Bacsinszky András
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Bacsinszky András (Benetine, 1732. november 14. - Ungvár, 1809. december 19.) görög katolikus püspök
[szerkesztés] Élete
Atyja Bacsinsz Tivadar, ki Bacsináról, Galiciából beszármazott nemesi család sarja volt, mint lelkész működött. András Ungváron kezdte tanulmányait a jezsuitáknál; a bölcseletet és teológiát Nagyszombatban végezte. Felszentelése után előbb Hajdúdorogon volt segédlelkész, azután rendes lelkész, később esperes s kevéssel utóbb főesperes. 12 évi működés után kanonok lett. Egyházi ügyekben Bécsbe küldték, sikeres működésének köszönhette, hogy hitsorsosai 1772. augusztus 5.-én munkácsi püspökké tették. 1777-ben valóságos belső titkos tanácsos lett és ő volt az első, a ki a főrendi házban magának és utódainak helyet eszközölt ki. A munkácsi káptalan ugyanazon évben Ungvárra költözött át, melyet 1780-ban maga a püspök is követett. Kormányzása utolsó évében a papnevelő-intézetben már minden tantárgy latinul adatott elő. 9000 kötetből álló könyvtárt hagyott utódaira. A jénai mineralógiai társaság 1804. május 20.-án választotta tagjává.
[szerkesztés] Munkái
Brevis adumbratio solennitatis, qua haereditariam augustissimi Francisci secundi imperialem dignitatem austricam, in ipso SS. Maiestatis onomastico die celebravit. H. n. (1804).
A liturgikus nyelven kiadatta a szentirást és kátét.
[szerkesztés] Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996