Entz Ferenc

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Entz Ferenc (Sümeg, 1805. december 6. - Promontor, 1877. május 9.) orvos, szőlész és kertész, az MTA levelező tagja

Tartalomjegyzék

1 Életpályája
2 Művei
- 2.1 Önállóan megjelent művei
3 Forrás

[szerkesztés] Életpályája

Sümegen, Zala vármegyében született, ahol édesapja megyei orvos volt.

[szerkesztés] Orvosként

1825-ben jött Pestre jött az orvosi egyetemre. Gyakorlati tanulmányait Bécsben, Hartmann vezetése mellett folytatta és 1831-ben fejezte be. Akkoriban Bécsben a kolera tomobolt, így a fiatal orvos szolgálataira nagy szükség volt. A járvány megszűnése után Batthyány Fülöp herceg alsó-ausztriai uradalmában kapott alkalmazást mint orvos. Innen hasonló minőségben Bouquoy grófhoz, Csehországba ment, de mert hazájába vágyott vissza, ismét Batthyány herceg szolgálatába állott s az enyingi uradalomhoz tartozó Mező-Komáromba tette át lakását, ahol 16 évet töltött. A szabadságharcban honvédfőorvosként vett részt.

[szerkesztés] Szőlészként

Orvosi gyakorlata közben Entz hajlamát követve, kiváló előszeretettel foglalkozott a mezőgazdaság, a kertészet és szőlőművelés gyakorlati és elméleti tanulmányozásával, faiskolát, kertet és szőllőt alapított és szerzett tapasztalatait a szaklapokban közölte. E foglalkozást utóbb annyira megkedvelte, hogy az orvosi pályától végképpen megvált. 1850-ben Pestre költözött és itt a kerepesi vám közelében, a Csömöri út mellett, többek támogatásával haszonkertészetet és faiskolát alapított, mely vállalatát 1853-ban kertészképző iskolával kapcsolta össze s annak sikeresebb berendezése és vezetése céljára a magyar királyi helytartótanácstól 2000 frt évi segélyt eszközölt ki. Amikor pedig 1860-ban az Országos Magyar Gazdasági Egyesület a már korábban Budán, a Gellérthegy déli alján létesült országos szőlőiskola kapcsolatában vincellériskolát állított fel, annak élére Entzet helyezte, aki 16 éven keresztül töltötte be ezt az állását. Súlyos szembaja miatt 1876-ban lemondott, Promontorra vonult vissza nyugalomba, ahol a következő évben fejezte be tevékeny életét.

[szerkesztés] Akadémiai tagsága

Érdemei elismeréseül a Magyar Tudományos Akadémia 1858. december 15-én levelező tagjává választotta. Entz több külföldi szakegyesületnek is tagja volt.

[szerkesztés] Művei

Entz nagyon termékeny iró volt. A Magyar Gazdának, a Gazdasági Lapoknak állandó munkatársa volt; természettudományi folyóiratokba irt, sőt képes, és politikai lapokban is közölt ismeretterjesztő munkákat. Az országos gazdasági egyesület által kiadott Kis Tükörben a szőlőszeti és kertészeti részt ő irta, úgyszintén a Korizmics, Benkő és Morócz által kiadott Mezei gazdaság könyvének éppen nevezett szakokra vonatkozó dolgozata az ő tollából került ki. Szerkesztette és kiadta a Borászati füzeteket, amelyekből utóbb a Borászati Lapok keletkezett.

[szerkesztés] Önállóan megjelent művei

A Sió mellékének vázlata természetrajzi és orvosi szempontból (Pest 1847).
Programm einer prakt. Bildungsanstalt für Nutzgärtnerei, ganz besonders aber für die Obst- u. Weincultur. (Pozsony 1854). - Kertészeti füzetek (Pozsony 1854 és 1856-59, 15 füzet);
a Gazd. Lapokba irt kertészeti cikkeinek gyüjteménye;
Népszerü káté a szőllőművelés és borkezelés okszerü módjáról, külföldön tett tapasztalatok után (Pozsony 1862. 2. kiadás u. o. 1870); Ugyanez németül is megjelent két kiadásban;
Dr. Entz Ferenc borászati utazása Franciaországban s a Rajnavidéken (Pozsony 1864);
Hollandi utam, különös tekintettel borügyünkre s a gallizáció értékére (Pozsony 1865). Ujabbkori magyar gazda. Népies olvasókönyv. (Pozsony 1868; 100 db. arannyal jutalmazott mű);
A hazai szőlészet (Pozsony 1868, Gyürky Antallal együtt); Leiró katalog és árjegyzéke az orsz. m. gazd. egyesület budai szőllő- és faiskolájában található sima és gyökeres szőllővesszőknek (Pozsony 1869);
Magyarország borászata (u. o. 1869. Málnay Ignác dr.-ral és Tóth Imrével); A szőlőszet és borászat Erdélyben (u. o. 1870. Málnay Ign. dr.-ral);
Ujabban felmerült borkérdések megoldásához (Bpest 1875).