Brennbergbánya

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Koordináták: é. sz. 47.67968° k. h. 16.54811°

**Brennbergbánya**
Régió	Nyugat-Dunántúl
Megye	Győr-Moson-Sopron
Kistérség	Sopron–Fertődi
Rang	településrész
Terület	- km²
Népesség
Összesen: 604 fő (2001) Népsűrűség: - fő/km²
Irányítószám	9408
Körzethívószám	99
Térkép é. sz. 47.67968° k. h. 16.54811°	település Mo. térképén

Brennbergbánya Sopron településrésze Győr-Moson-Sopron megyében, a Sopron-Fertődi kistérségben.

[szerkesztés] Fekvése

A Soproni-hegységben, Soprontól 12 kilométer távolságban fekvő, alpesi jellegű település.

[szerkesztés] Megközelítése

Sopronból és Ágfalváról erdei turistautakon gyalogosan vagy a hegyek között kiépített műúton gépkocsin, kerékpárral, valamint helyi járatú autóbusszal juthat el az ember. Az út 12 kilométer, emelkedése a várostól számítva 200 méter.

[szerkesztés] Nevének eredete

Az anyakönyvekben a 18. század második feléig eddig „a soproni erdőben” (in silvis Soproniensis) megjelöléssel szereplő területet a németül beszélő bányászok nevezték „égett hegy”-nek (Brennender Berg). A település neve 1793-ban lett hivatalosan Brennbergbánya.

[szerkesztés] Története

1753-ban fedezték föl az erdőségekben rejtőzködő, jó minőségű szenet. A szájhagyomány szerint Rimbacher Pál birkapásztor figyelt fel – tűzrakása következményeként – a „nagy fekete, izzó kődarabokra”. Jelentése nyomán a soproni polgármester bizottsággal vizsgáltatta meg a jelenséget.

Hat év múlva – 1759-ben – az akkor Fenyvesvölgyként ismert területen nyitották meg Magyarország első szénbányáját. Ennek hírére zömében osztrák és német nemzetiségű családok telepedtek le a szép völgyben, és kötöttek munkaszerződést a szénvagyon tulajdonosaival. A bányát kiszolgáló épületek mellett hamarosan felépültek a szegényes bányászlakások is.

Az utolsó bányamunkások 1953 januárjában költöztek el. Ők a megelőző év őszétől a leszerelést végezték. 1956 novemberében öt napon át ismét folyt a termelés, de aztán végleges döntés született. Becher Nándor érzelemgazdag helytörténeti könyvében az alábbiakat írja a megszüntetés hatásairól: „Sajnos, 1959 decemberében véglegesen és örökre leállítják a brennbergi bányát. Amit kétszáz év alatt az itt dolgozók építettek, azt 1952-ben és 1959-ben lelkiismeretfurdalás nélkül szétrombolták. Így szűnt meg egy kétszázéves bányakultúra. Az élet szűnt meg Brennbergbányán, a sportkör, a híres dalárda, a 35 tagú bányász fúvószenekarral együtt. Egyik család a másik után költözött el. Igaz, nyugdíjazásuk után egyesek visszatértek az elcsendesedett településre, ahol most nagyon sok fejlesztenivaló lenne…”