I. Magnus norvég király

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Magnus felajánlja bárdját Åsmund Grankjellssonnak

I. Magnus (1024 - 1047. október 25.) Norvégia királya (1035 - 1047) és Dánia királya (1042 - 1047) volt, II. (Szent) Olaf fia. Jóságos Magnus vagy Nemes Magnus néven emlegették.

1028-ban elhagyni kényszerült Norvégiát, de I. (Nagy) Knut halála (1035) után a norvég nemesek, akiknek elegük volt a dán uralolból, visszahivták. II. Hardeknut dán király halála után a dán trónt is megszerezte, bár Svend Estridsen (Estrid, Knut nővérének a fia) is magának követelte a trónt. 1043-ban fontos csatát nyert Dániától délre, Lyrskov Hede mellett, ekkor szerezte melléknevét is.

Svend Estridsen nem adta fel a harcot, és számos összecsapásra került sor. A király Svendet Dánia grófjává nevezte ki. Magnus Norvégiában is trónkövetelővel, a saját nagybátyjával,Harald Hardrådeval (Könyörtelen Harald) nézett szembe. 1046-ban meg kellett osztania a norvég trónt Haralddal. 1047-ben Anund Jakab svéd király segítségével Magnus kiszorította Svendet Dániából. Svend nem tudott elég erőt gyűjteni és Skåne svéd tartományba menekült.

Magnus 1047-ben halt meg egy balesetben, leesett a lováról. Halála előtt állitólag Svendet nevezte meg örökösének Dániában és Haraldot Norvégiában. A testét Norvégiába vitték és a trondheimi katedrálisban temették el, ahol apja is nyugodott. Halálával megszakadt Szent Olaf egyenesági leszármazottjainak uralkodó dinasztiája és csak 1280-ban, II. Erik személyében került újra a trónra, aki Magnus lánytestvérétől származott.

Magnus lánya egy norvég nemes felesége lett. Egy leszármazottjuk Orkney grófjának felesége lett, és ezen az ágon Magnus leszármazottja, I. Jakab Skócia királya lett. Az ő leszármazottja volt VII. Keresztély dán király, akivel Magnus vére visszatért a norvég trónra is.

Előző uralkodó:
Hardeknut

Dánia uralkodója
1042–1047