Visegrád

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Koordináták: é. sz. 47.78333° k. h. 18.98333°

**Visegrád**

Régió	Közép-Magyarország
Megye	Pest
Kistérség	Szentendrei
Rang	város
Terület	33,27 km²
Népesség
Összesen: 1718 fő (2005) Népsűrűség: 51,63 fő/km²
Irányítószám	2025
Körzethívószám	26
Térkép é. sz. 47.78333° k. h. 18.98333°	település Mo. térképén

Visegrád (németül Plintenburg) város Pest megyében. Magyarország egyik legkisebb, és egyben egyik legrégibb városa. Népszerű kirándulóhely, régészeti jelentősége kiemelkedő.

[szerkesztés] Fekvése

A Dunakanyarban, a Duna folyam jobb partján, Budapesttől északra 30 km-re található, a Visegrádi-hegységhez tartozó hegyek koszorújában. A Várhegy 328 m magas. (A Budapest-Visegrád távolság a 11-es főúton 42 km.)

A fellegvár

[szerkesztés] Címere

A címer leírása a helyi önkormányzat rendelete szerint:

"Kék mezőben ezüst városfal, közepén kaputoronnyal. A nyitott kapuban kék mezőben arany liliom. A városfal felett zöld hegyen kéttornyú ezüst vár, a tornyok között palotaépülettel. A jobb oldali torony mellett álló épülethomlokzatának csúcsán a kapuban lévővel megegyező méretű és megformálású arany liliom."

A város mai címere Visegrád 14. század végéről származó - 15. századi lenyomatokból ismert - kisebbik pecsétjének ábrázolása nyomán készült. A pécsétkép egy "beszélő" kép: hegyen álló várat ábrázol ami megfelel a "magasabb vár" jelentésű szláv Visegrád helynévnek, és a város ugyan ilyen jelentésű 14. századi latin nevének, az Altum Castrumnak

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] A magyarok bejövetele előtt

Gazdag régészeti lelőhely: neolitikus, rézkori és bronzkori telepek; bronzkori temető; római kori lelőhely. A rómaiaknak hat őrtoronnyal védett katonai tábora volt a Sibrik-dombon, a Pone Navata, a 4. században. Ezután rövid ideig a kvádok lakták. A 6. - 9. században a város területén megtelepedtek az avarok és a szlávok.

[szerkesztés] A magyar királyok kora

I. (Szent) István a Sibrik-dombon hozta létre első vármegyéje várispánságát (a várat 1009-ben említi először írott forrás); a tatárjárás után indult meg a várrendszer kiépítése, a Várhegyen álló Fellegvár a völgyzáró várfalakkal, valamint a hatszög alaprajzú lakótoronnyal, az Alsóvárral (a Salamon-toronnyal, amely a közhiedelemmel ellentétben sohasem volt Salamon Árpád-házi király börtöne). A vár és a körülötte kialakult település az Anjou királyok, Luxemburgi Zsigmond majd I. Mátyás uralkodása idején élte fénykorát. 1323 és 1408 között e város volt a magyar királyok hivatalos székhelye. Itt volt 1335-ben a nevezetes visegrádi királytalálkozó. Károly Róbert magyar király, János cseh király és III. Kázmér lengyel király mellett számos másik ország így a Német lovagrend is képviseltette magát, s a nagymestere Braunschweigi Luther herceg békét írt alá Lengyelországgal, amelynek értelmében Dobrint (ma Dobrzyn, Lengyelország) adták vissza, valamint még az 1331-32-es lengyel-lovagrendi háborúban elvesztett egyes kujawy-i várakat. Visegrádon a három kiráy szövetséget kötöttek. Megállapodtak, hogy közösen lépnek fel Bécs árumegállító joga ellen, kereskedőik részére a bécsi vám kikerülését rendelik el. Mátyás uralkodása idején budai, illetve visegrádi udvara az európai reneszánsz egyik központja volt.

Amikor a török megszállás következtében az ország három részre szakadt, Visegrád elvesztette politikai jelentőségét.

[szerkesztés] A 20. században

1991-ben Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelország vezető politikusai itt találkoztak.

A település állandó lakosainak száma régóta stagnál: 1910-ben 1506, 1990-ben 1781, míg 2001-ben 1657 volt. Városi rangot 2000-ben kapott.

[szerkesztés] Nevezetességei

Római erőd, Árpád-kori ispáni vár (4-11. század)

A Duna fölé magasodó dombon a 4. század első felében épült fel a Pone Navata nevű római erőd. A nagyjából háromszög alakú erődítményt U alakú és legyező alakú tornyok védték. A katonák kaszárnyái a falak mentén álltak. A 4. század végén a Duna felöli oldalon egy nagy, négyzetes alaprajzú torony, a "Praetorium" (parancsnokság) épülete készült el. Az 5. században a rómaiak kiürítették az erődöt, a helyükre rövid időre germánok költöztek, majd az épület lakatlanná vált. A magyar államalapítás idején a falakat kijavították, és a megyésispán költözött ide. Ekkor kapta a vár a Visegrád nevet. A 11. század közepén épült fel a falak között az ispán kőháza. 1081-1083 között e várban tartotta Salamon királyt őrizet alatt I. (Szent)László. A vár a 12. században elvesztette jelentőségét, 1242-ben,a tatárjárás idején pusztult el.

Vár:

- Fellegvár (13-15. század)

Fellegvár

A Várhegy tetején a koravaskorban már létezett egy erődített település. Ennek a helyére a tatárjárás után IV. Béla felesége, Mária királyné építtette a fel az új visegrádi várat. A háromszög alaprajzú 13. századi fellegvárat három torony védte. A 14. század első felében Károly Róbert egy külső várfalövvel bővítette ki, a belső várban pedig palotaszárnyakat emelt. Fia I. Lajos folytata az építkezéseket, majd 1400 körül Zsigmond király felépíttette a harmadik falövet a külső kaputoronnyal. Az ő idejében épülhetett fel a belső várban az asszonyház. Mátyás király a vár palotaszárnyait teljesen felújíttatta. Feltehetően már az Anjouk idején a visegrádi fellegvárban őrizték a magyar koronázási ékszereket. Ezek őrzőhelye hosszabb-rövidebb megszakításokkal 1529-ig e vár volt. 1490-től a fellegvár a koronaőrök kezében volt. A vár az 1540-es évek háborúiban súlyos károkat szenvedett. 1544-ben török kézre került, 1595-1605 között a keresztényeké, majd 1684-ig újra a törököké lett. 1684-ben a keresztény seregek visszafoglalták, de rövid idő múlva a törökök sikeresen megostromolták. Ám ekkor már olyan rossz állapotban volt, hogy katonai célra alkalmatlannak ítélték, és elhagyták. Azóta rom. Régészeti feltárása és műemléki helyreállítása 1871 óta több szakaszban készült el.

- Alsóvár / Salamon-torony (13. század, múzeumi kiállítóhely)

A fellegvárat a Dunával összekötő völgyzárófalak, valamint a falakon áthaladó egykori országutat védő kapuk és a nagy lakótorony (amit a 11. századi magyar királyról tévesen Salamon-toronynak neveznek)a 13. század közepén épült fel. Az alsóvár a fellegvárral egységes védelmi rendszert képezett. Károly Róbert korában a hatszögletű lakótornyát átépítve királyi szálláshellyé alakították. A torony köré ekkor épült ki a belső várfalöv. Miután a 1490-től a fellegvár a koronaőrök kezére került az alsóvár a királyi várnagy felügyelete alatt maradt, a lakótornyot ekkor már raktárnak használták. 1540-ben I. Ferdinánd katonái rombolták le a lakótorony déli sarkát. A török hódítás után a török település az alsóvár falai közé költözött. A török háborúk után elhagyatott várrom feltárását Viktorin József kezdeményezésre 1871-ben Henszlmann Imre kezdte meg. A lakótorony helyreállítását Schulek Frigyes tervezte. Pénzhiány miatt a munka hamar félbeszakadt és csak az 1920-as években folytatódott. A torony mai formáját az 1959-1964 között Sedlmayr János tervei szerint végzett modernista helyreállítás során kapta. Ma a lakótoronyban a Mátyás Király Múzeum kiállításai láthatóak: A visegrádi királyi palota gótikus díszkútja, Mátyás király visegrádi szobrászműhelye, Visegrád története.

Királyi palota (14-15. század, múzeum)

1323-ban Károly Róbert Visegrádra helyezte székhelyét és a városban egy királyi házat építtetett, amelyet először az 1330-as, Zách Felicián által, a királyi család ellen megkísérelt merénylet szinhelyeként említ a Képes Krónika. A királyi házat I. Lajos bővítette ki több lépésben palotává. A ma romjaiban álló épület a 14. század utolsó negyedében épült, részben még I. Lajos, részben már Zsigmond király uralkodása alatt. A 123 m x 123 m-es, szabályos elrendezésű palotához észak felől kert, dél felől a Zsigmond által 1424-ben, a régebbi királyi kápolna helyén alapított ferences kolostor csatlakozott. 1405–1408 között Zsigmond a székhelyét Visegrádról Budára helyezte át, a visegrádi palota ettől kezdve vidéki rezidenciává vált. 1476–1484 között Mátyás király a palotát későgótikus stílusban felújíttatta. Az épület egyes részein reneszánsz elemek is megjelentek: a Herkules-kút és a Múzsák-kútja, a díszudvar loggiája, a kápolna orgonakarzata és oltárai. Ezek az első emlékei az Alpokon túli Európában az itáliai reneszánsz stílusnak. A palotát az 1544-es török hódítás után elhagyták, így az épület rommá vált. Romjait a 18. században lebontották. Feltárása 1934-ben indult meg, és napjainkban is tart. Műemléki helyreállítása során az egykori királyi lakóépület és a kert helyreállítása készült el. Ma az épületben a Mátyás Király Múzeum kiállításai láthatóak: A királyi palota története és rekonstruát enteriőrjei.