Szu–15
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Szu–15 | |
|---|---|
 Szu–15 |
|
| Műszaki adatok | |
| NATO-kód | Flagon |
| Funkció | Elfogó vadászrepülőgép |
| Személyzet | 1 fő |
| Első felszállás | 1962. május 30. |
| Szolgálatba állítás | 1967 |
| Gyártási darabszám | 1290 db |
| Méretek | |
| Hossz | 19,56 m |
| Fesztáv | 9,34 m |
| Magasság | 4,84 m |
| Szárnyfelület | 36,60 m² |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 10 874 kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | 2 db Tumanszkij R–13F2-300 utánégetős gázturbinás sugárhajtómű |
| Tolóerő | 2×40,21 kN 2×70 kN utánégetővel |
| Repülési jellemzők | |
| Maximális sebesség | 2,1 Mach (2 230 km/h) nagy magasságban |
| Hatósugár | 590 km |
| Hatótávolság | 1 780 |
| Legnagyobb repülési magasság | 18 100 m |
| Emelkedőképesség | 228 m/s |
| Szárny felületi terhelése | 555 kg/m² |
| Fegyverzet | |
| Levegő-levegő rakéták | R–98, R–60 |
A Szu–15 két hajtóműves, szuperszonikus elfogóvadász repülőgép volt, melyet a Szovjetunióban fejlesztettek ki, a korábbi Szu–9 és Szu–11 repülőgépek továbbfejlesztésével. A szovjet légvédelem fő fegyverének szánt repülőgépet titkos elektronikája és kizárólag légvédelmi feladatok ellátására korlátozott képességei miatt nem exportálták sehova, a Szovjetunió feloszlását követően az összes repülőgépet rövid időn belül kivonták a hadrendből. Háborúkban sem vett részt, azonban, a szovjet légvédelem fő típusaként több esetben lőtt le eltévedt civil utasszállító repülőgépeket. A leghíresebb ilyen incidens a Korean Air Boeing 747-esének lelövése volt a Szahalin-sziget közelében, 1983. szeptember 1.-jén.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
| Első generációs harci repülőgépek | Második generációs harci repülőgépek | Harmadik generációs harci repülőgépek | |
|---|---|
| F–4 Phantom II | F–5 Tiger II | F–8 Crusader | F–101 Voodoo | F–102 Delta Dagger | F–104 Starfighter | F–105 Thunderchief | F–106 Delta Dart | Jak–28 | J–8 | J 35 Draken
Ligthning | MiG–19 | MiG–21 | MiG–25 | Mirage III | Szu–7 | Szu–9 | Szu–11 | Szu–15 | Tu–128 |
|
Based on work by