek/rendelkeznek a típussal: Afganisztán, Albánia, Algéria, Angola, Azerbajdzsán, Banglades Fehéroroszország, Burma, Bulgária, Kambodzsa, Kína, Kongó, Horvátország, Kuba, Csehország, Németország, Egyiptom, Etiópia, Magyarország, Irak, Irán, Indonézia, India Laosz, Líbia, Madagaszkár, Finnország, Mali, Mongólia, Mozambik, Észak-Korea, Nigéria, Lengyelország, Románia, Oroszország, Szerbia-Montenegró, Szlovákia, Szomália, Szudán, Szíria, Tanzánia, Türkmenisztán, Ukrajna, Uganda, USA, Üzbegisztán, Vietnám, Jemen, Jugoszlávia, Zambia, Zimbabwe Szomália, Szovjetunió, Pakisztán, Burkina Faso, Guinea, Srí Lanka

[szerkesztés] Magyarországi alkalmazás

Az első MiG–21-es vadászrepülőgépek 1962-ben érkeztek Magyarországra. A Magyar Néphadsereg összesen több mint 200 db-t rendszeresített a típusból. A MiG–21MF változatot 1996-ban, a többi altípust, -így a típust is- véglegesen 2001-ben vonták ki a Magyar Légierő Hadrendjéből.

A Wikimedia Commons tartalmaz Mikojan-Gurjevics MiG–21 témájú médiaállományokat.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Első generációs harci repülőgépek \| Második generációs harci repülőgépek \| Harmadik generációs harci repülőgépek
F–4 Phantom II \| F–5 Tiger II \| F–8 Crusader \| F–101 Voodoo \| F–102 Delta Dagger \| F–104 Starfighter \| F–105 Thunderchief \| F–106 Delta Dart \| Jak–28 \| J–8 \| J 35 Draken Ligthning \| MiG–19 \| MiG–21 \| MiG–25 \| Mirage III \| Szu–7 \| Szu–9 \| Szu–11 \| Szu–15 \| Tu–128