Anton Bernolák

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

szlovák nyelvész és szlovákul/magyarul/latinul író katolikus pap

Anton Bernolák (magyarosan: Bernolák Antal), ( Szlanica (Árva vármegye), 1762. október 4. - Érsekújvár, 1813. január 15.) pap, író, a szlovák irodalmi nyelv megalapítója. Szinnyei a magyar katolikus írók közé sorolta Bernolákot.

[szerkesztés] Korai évei

Miután a teológiát Pozsonyban és Nagyszombatban elvégezte, papi pályára lépett. Előbb cseklészi, később érsekújvári római katolikus lelkész és esperes volt. A szláv nyelvek tanulmányozását korán kezdte. 25 éves korában írta meg Dissertatio című művét.

[szerkesztés] A szlovák irodalmi nyelvért

A szlovák irodalom művelésére irodalmi kört is hozott létre, amely 1793-ban alakult Nagyszombatban és a Felvidék nyugati vármegyéire is kiterjedt. A kör kiadványainak a főpapok között is pártfogókat tudott szerezni, akik műveit szélesebb körben terjesztették. Mint író arra törekedett, hogy az ő fellépéséig általánosan használt cseh irodalmi nyelv helyébe a szlovákot helyezze és ezzel az irodalmat a szlovák népnek hozzáférhetőbbé tegye. Irataiban a cseh nyelvhez a legközelebb álló nagyszombati nyelvjárást követte, ha pedig a fogalmak kifejezésére a nép nyelvében szavakat nem talált, ilyeneket maga alkotott. A szlovák irodalmi nyelv Bernolák nyelvétől eltért és a keményebben hangzó túróc-liptói szójárást fogadta el alapul, az ő műszavait is használaton kívül hagyták, miért Bernolák működése csak átmenetnek tekinthető a cseh irodalomtól a tulajdonképeni szlovák irodalomhoz. Fellépésének köszönhetően a szlovák nép irodalmi önállóságához s a csehtől való különválásához vezetett. Az ő nyomában egész írói nemzedék lépett, amely hűen követte mesterének tanait. Ezeket bernolákistáknak nevezték (köztük a legkiválóbb Holly János költő volt).

[szerkesztés] Művei

Dissertatio philologico critica de litteris slavcrum (Pozsony 1787).
Grammatica slavica (Pozsony 1887 és 1790. Utolsó kiadása Budán (1849). Németre fordította Brestyanszky András Budán 1817)
Etymologia vocum, slavicarum (Nagyszombat 1791).
Lexicon slavicum, bohemico-latina-germanico-ungaricum (Budán 1825-1827). Ez utóbbi mű Palkovics György esztergomi kanonok költségén jelent meg, aki ahhoz Repertoriumot is írt.