Szlovák nyelv

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A szlovák nyelv (szlovákul slovenčina a hosszabb forma szlovákul slovenský jazyk) az indoeurópai nyelvcsalád tagja, azon belül a szláv nyelvek nyugati ágába tartozik. Történelmi elődei az ősszláv, majd az ószláv nyelvek, melyből az összes többi szláv nyelv is kifejlődött. Legközelebbi rokonai a cseh és a lengyel nyelv. Három nyelvjárása van: nyugati, középső és keleti (ez utóbbinak egy sajátos, a magyar helyesíráson alapuló írást is kidolgoztak, a jugoszláviai bácskeresztúri szlovákok is ezen a nyelvjáráson beszélnek, de cirill írással írnak). Szlovákián kívül Csehországban (400 000) és Magyarországon (80 000) található számottevő szlovák népesség, ezen kívül Észak-Amerikában (300 000) vannak nagyobb szlovák kolóniák. Összesen több mint 6 millió beszélője van a nyelvnek.

A felvidéki magyarok általában kétnyelvűek, a magyar mellett a szlovák nyelvet is beszélik.

2004. május 1. óta az Európai Unió egyik hivatalos nyelve.

Tartalomjegyzék

1 A nevük eredete
2 A szlovák irodalmi nyelv kialakulása
3 A szlovák ábécé
- 3.1 Különbségek a cseh nyelvhez képest
4 Kiejtés
5 Nyelvtan
6 Külső hivatkozások

[szerkesztés] A nevük eredete

Egykor a szlovákokat a magyarok tótoknak hívták, ahogyan pl. a románokat oláhoknak, a szlovéneket pedig vendeknek nevezték. Ezek a népnevek a szlovák, román, stb. nemzetállamok kialakulása után (de az internacionalista testvériség idejére mindenképpen) kivesztek a magyar nyelvből. A tót név végső soron a tauta (litvánul nép) és a germánokra alkalmazott teuton kifejezéssel azonos, annak szinonimája. A szlovák népnév a 15. században terjedt el, és a közvélekedés szerint a „szó” jelentésű szlovo alakból ered. Másfelől a „szlovák” név a „szláv” népnév egy változata.

[szerkesztés] A szlovák irodalmi nyelv kialakulása

A szlovák nyelv közép-szlovákiai nyelvjárása a hivatalos nyelv alapja. Az irodalmi nyelvi norma első megalapozója Anton Bernolák pap (1762- 1813) volt, aki közép-szlovák nyelvjárási elemekkel bővített nyugat-szlovák nyelvjárásra építette föl a nyelvet. Értekezése 1787-ben jelent meg latinul, majd 1790-ben nyelvtant is kiadta. Fő műve a szlovák-cseh-latin-német-magyar szótára: Slovár Slovenski Česko-Latinsko-Nemecko-Uherski, amely csak halála után jelent meg, hat kötetben.

A nyugati, középső és keleti nyelvjárás hivatalos nyelvvé való tétele sok próbálkozást élt meg. A keleti nyelvjáráson alapuló kiadványok a református vallásos kiadványok és liturgia keretén belül jelentek meg. A 18. század közepétől kezdve adtak ki ilyen műveket a keleti Zemplén megyei nyelvjárásra építve. Az írásmód a magyar helyesírásra épült, tehát pl. az sz betűt használták. Az amerikai emigráció még 20. századunk elején is adott ki ebben a nyelvjárásban, nyelvi stílusban és ilyen helyesírással vallásos műveket, sőt időszaki lapokat. Különben a vajdasági Bácskeresztúron (Ruski Krstur/Руски Крстур) élő görög-katolikus és magukat ruténeknek nevező szlovákok e zempléni eredetű nyelvjárásban beszélnek és cirill betűkkel írnak.

[szerkesztés] A szlovák ábécé

A betűk: A, Á, Ä, B, C, Č, D, Ď, Dz, Dž E, É, F, G, H, Ch, I, Í, J, K, L, Ĺ, Ľ, M, N, Ň, O, Ó, Ô, P, R, Ŕ, S, Š, T, Ť, U, Ú, V, X, Y, Ý, Z, Ž

A betűk nevei: a, á, ä, bé, cé, čé, dé, ďé, dzé, džé, e, é, ef, gé, há, chá, i, í, jé, ká, el, dlhé el, eľ, em, en, eň, o, ó, ô, pé, er, dlhé er, es, eš, té, ťé, u, ú, vé, iks, tvrdé i, tvrdé í, zé, žé

Figyelem! A ch a h után áll!

[szerkesztés] Különbségek a cseh nyelvhez képest

A szlovákot elég könnyen meg lehet különböztetni más szláv nyelvektől, de legközelebbi rokonától, a csehtől már nem olyan egyszerű. Az alábbiak azonban segítségünkre lehetnek:

Csak a szlovákban létezik:
- ä, ĺ, ľ, ô, ŕ
Csak a csehben létezik:
- ě, ř, ů

[szerkesztés] Kiejtés

[szerkesztés] Magánhangzók

A magánhangzók lehetnek rövidek és hosszúak is.

a: mint a palóc nyelvjárásbeli rövid á [a]: kefa ['kefa]
á: mint a magyar á [a:]: dáva ['da:va]
ä: mint a magyar e [ɛ]: pät [pɛt]
e: mint a nyelvjárásbeli zárt e [e]: veľmi ['veʎmi]
é: hosszú, nyílt e [ɛ:]: zdravé ['zdravɛ:]
i, y: mint a magyar i [i]: chlapi ['xlapi], ryba ['riba]
í, ý: mint a magyar í [i:]: cudzí ['ʦuʣi:], dlhý ['dl-γi:]
o: mint a magyar o [o]: koč ['koʧ]
ó: mint a magyar ó [o:]: Tótová ['to:tova:]
u: mint a magyar u [u]: ulica ['uʎiʦa]
ú: mint a magyar ú [u:]: kľúč ['kʎu:ʧ]

Megjegyzés: az i, í lágyítja az előtte álló d, l, n, t mássalhangzókat (kivéve néhány újkeletű idegen szót), az y, ý nem. Néhány szóban viszont etimológiai okoból írnak y, ý-t i, í helyett.

[szerkesztés] Kettőshangzók

au, av: hasonló a magyar au-hoz [au]: auto ['auto], pravda ['prauda]
eu, ev: hasonló a magyar eu-hoz [eu]: Európa ['euro:pa], polievka ['poʎjeuka]
ia: rövid j előtétű rövid, palócos á [ja] (lágyít!): žiak [ʒjak]
ie: rövid j előtétű magyar e [je]: miesto ['mjɛsto]
iu: rövid j előtétű magyar u [ju]: biura ['bjura]
ô: rövid u előtétű nyílt o [wɔ]: kôň [kwɔɲ]
ou: hasonló a magyar ou-hoz [ou]: tebou ['cɛbou]

Megjegyzés: az av, ev kapcsolatok csak szótag végén ejtendőek így!

[szerkesztés] Mássalhangzók

A b, c, dz, f, g, j, k, m, p, r, v, x, z betűk kiejtése megegyezik a magyarral ([b], [ʦ], [ʣ], [f], [g], [j], [k], [m], [p], [r], [v], [ks], [z]).

Példák: Hybe ['γibɛ], Levice ['ʎɛviʦɛ], cudzí ['ʦuʣi:], Fatra ['fatra], Magura ['magura], Dunaj ['dunaj], zrážka ['zra:ʃka], Komárno ['koma:rno], Poprad ['poprat], Muráň ['mura:ɲ], veľký ['vɛʎki:], textil [tɛkstil], Zlieskov ['zʎjɛskof].

A többi betűt a következő módon ejtjük:

Betű	Ejtése
č	magyar cs [ʧ]: čaj [ʧaj]
d	e, é, i, í előtt mint a magyar gy [ɟ]: deti ['ɟɛci]
	szó végén magyar t [t]: brod [brot]
	egyébként magyar d [d]: dobré ['dobrɛ:]
ď	magyar gy [ɟ]: ďumbier ['ɟumbjɛr]
dž	magyar dzs [ʤ]: džús ['ʤu:s]
h	zöngés, h-szerű hang [γ]: horný ['γorni:]
ch	mint a magyar technika szó ch-ja [x]: chlap [xlap]
l	e, é, i, í előtt lágy l [ʎ]: slivka ['sʎifka]
l	egyébként magyar l [l]: pol [pol]
ĺ	kemény, szótagképző l [l:]: žĺtok ['ʒl:-tok]
ľ	lágy l [ʎ]: poľa ['poʎa]
n	e, é, i, í előtt mint a magyar ny [ɲ]: dlane ['dlaɲe]
	k, g, x előtt mint a magyar bank szóban [ŋ]: Roženka ['roʒɛŋka]
	egyébként magyar n [n]: čierný ['ʧjɛrni:]
ň	magyar ny [ɲ]: dlaň [dlaɲ]
ŕ	kemény, szótagképző r [r:]: hŕba ['γr:-ba]
s	magyar sz [s]: sýr [si:r]
š	magyar s [ʃ]: kočiš ['koʧiʃ]
t	e, é, i, í előtt mint a magyar ty [c]: deti ['ɟɛci]
t	egyébként magyar t [t]: tam [tam]
ť	magyar ty [c]: ťa [ca]
ž	magyar zs [ʒ]: žiak [ʒjak]

[szerkesztés] Megjegyzések

A hangsúly általában az első szótagon van..

A q, w csak idegen nevekben fordul elő.

A zöngés mássalhangzók szó végén zöngétlenekké válnak.

[szerkesztés] Nyelvtan

[szerkesztés] Főnevek

A szlovák nyelvben a főneveknnek három nyelvtani nemük lehet.

hímnem
nőnem
semlegesnem

A hímnemű főnevek további két csoportra oszlanak:

élő főnevek
élettelen főnevek

Szerencsére a legtöbb esetben a végződés segít eldönteni, hogy az adott szó milyen nemű.

a hímnemű szavak kevés kivétellel mindig mássalhangzóra végződnek
a nőnemű főnevek * -a, -ia, -nošť, -ošť, -šť, -áreň vagy -ň végűek lehetnek
a semlegesnemű főnevek pedig -o vagy -e-ie végűek

[szerkesztés] A főnevek többes száma

A szlovákban a többes szám jelét az egyes szám helyére tesszük

HÍMNEM

 -hímnemű ÉLŐ főnév kemény vagy lágy mássalhangzóra végződik 
  a többesz szám jelei: -i/-ia/-ovia
 -hímnemű ÉLETTELEN főnév kemény vagy lágy mássalhangzóra végződik
  a többes szám jelei: -y/-e

NŐNEM

 -a nőnemű főnevek többes számban az alábbi ragokat kapják:
  -y/-e/-i

SEMLEGESNEM

 -a semlegesnemű főnevek többes számú végződései az alábbiak:
  -á/-ia/-atá/-ence

[szerkesztés] Névelő

A szlovák nyelvben nincs határozott, a határoztalan pedig ritkán használt. Ezek helyett a szlovák inkább mutató névmás alakjait használja

hímnem

 -élőre ten... tsz: tí
 -élettelenre ten... tsz: tie

nőnem

 -esz: tá
 -tsz: tie

semlegesnem

 -esz: to
 -tsz: tie

[szerkesztés] Melléknevek

A szlovák nyelvben a melléknevek nemben, számban és esetben igazodnak ahhoz a főnévhez amelyre vonatkoznak. Mindig a főnév előtt állnak! Végződései:

hímnem

 egyes szám -ý (dobrý)
 többes szám -í (dobrí)

nőnem

 egyes szám -á (suchá)
 többes szám -é (suché)

semleges nem

 egyes szám -é (zlé)
 többes szám -é (zlé)

A mellékneveknek létezik még egy csoportja, amelyek ún. "lágy" végződést kapnak.

hímnem

 egyes szám -í (cudzí)
 többes számban -í (cudzí)

nőnem

 egyes szám -ia (čia)
 többes számban - ie (čie)

semleges nem

 egyes szám -ie (tretie)
 többes számban -ie (tretie)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

A cseh és a szlovák szókincs eltérései (cseh nyelven)

	Az Európai Unió hivatalos nyelvei
angol \| cseh \| dán \| észt \| finn \| francia \| görög \| holland lengyel \| lett \| litván \| magyar \| máltai \| német \| olasz portugál \| spanyol \| svéd \| szlovák \| szlovén
Forrás: Nyelvek az EU-ban