Epika
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az epika, vagyis elbeszélő irodalom az irodalom három műnemének egyike, az epikus vagy elbeszélő művek összefoglaló elnevezése. A lírától abban különbözik, hogy nem érzelmeket, hanem cselekményt ábrázol, a drámától pedig abban, hogy nem párbeszédes formában íródott. A versben írott epikus művet elbeszélő költeménynek nevezik.
Az epika ősi alapműfaja az eposz volt.
Az epikának a történelem folyamán számos további műfaja alakult ki. Ilyenek például:
- a mítosz, melyből az egész keletkezett,
- a monda, amely a mítosz és az eposz mellett a legkorábbi epikai műfaj volt,
- a prózai mese (tündérmese, népmese),
- a rege,
- az állatmese és állateposz,
- a tanító célzatú ezópusi mese,
- apológ,
- példabeszéd (parabola),
- paramitia,
- az idill,
- a legenda,
- a románc,
- a ballada,
- az újabb prózai műfajok: regény, novella, elbeszélés.
[szerkesztés] Forrás
- A Pallas Nagy Lexikona
Based on work by 