Daniel N. Dunlop

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Daniel Nicol Dunlop (1868. december 28., Kilmarnock - 1935. május 30., London)

Skót üzletember, teozófus, antropozófus.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Főbb művei
3 Ajánlott irodalom
4 Lásd még

[szerkesztés] Élete

Apja Alexander Dunlop építész volt, anyja Catherine, aki a gyermek Daniel ötéves korában meghalt. A kis Daniel anyai nagyapja Daniel Nicol, gael nyelven beszélő halász házában nőtt fel, a kelta kőkörökről ismert Arran szigetén.

9 éves korában baráti körben már Krisztusról tartott előadásokat.
14 éves korában, egy éjszaka meghalt nagyapja. A váratlan esemény hatására őt és önmagát látta a régi Egyiptomban és Görögországban, előző életük folyamán. Ezek után visszaköltözött a szigetről, és egy ardrossani gépgyárban tanonckodott. Miután apjával nem értették meg egymást, elköltözött otthonról.
17 éves korában Glasgow-ban egy kerékpárkereskedőnél talált állást, éjjelente filozófiát és okkultizmust tanulmányozott.
19 éves korában, egy írországi látogatása során ismerte meg George William Russellt, akivel életre szóló barátságot kötött.
21 éves korában, 1889-ben, Dunlop átköltözött Dublinba, ahol bor- és teakereskedőként dolgozott. Itt egy baráti körben - melyhez Yeats is tartozott, és amelyben teozófiával foglalkoztak - megismerkedett Louisa Fitzpatrick-al, akit két év múlva feleségül vett. Házasságukból két lányuk és egy fiuk született.
1892 és 1897 között kiadja és szerkeszti a The Irish Theosophist c. folyóiratot.
1897-ben áttelepültek New Yorkba. Dunlop a Pierce & Miller gépgyárban dolgozik, majd 1899-ben kinevezik a Westinghaus cég európai kereskedelmi vezetőjévé. Ezután visszaköltöznek Londonba.
Cikkeket ír a Theosophical Review számára, majd egy teozófus kongresszuson hallja először Rudolf Steiner előadását, ami meghatározza további életpályáját. Kiadja a The Path c. havi folyóiratot. Ugyanebben az időben megalapítja a British Electrical And Allied Manufacturers' Association-t (Brit Gazdasági Szövetség).
1912-ben felkéri Alfons Baron Walleent, hogy az általa elnökölt Light-On-The-Path-Loge-ban tartson előadásokat Rudolf Steiner Krisztus-tanításairól. Dunlop így akarta bevezetni az angol emberek számára Steiner elméleteit.
A háború alatt megjelenteti British Destiny c. tanulmányát. Ugyanekkor publikálja The Path of Attainment c. könyvét a szellemi fejlődésről.
1919-ben megjelenteti The Science of Immortality tanulmányát, melyben először utal közvetlenül Steinerre.
1920 decemberében belép az Antropozófiai Társaságba.
1922 tavaszán, Londonban találkozik először Rudolf Steinerrel. „Az első találkozás hozta a kétségtelen felismerést: itt van a tudó, a beavatott, az, aki a szellemet a maga korába beleviszi.” E találkozás után kilépett a Teozófiai Társaságból.
1923-ban Dunlop kezdeményezésével jött létre a Penmaenmawr-i, majd 1924-ben a Torquay-i nyári iskola, ahol a már beteg Steiner tartotta a lényegi előadásokat.
1924 júliusában nyílt meg Dunlop szervezésében a World Power Conference, mely az első nemzetközi konferencia volt a háború után, amin Németország is részt vett.
1925, Rudolf Steiner halála után Dunlop minden erejével a szellemtudomány elterjesztésén fáradozott. „Az antropozófia új szervet fejlesztett ki bennem”, mondta. Gondoskodott Steiner és Ita Wegman közösen írt orvosi könyvének angol fordításáról.
1927-ben pedig további nyári iskolát szervezett Skóciában.
1928-ban ő rendezte az első nagy antropozófus világkonferenciát Londonban.
Számos embert segített angliai működéshez, például Eugen Koliskot, Karl Königet, vagy Walter Johannes Steint. Utóbbit ő kérte fel az időközben állandó szervezetté vált World Power Conference (ma World Energy Conference) munkatársaként, hogy települjön át Angliába.
1930-tól Dunlop vette át a Nagy-Britanniai Antropozófiai Társaság elnökségét. Az ő gondozásában jelent meg az Antroposophical Movement és az Antroposophy.
1932-ben Dunlop szükségesnek tartotta egy nemzetközi szervezet, az International Association for the Advancement of Spiritual Science megalakítását.
1934-ben újból megszervezett egy nagy nyári iskolát Westonbirtben. Az itt jelenlévők és a munkatársak között szerepelt például W. J. Stein, Eugen Kolisko, Rudolf Hauschka is.
1935-ben Dunlopot, mint az „Egyesült szabad antropozófus csoportok” képviselőjét kizárták az Általános Antropozófiai Társaságból, egy sor más személyiséggel együtt.

Daniel Dunlop 1935. május 30-án halt meg, Áldozócsütörtökön, egy vakbélgyulladás következtében, Londonban. Hamvasztására a világ minden részéről érkeztek emberek, akik Dunlopot apjukként vagy barátjukként tisztelték. Ita Wegman utolsó beszédét tartotta meg Londonban, ahol a halott arcának megpillantásakor szerzett élményéről ezt mondta: „A halott arcában őseredeti lénye jelent meg. A szellem jelei igaz alakjukban mutatkoztak meg, nemzeti hovatartozástól, neveléstől vagy a hétköznapok gondjaitól mentesen.”

[Forrás: http://www.palgrave.com/pdfs/0333750233.pdf] (angol)