Diane de Poitiers

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Diane de Poitiers

Diane de Poitiers (1499. szeptember 3. – Anet, Eure-et-Loire megye, 1566. április 25.) francia kurtizán, Saint-Vallier grófkisasszonya, d'Étampes hercegnője, Valentinois hercegnéje, II. Henrik francia király egyik szeretője. Hírnevét szépségének és a királyra gyakorolt befolyásának köszönheti.

[szerkesztés] Fiatalkora és házassága

Születési helye bizonytalan. Egyes történészek szerint Franciaország Vienne megyéjében, mások szerint Saint-Vallier faluban (Rhône-Alps régió, Drôme megye), a faluval azonos nevű kastélyban született, Jean de Poitiers-nek, Saint Vallier földesurának, d'Estoile vicomte-jának († 1539) és Jeanne de Batarnay-nak legidősebb leányaként.

1515. április 16-án, 15 éves korában Párizsban, az Hôtel des Borbons-ban feleségül ment Louis de Brézé-hez, Maulévrier grófjához, Normandia kegyurához (grand-sénéchal de Normandie), VII. Károly francia király unokájához (grand-veneur de France), aki I. Ferenc király udvarában szolgált. A házasság révén Diane de Poitiers elnyerte a Valentinois hercegnéje címet. Két leányuk született:

Françoise de Brézé (* 1518. január – † 1574), Maulévrier grófkisasszonya, Mauny és et de Sérignan baronesze, aki Braine-ben, a Saint-Yved apátságban van eltemetve. A leány 1538. január 19-én feleségül ment a párizsi Louvre palotakápolnájában feleségül ment IV. Róbert de la Marck-hoz, Bouillon hercegéhez (duc de Bouillon), Braine és Maulévrier grófjához, akit Florenges nagyurának (Le Seigneur de Florenges) is neveztek. Róbert herceg, Françoise férje 1558-ban mérgezés következtében halt meg.
Louise de Brézé (* 1521 – † 1577 január).

Louis de Brézé 1531. július 23-án halt meg Anet-ben, így Diane de Poitiers 35 évesen özvegységre jutott.

Francois Clouet festménye Diane de Poitiers-ről

[szerkesztés] Királyi kegyencnőként

Az özvegy Diane visszatért az udvarhoz. Néhány évvel férje halála után (1534 körül) szeretője lett a trónörökösnek, Henrik Orléans-i hercegnek (Duc d'Orléans), I. Ferenc király fiának, a későbbi II. Henrik királynak.

Bár Henrik – uralkodói kötelezettségeit megtartva – Medici Katalint (Catherine de Médicis-t) vette feleségül, Diane de Poitiers egész életében mellette maradt, és a következő 25 évben nagy befolyást tudott gyakorolni a nála 20 évvel fiatalabb trónörökös, majd király életére. A hatalomban eleinte osztoznia kellett d'Étampes hercegnővel, I. Ferenc szeretőjével. Az udvar két pártra szakadt, a két, egymást kölcsönösen gyűlölő kegyencnő rivalizálása több botrányos esetet robbantott ki.

Mihelyt II. Henrik francia királyként trónra lépett, Diane azonnal érvényesítette befolyását, és kíméletlenül elűzte az udvartól d'Étampes hercegnőt. Teljhatalmat szerzett, maga Katalin királyné is kénytelen volt eltűrni a kegyencnő felemelkedését. A király 1548-ban Valentinois hercegnőjének (duchesse de Valentinois) rangjára emelte Diane-t, aki fényes udvartartást szervezett maga köré. Az uralkodó az ő számára építtette a Loire mentén Chenonceau kastélyát, a korszak egyik legszebb építészeti alkotását. Meggyőződéses római katolikusként Diane a protestánsok erős elnyomására ösztökélte szeretőjét, a királyt.

Diane de Poitiers címere, három egybefont holdsarló

A magasrangú családból származó, intelligens, művelt és szenvedélyes asszony, komoly tekintélyt és hatalmat szerzett magának. A király mellett nagy politikai jártasságot os szerzett, számos hivatalos levelet együtt írtak együtt, olykor közösen írták alá, Henri/Diana-ként. Ő volt „az agy a trón mögött”. Szintén ő irányította a királyi gyermekek taníttatását. Hihetetlenül magabiztosan viselkedett, Henrik iránt tanúsított lojalitásával a király egyik legmegbízhatóbb szövetségesévé tette önmagát. Az udvarban olyan jelentős pozíciót élvezett, hogy amikor II. Pál pápa az arany rózsát elküldte ajándékba az új királynőnek, nem feledkezett meg Poitiers grófnőröl sem, ő egy igazgyöngyökkel kirakott nyakláncot kapott.

A források szerint gyönyörű asszony volt, aki meg tudta őrizni szép alakját, fiatalos külsejét még ötvenes éveiben is. Ezt festményeken is megörökítettek. A nagy francia festőnek, Francois Clouet-nek csak két aláírt képét ismerjük, az egyik Diane-t ábrázolja. Ez a kép ülve, mezítelenül ábrázolja fürdőszobájában. A kor egy másik képén is látható [1]. Sok képen fedetlen felső testtel ábrázolják, de vannak olyan képei is, amik hagyományos pózokban ábrázolják. [2] [3] [4] [5] Minden kép mozgékony, attraktív nőt ábrázol.

[szerkesztés] Bukása a király halála után

1559. nyarán Henrik király leánya, Erzsébet hercegnő feleségül ment II. Fülöp spanyol királyhoz. Az esküvő alkalmából Henrik június 30-án lovagi tornát rendezett Párizsban, melyen maga is résztvett. Egy lándzsatörés során súlyosan megsebesült, és 1159. július 10-én szörnyű szenvedések után meghalt.

A király sebesülése és halála nyomán a kegyencnő, Diane hercegné hatalmas befolyása semmivé foszlott. Katalin királyné, mint Franciaország régense, hatalmát felhasználva megtiltotta Diane-nak, hogy meglátogassa a haldokló Henriket. Diane-t a király temetésére sem hívták meg, a temetést követően Katalin királyné utasítására Diane-nak el kellett hagynia kastélyát, a Loire menti Chenonceau-t. A távoli Chaumont kastélyába száműzték. Innen családi hűbérbirtokára, Anet-be vonult vissza. Élete hátralévő részét itt töltötte, kényelemben, de teljes mellőzöttségben. 1566-ban halt meg, egy lovasbaleset következtében.

Utolsó kívánsága szerint leánya befejeztette az Anet-i kastély mellé épített temetkezési kápolnát, hogy emléket állítson anyjának. A nagy francia forradalom idején Diane de Poitiers sírját meggyalázták, földi maradványait közös sírba vetették.