MiG–25

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

MiG–25
MiG–25
Műszaki adatok
NATO-kód	Foxbat
Funkció	Harcászati vadászbombázó repülőgép
Személyzet	1 fő
Első felszállás	1964. március 6.
Szolgálatba állítás	1970
Gyártási darabszám	1 190 db
Méretek
Hossz	19,75 m
Fesztáv	14,01 m
Magasság	6,10 m
Szárnyfelület	61,40 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg	20 000 kg
Hajtómű
Hajtómű	2 db Tumanszkij R–15B-300 utánégetős gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő	2×73,5 kN 2×101 kN utánégetővel
Repülési jellemzők
Maximális sebesség	2,83 Mach (3 000 km/h) nagy magasságban
Hatósugár	1 730 km
Legnagyobb repülési magasság	20 700 m
Emelkedőképesség	240 m/s
Szárny felületi terhelése	598 kg/m²
Tolóerő-tömeg arány	0,41
Maximális túlterhelés	+4,5 g
Fedélzeti elektronika
Rádiólokátor	MiG–25P: RP-25 Szmercs MiG–25PD: RP-25M Zafír
Katapultülés	KM-1, K-36
Fegyverzet
Levegő-levegő rakéták	R–40, R–60
Levegő-föld rakéták	H–58

A MiG–25 két hajtóműves, második generációs, nagy sebességű elfogó vadászrepülőgép, melyet a Szovjetunióban fejlesztettek ki, elsősorban az SR–71 Blackbird stratégiai felderítő és a sorozatgyártásra nem került XB–70 Valkyrie szuperszonikus nehézbombázó repülőgépek elfogására. A szovjet légvédelemben a Szu–15 és a Tu–128 elfogó vadászrepülőgépeket váltotta le. A világ egyik legyorsabb vadászrepülőgépe, legnagyobb sebességét a sárkányszerkezet felmelegedése és hajtóműveinek nagy sebességeknél történő gyors elhasználódása korlátozta. Mivel repülési magassága is rendkívül magas volt, felderítő, később légvédelem elleni változatát is kifejlesztették. A viszonylag drága és bonyolultan üzemeltethető repülőgépnek A Varsói Szerződés országai közül csak a Bolgár Légierő alkalmazta négy felderítő példányát, de több fejlődő országba, így Líbiába, Irakba, Algériába, Szíriába és Indiába is exportálták. Későbbi gyártású példányai még szolgálatban állnak, az elfogóvadászokat a Szovjetunióban Szu–27 és a MiG–25 továbfejlesztett változatával, a MiG–31 repülőgéppel váltották le.

1976. szeptember 6-án Viktor Belenko szovjet pilóta egy MiG–25P repülőgéppel Japánba szökött, így az amerikai hírszerzés alaposan megismerhette a repülőgépet, ezért a szovjetek teljesen újratervezték az elektronikáját, az eredeti, elektroncsöves berendezések helyett a repülőgép félvezető alapú elektronikát kapott.

A típus egyetlen valószínű légi győzelmét egy iraki repülőgép érte el, mely az Öböl-háború első éjszakáján lőtt le egy amerikai F/A–18 Hornet vadászbombázót, valószínűleg R–40 rakétával. Egy másik iraki gép 2002 decemberében lelőtt egy amerikai RQ–1 Predator pilóta nélküli repülőgépet.

[szerkesztés] Harci alkalmazása

Az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején néhány szovjet MiG–25 Egyiptomban állomásozott, és szovjet személyzettel felderítő repüléseket végzett az Izrael által megszállt Sínai-félsziget fölött. A gépek az izraeli légvédelem számára elérhetetlenek voltak, légiharcra nem került sor az izraeli vadászgépekkel.

Az arab-izraeli konfliktusok során Szíria is bevetette a típust felderítő feladatkörben. Az 1981–1982-es összecsapások során a szíriai légierő három MiG–25-t veszített, közülük egyet MIM–23 Hawk légvédelmi rakéta talált el.

A MiG–25 legjelentősebb harci alkalmazására az iraki-iráni háborúban került sor, ahol az iraki oldalon vetették be a a típust, elsősorban felderítési feladatokkal. A bevetések során különféle okokból (pilóta- és műszaki hibák miatt) több gép semmisült meg, de harci veszteséget nem szenvedtek. Ugyanakkor iraki MiG–25-ök több iráni repülőgépet és helikoptert semmisítettek meg.

A MiG-25-t az iraki légvédelem bevetette az első Öböl-háború során is, de a nyomasztó amerikai légifölény következtében – akárcsak az iraki légierő összességében – a MiG–25 alkalmazása eredménytelen volt, sőt, amerikai F–15 vadászgépek két iraki MiG-25–t lőttek le, egy további példánya pedig később a repülési tilalmi zóna megsértése miatt amerikai F–16 lőtt le.

2003-ban, a második Öböl-háború előtt iraki MiG–25-ösök felderítő repüléseket hajtottak végre Szaúd-Arábia felett. Az alktartészek és a karbantartás hiánya miatt az iraki gépek többsége a második Öböl-háború idejére már eleve harcképtelen állapotba került, harci alklamazására nem került sor. A gépeket az amerikai légierő a földön semmisítette meg. Több homokba beásott iraki MiG–25 épségben vészelte át a háborút.

Amerikai katonák iraki MiG–25-öst ásnak ki a homokból

[szerkesztés] Külső hivatkozások

A Wikimedia Commons tartalmaz MiG–25 témájú médiaállományokat.

Első generációs harci repülőgépek \| Második generációs harci repülőgépek \| Harmadik generációs harci repülőgépek
F–4 Phantom II \| F–5 Tiger II \| F–8 Crusader \| F–101 Voodoo \| F–102 Delta Dagger \| F–104 Starfighter \| F–105 Thunderchief \| F–106 Delta Dart \| Jak–28 \| J–8 \| J 35 Draken Ligthning \| MiG–19 \| MiG–21 \| MiG–25 \| Mirage III \| Szu–7 \| Szu–9 \| Szu–11 \| Szu–15 \| Tu–128