Ivan Gašparovič

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ivan Gašparovič (Poltár, 1941. március 27.) szlovák politikus, jogtudós, 2004. június 15-e óta a Szlovák Köztársaság elnöke.

Közép-Szlovákia déli részén, Losonc és Besztercebánya közelében született. Apja, Vladimir Gašparović, Horvátországból költözött a Felvidékre az első világháború végén és egy pozsonyi középiskola tanára lett.

[szerkesztés] Pályája

[szerkesztés] A kommunista rendszer bukásáig

Ivan Gašparovič a pozsonyi Comenius Egyetem jogi karát végezte el, 1959 és 1964 között. 1965 és 1966 közt a turócszentmártoni kerület ügyészségen dolgozott, majd a 1966 és 1968 közt a pozsonyi ügyészségen volt ügyész. 1968-ban belépett a Szlovák Kommunista Pártba, mint Alexander Dubček reformjainak támogatója, a Varsói Szerződés csapatainak (köztük magyar csapatok) augusztusi intervencióját követően azonban megfosztották párttagságától. A pártból való kiűzetés jogi pályáját nem törte derékba - 1968 és 1990 között a Comenius Egyetem jogi karának Büntetőjog, Kriminológia és Kriminológiai Gyakorlat tanszékén tanított. 1990. februárjában az egyetem rektorhelyettese lett.

[szerkesztés] A szlovák függetlenségig

Miután Csehszlovákiában megbukott a kommunista rezsim, Václav Havel államelnök meghívására Gašparovič csehszlovák fő-államügyész lett. Ezt a hivatalt 1990. júliusa és 1992 márciusa között viselte. Márciusban Csehszlovák Törvényhozó Tanácsa alelnöke lett, Csehszlovákia azonban 1993. januárjában megszűnt (Csehországra és Szlovákiára szakadt szét). Egy ideig Gašparovič ismét a Comenius Egyetemen tanított. Az egyetem és az egyetem jogi kara tudoményos tanácsainak tagja lett. Már korábban, 1992. végén részt vett a független Szlovákia alkotmányának megszövegezésében.

[szerkesztés] A HZDS-ben

Gašparovič 1992-ben belépett Vladimír Mečiar Néppárt - Mozgalom egy Demokratikus Szlovákiáért (HZDS) nevű pártjába. Mečiar miniszterelnökségei idején Gašparovič a HZDS egyik vezető alakja volt és nyilatkozataiban részt vett Mečiarék Michal Kováč akkori államelnök elleni politikai hadjárataiban is. Mindezek a későbbiekben nem vetettek jó fényt Gašparovičra, hiszen Mečiar kormányzása jelentős ellenérzéseket szült az Európai Unió köreiben, olyannyira, hogy az EU és a NATO bővítéséről szóló tárgyalásokba Szlovákiát ezekben az időkben be se vették. (A szlovák titkosszolgálat szerepe pedig Kováč fiának elrablásában évekig tartó botrányt gerjesztett.)

Miután 1998-ban a HZDS elvesztette a választásokat és ellenzékbe szorult, Gašparovič a következő négy évre a szlovák SIS titkosszolgálatot felügyelő parlamenti bizottság tagja lett, illetve a szlovák parlament egyik küldötte az Interparlamentáris Unióba.

2002. júliusában elhagyta a HZDS-t, mivel Mečiar úgy döntött, más politikusokkal együtt őt sem veszi fel a párt választási jelöltjei közé. Az így kiszorított politikusokkal együtt még ugyanabban a hónapban új pártot alapított, a HZD-t. Gašparovič maga úgy emlékszik a szakadásra, hogy azt a Mečiar antidemokratikus pártvezetési stílusa elleni tiltakozás szülte.

A HZD a 2002-es választásokon mindössze 3.3 százalékot szerzett, ami nem volt elegendő a parlamentbe jutáshoz, Gašparovič így újra visszatért a Comenius Egyetemre, ahol számos tankönyvet és tanulmányt írt a büntetőjogról.

[szerkesztés] Az államelnöki székig

Gašparovič 2004-ben úgy döntött, hogy versenybe száll az államelnöki posztért - amelyről Szlovákiában közvetlen választáson döntenek - Mečiarral és a Mikulas Dzurinda vezett korménykoaljció jelöltjével, Eduard Kukannal. Az esélytelennek tartott Gašparovič az első fordulóban megszerezte a második helyet, így a döntő második fordulóban újra szorjtóba szállhatott - Mečiar ellen.

Kukan az elemzői vélemények szerint azért esett ki, mert szimpatizánsai annyira biztosra vették a továbbjutását a második körbe, hogy közülük sokan nem mentek el szavazni. Ezek a választók ekkor azzal a meglepő és zavarbaejtő dilemmával néztek szembe, hogy a második fordulóban csak az ebben a körben nagyon népszerűtlen Mečiar és hajdani szövetségese közt választhatnak. A többség a kisebbik rossznak tekintett jogász mellett tette le a voksát, Gašparovič így nagy meglepetésre államelnök lett.

Népszerűségét azóta jelentősen növelte visszafogott elnöki stílusa. Megválasztását azonban sok elemző a politikából való kiábrándultság jelének és a szélsőséges erők előretörése előjelének tekintette [1]. Ezek a jóslatok abban a formában váltak valóra, hogy a 2006-os szlovákiai képviselőválasztás után a Szlovákia nemzetközi megítélése szempontjából a politikai elemzők által legelőnytelebbnek tekintett kormánykoalíciós formáció jött létre: a baloldali Smer, a jobboldali HZDS és a nacionalista Szlovák Nemzeti Párt szövetsége.

[szerkesztés] Magánélete

Gašparovič 1964 óta nős, feleségétől, Silvia Beníkovától két gyermeke van. Sportrajongó, főleg a motorsportot és a szlovák nemzeti sportnak tekintett jégkorong sportot szereti. Egyike volt a ChZJD (a későbbi HC Slovan Bratislava) hokiklub sportvezetőinek. Volt a Csehszlovák Jégkorong Unio nemzetközi bizottságának alelnöke és a Slovan Bratislava sportklub alelnöke is.