Méh (szerv)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a szócikk a testrészről szól. További jelentéséhez lásd: méh (rovar).

A méh az emlősök nőstény egyedeinek legfőbb belső szaporodást szolgáló szerve.

[szerkesztés] Az emberi méh

Méh

Az emberi méh (latinul uterus), szűzies állapotban formára nézve némileg körtéhez hasonlítható; homokirányban lapult, körülbelül 1 centiméter vastag erős, rostos sima izomsejtekből alkotott fala van, mely az aránylag igen szűk méhüreget fogja közre. Megkülönböztetjük rajta a felfelé domboru méhfenéket, egy alsó keskenyebb részt méhnyak (collum uteri) és az ezek között fekvő méhtestet. A szűzies méh átlagosan 8 centiméter hosszú, fenekén 4 cm., nyakánál 2,5 cm. széles; a kis medencében a húgyhólyag és végbél között fekszik, az ún. széles méhszalagban. Üregének három nyilása van: kettő oldalt és fent a méh fenekénél, amelyekbe a két oldalról jövő petevezetékek nyílnak, alsó részében pedig a méh nyakánál az ún. első méhszáj, mely a nyakcsatornán át a hüvelybe vezet. A méh nyaka körülbelül 3 cm. hosszú, ürege az előbb említett nyíláson a méh üregével, másik nyílásával, az ún. külső méhszáj útján a hüvellyel közlekedik. A méh nyakának alsó vége a külső méhszájjal egy rövid darabon szabadon benyúlik a hüvely üregébe, ez a méhnyak hüvelyes része. A méh rendeltetése a termékenyített pete befogadásában áll, hogy benne érettségét elérve a világra hozza. Míg egyrészt fellazult nyálkahártyájával és a méhlepény képezése útján segédkezik a fejlődő lény tápláltatásában, másrészt pedig az érettséget elérve, izomfalának összehúzódása folytán a magzat megszületésénél segédkezik.