Görgey Artúr

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Görgey Artúr Barabás Miklós festményén.

Görgey Artúr (Toporc, 1818. január 30. – Visegrád, 1916. május 21.) vegyész, 1848-49-es honvédtábornok, hadügyminiszter. A nevét 1848-tól Görgei-nek írta.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Művei
3 Irodalom
4 Alakja a szépirodalomban
5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élete

[szerkesztés] Születésétől 1845-ig

Görgey Artúr 1818. január 30.-án született a felvidéki Toporcon, elszegényedett nemesi családban. Nehéz gyermekkora volt, nagyanyja megszakított minden kapcsolatot a családdal, mert édesapja, Görgey György rangon alul nősült, a lőcsei, polgári származású Perczián Erzsébetet vette el feleségül, ezek mellett állandó anyagi gondok is nehezítették a család helyzetét. Tanulmányait Késmárkon kezdte, majd 1832 és 1836 között a tullni katonai akadémia hallagtója lett. 1836-ban a cs. kir. 60. gyalogezred hadapródja lett. 1837 előléptették hadnaggyá, majd a nemesi testőrséghez került - épp, nála nyolc éve idősebb bátyja, Görgey Ármin helyére (ő is részt vett az 1848-49-es szabadságharcban. 1842-ben a Nádor-huszárokhoz került főhadnagy rangban. A kemény szolgálati évek,és az önsanyargatás kemény férfivá edzette Görgeyt. Katonáskodása alatt feléled benne a nemzeti érzés, újra gyakorolni kezdte anyanyelvét. 1843-ban eljegyzezte Medgyaszay Friderikát, egy bécsi magyar nagykereskedő lányát, ám akkoriban a katonák csak egy bizonyos rang fölött, kaució ellenében nősülhettek csak, ezért Görgey 1845. július 31.-én kilép a hadseregből, és ősztől Prágában kezdett vegyésztanulmányokat folytatni.

[szerkesztés] 1845-től 1848 május 26.-ig

Görgey ősszel már a prágai egyetemen tanult vegyészetet, Josef Redtenbacher vegyészprofesszor tanítványaként. Élete rövid válságba jutott, igen sanyarú körülmények között kényszerült élni (eladott lovának, és egyenruhájának árából tartotta fenn magát), mennyaszonnya felbontotta az eljegyzést. A bajból professzora segítette ki, aki tisztes ösztöndíjat, és lakást biztosított Görgeynek. Jól végezhette tanulmányait, mert Redtenbacher a lembergi egyetem tanársegédévé szerette volna tenni. Fordulópont életében 1847 novembere, amikor utolsó élő nagybátyja, Görgey Ferenc elhunyt, és reáhagyta toporci birtokát. Görgey kapva kapott az alkalmon, részint magyar nyelvtudását csiszolni tudta volna, részint pedig kémiai tanulmányainak eredményeit a mezőgazdaságban kívánta érvényesíteni. Nem egyedül kívánt visszatérni Toporcra: még Prágában, Redtenbachernél megismerkedett Adéle Aubouinnal, akinek 1848 januárjában megkérte a kezét. Ezév március 30.-án esküdtek egymásnak hűséget a prágai evangélikus templomban. A toporci élet nem tartott sokáig, még befejezte szakdolgozatát ("A kókuszolaj szilárd és folyékony zsírsavai"), amit el is küldött Redtenbachernak. A dolgozat több szaklapban is megjelent, ám a sors fintoraként csak klagenfurti száműzetésében kapta kézhez a pénzt. Ezidőben volt névváltoztása is, a nemesi Görgey helyett egyre inkább a Görgei alakot kezdte el használni. A március 15.-i események hírei komolyan foglalkoztatták, a kormány május 17.-én kiadott, a honvédség megszervezésére kiadott felhívására nem sokkal később Pestre utazik, és jelentkezik a hadseregbe. Mint volt huszár főhadnagyot, századosként osztják be, a Győrött szervezedő 5. honvédzászlóaljba.

[szerkesztés] A forradalom, és a szabadságharc alatt

Ez a szakasz még csonk. Segíts te is a kibővítésében!

[szerkesztés] Világostól haláláig

Ez a szakasz még csonk. Segíts te is a kibővítésében!

[szerkesztés] Művei

Über die festen, flüchtigen, fetten Säueren des Cocusnussöles. Wien, 1848. (Különnyomat a Sitzungsberichte der kais. Akademie der Wissenschaften; 40 p. frttal jutalmazott munka. Egyidejűleg a Liebig, Annalen der Chemie und Pharmacie cz. folyóiratban is.)
Mein Leben und Wirken in Ungarn in den Jahren 1848 und 1849. Leipzig, 1852. Két kötet; (angolul London, 1852., olaszul Torino, 1852., svédül Stockholm, 1852., Kmety György birálata. London 1852. németül.)
Gazdátlan levelek. Pest, 1867. (németül Lipcse, 1867.)
Mit köszönünk a forradalomnak? Bpest, 1875. (Névtelenül.)