Kanonok

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A kanonok a káptalan tagja. Eredetileg közös életre és háztartásra s különös rendszabályok által elészabott életmódra - vita caninica - voltak kötelezve. Azért nevezték K.-nak, jóllehet a különös rendszabályokhoz kötött életmód s jelesül az élet- és házközösség rég megszünt. Hajdan minden pap, amennyiben valamely szerzetrendbe nem lépett, kanonok volt, mert mindegyiknek a káptalanhoz tartoznia s a kánoni életmódhoz alkalmazkodnia kellett. Idővel azonban, midőn a káptalanok meggazdagodtak s tagjaikra az élet- és házközösség mind terhesebbé vált, a káptalan tagjai a káptalan javait maguk között felosztották, mindegyik kanonok számára külön javadalmat (praebendas) hasítottak ki, vagyis kanonoki állomásokat szerveztek, miáltal a káptalanok zárt testületekké (Capitula clausa) váltak. Minden káptalannál ugyanis, csak annyi kanonok lehet, ahány javadalom, állomás van. Egy időben, habár a törvények ellenére, a még csak megüresülendő állomásokra való igények osztogatása is divott; az ily K.-at a Canonici in herbis-nak nevezték, ellenben a javadalom élvezetében levő valóságos K.-kal (Canonici in floribus et fructibus). Az egyház folytonos törekvésének sikerült néhol a közös élet visszaállítását keresztülvinni s igy támadt a különbség a közös élet szabályait követő «szabályozott K. (Canonici regulares) és az életközösségre vissza nem tért világi K. (Canonici saeculares) között. Az előbbieket azonban közönségesen a szerzetesrendüek közé szokás számítani. Az életkort tekintve, a kanonokságra a betöltött 22-ik, káptalani méltóságra p. főnökségre, lelkészettel v. külhatósággal járó állomásokra a betöltött 25-ik életév kivántatik. Az egyházrendet tekintve, legalább is az aldiakonátus szükséges, rendszerint azonban, hazánkan általában csak áldozárok neveztetnek ki K.-nak. A képzettséget tekintve, a tridenti zsinat határozmányai szerint a K. legalább fele hit- v. kánonjog doktorokból v. licentiatusokból kell hogy álljon. Hazánkban, tekintve a fontos szerepet, melyet a káptalanok mint hiteles helyek játszottak, az 1741. évi XVI. t.-c. rendelete szerint a K.-nak nemcsak a magyar yelvben, de a jogtudományban is jártas egyéneknek kellett lenniök. Némely stallumokra azelőtt nemesség kivántatott. A K. kötelességeihez tartozik különösen: az elészabott hitvallásnak (professio fidei) letétele; jelenlét az isteni tiszteleten, amiért külön napi osztalékok (distributiones quotidianae) járnak. A püspököktől nyert megbizatások teljesítése. A K. kötelesek továbbá a püspököt, midőn az isteni tiszteletre megjelenik v. onnan távozik, kisérni s a pontifikálásnál segédkezni. Tiszteleti jogaikhoz tartozik emelkedettebb hely (stallum), violaszinü mozzetta, néhol hermelinprémü cappa és rochettum, a reverendissimus cím, s hazánkban a mellükön lefüggő káptalanbeli rendjel.

Hazánkban a négy első állomásu kanonok u. n. oszlopos kanonok (Canonici columnares) és pedig

• 1. a prépost (nagyprépost),
• 2. az olvasó kanonok (Lector),
• 3. az éneklő kanonok (Cantor),
• 4. az őr-kanonok (Custors).

A görög katolikusokál ezeknek elnevezése:

• 1. Archipresbiter,
• 2. Archidiaconus,
• 3. Primicerius,
• 4. Ecclesiarcha.

A valóságos K.-on kivül vannak címzetes K. is. A zágrábi nagyprépost mindenkor auraniai perjel s mint ilyen a főrendiháznak tagja. A K.-at, ugy a valóságosokat mint a címzeteseket, hazánkban legfőbb kir. kegyuri jogánál fogva a Felség nevezi ki; 1772-ig a kinevezés jogát átengedés folytán a püspökök gyakorolták, de Mária Terézia a jogot visszavette; 1802 óta pedig a kinevezés jogát állandóan a király gyakorolja. Nem méltóságok, hanem csak tisztségek (mera officia) a decanus v. divisor, a Scholasticus, a Canonicus a latere, a Ceremoniarius, a Canonicum Poenitentiarius és a C. Theologialis stb.