Antihős

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az antihős egy szereplőtípus, aki olyan személyiségjegyekkel bír, amelyeket hagyományosan a gonosztevőkkel vagy más, a társadalom által megvetett vagy kevésre tartott személyekkel szoktak kapcsolatba hozni.

Egy működőképes definíció szerint az antihős olyasvalaki, aki a történet keretei között ugyan mint hős szerepel, de onnan kiemelve könnyen úgy látnánk, mint ellenszenves figurát.

Tartalomjegyzék 1 Típusai 1.1 Az igazságkereső hős 1.2 A fejlődő hős 1.3 A sodródó hős 1.4 A bukott hős 1.5 A hétköznapi hős 1.6 A gonosztevő 1.7 A szörny 1.8 A fanatikus 2 Lásd még

[szerkesztés] Típusai

[szerkesztés] Az igazságkereső hős

Valószínűleg a legelterjedtebb fajta antihős, akinek a hagyományos hőssel egyezőek a céljai, de aki számára „a cél szentesíti az eszközt”. Az igazságkereső csalódott a társadalomban és az igazságszolgáltatásban és a törvényes oldalt feladva a saját módszereivel próbál érvényt szerezni az igazának. Hősiességét az adja, hogy nem csak saját vagy családja létéért kell harcolnia (már önmagában ez is hőssé tehetné), de gyakran egy nagyobb közösség (nép, ország, emberiség, elnyomott kisebbség) stb. sorsa is az ő harcának sikerén áll vagy bukik.

Tipikus igazságkeresők:

• Mad Max az azonos című filmből
• Simon József, a Dögkeselyű taxisofőrje
• Szellemkutya, az azonos című film főhőse
• Batman (képregény-figura), aki egyben szörny-típus is.

[szerkesztés] A fejlődő hős

Egy másik típusú antihős a történet elején gyakran cinikus, előítélettel teli, érzéketlen, éretlen, vagy közömbös. Ahogy a történet előrehalad, a szereplő megváltozik és fejlődik és végül lélekben is hősiessé válik.

Tipikus fejlődő hősök:

• Han Solo a Csillagok háborúja filmekben
• A színész Clint Eastwood olyan filmekben, mint A jó, a rossz és a csúf és Egy maroknyi dollárért
• Raszkolnyikov (Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés c. regényében)

[szerkesztés] A sodródó hős

Ez a fajta hős képtelen bármit is tenni az ellen, ami történik vele, bár többnyire tudatában van a dolgok jelentőségének. A körülötte működő hatalmakhoz képtelen felérni, és többnyire csak hétköznapi sikereket könyvelhet el. Helyzete a tragikus hősökkel rokonítja.

Példák:

• Faramir herceg a Gyűrűk Ura c. film harmadik részében (A király visszatér) - az eredeti könyvben azonban szerepe bonyolultabb
• Szinuhe Mika Waltari azonos című regényében

[szerkesztés] A bukott hős

Az ilyen hős élete csalódások sorozata; bár rendületlenül hisz a céljaiban, képtelen győzedelmeskedni. Ezekben a történetekben többnyire a gonosztevő győz a végén, a hős elbukik.

Tipikus bukott hősök:

• Gatsby A nagy Gatsby című filmben
• Túrin Turambar - A Szilmarilok c. J. R. R. Tolkien-regényben.
• Júdás Kodolányi János: Én vagyok c. regényében (egyben sodródó hős is)

[szerkesztés] A hétköznapi hős

Néha az antihős lehet egy hétköznapi személy, aki híján van a hősi képességeknek és erényeknek, és inkább hajlamos olyasmire, mint az önzés, gyávaság vagy lustaság. Általában rajtuk kívül álló okok miatt kerülnek olyan helyzetekbe, amelyekbe a hagyományos hős szokott.

Példák a hétköznapi hősre:

• Széltoló a Korongvilág sorozatból
• Arthur Dent a Galaxis útikalauz stopposoknak-ból

[szerkesztés] A gonosztevő

Némely esetben a hősnek egyáltalán nincsenek pozitív tulajdonságai. A szereplő tökéletesen gonosz attól a ténytől eltekintve, hogy a történet rá koncentrál és így arra kényszeríti az olvasót vagy nézőt, hogy szembenézzen a saját sötétségével.

Néhány példa:

• Harmadik Richárd az azonos című Shakespeare-darabban
• Alex DeLarge a Mechanikus narancsban
• Melkor, későbbi nevén Morgoth (J. R. R. Tolkien: A Szilmarilok)

[szerkesztés] A szörny

Legtipikusabb formájában érző szívű lény, akit azonban különféle okok miatt - leggyakrabban torz, visszataszító vagy félelmetes külseje, és/vagy gyengeelméjűsége, illetve egyszerűen csak rossz híre vagy rendkívüli volta miatt - a társadalom kivet magából. Általában tragikus véget ér. Gonosszá is válhat (ha csak időlegesen is), de az is előfordul, hogy önmagát áldozza fel valamilyen jó cél érdekében. „Szörnysége” modernebb művekben „átvitt” értelmű is lehet, például mely pl. egy kettős életnek csak a „sötétebbik” felében vagy alakjában nyilvánul meg; vagy pedig valójában nem is szörnyeteg, vagy nem olyan mértékben vagy értelemben, ahogyan a környezete hiszi ezt róla (mint Waltari Nero-ja).

Példák:

• Dr. Jekyll/Mr. Hide
• Quasimodo (Victor Hugo: A párizsi Notre-Dame)
• Nero császár Mika Waltari Az emberiség ellenségei c. regényében
• Q, Star Trek
• Darth Vader a Jedi visszatér c. Csillagok háborúja-epizódban
• Woland professzor és csoportja (Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita)

[szerkesztés] A fanatikus

Ez a karakter „alapjában véve” jószándékú, de saját (pozitív) igazáról és értékeiről oly mértékben meg van győződve, hogy már-már az őrültségig ragaszkodik hozzájuk, ezzel romlásba döntve nemcsak magát, de - súlyos esetben - környezetét is.

Példák:

• Gyakori Henrik Ibsen drámáiban (Werle alakja a Vadkacsában)
• Sütő András: Advent a Hargitán c. műve
• Lugal király Kodolányi János Vízöntő c. regényében (egyben bukott hős is)

[szerkesztés] Lásd még

• Tragikus hős
• Byroni hős