A Mester és Margarita
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Szerző | Mihail Afanaszjevics Bulgakov |
|---|---|
| Eredeti cím | Мастер и Маргарита |
| Fordító | Szöllősy Klára |
| Ország | Oroszország |
| Nyelv | magyar |
| Témá(k) | Orosz irodalom, Klasszikus irodalom |
| Műfaj(ok) | regény |
| Kiadó | Európa Könyvkiadó |
| Kiadás ideje | 1966/1967 (két részletben a Moszkvacimű folyóíratban)) |
| Magyar kiadás | 1971 |
| Oldalak száma | 425 |
A Mester és Margarita (eredeti címén Мастер и Маргарита) Mihail Bulgakov (1891–1940) orosz író regénye, amelyet élete fő művének tartott.
A Mester és Margarita nemcsak a huszadik századi orosz, hanem egyben az egyetemes regényirodalom egyik csúcsa; sokrétegű és megjelenése óta számtalanféleképpen értelmezett alkotás, amelyben sok műfaj és stílus (romantika, realizmus, mágikus realizmus, abszurd) keveredik, s ennek ellenére mégis többé-kevésbé egységes egészet alkot. A cselekmény alapvetően három, össze-vissza bogozódó szálon fut; az első a Moszkvába érkezett, magát általában feketemágusnak nevező Woland professzor – aki nem más, mint maga a Sátán – és kíséretének cselekedeteiről szól; a második, a Pilátus–Jézus történet egyéni értelmezésű feldolgozása, önálló betétregénynek is tekinthető; míg a harmadik szál egy szerelmi történet, amely a Pilátus igaz történetét megíró rejtélyes író, a Mester, és szerelme, Margarita Nyikolajevna kalandjait beszéli el.
A regényből többen is készítettek filmet, egy azonos című adaptációt a Magyar Televízió is sugárzott.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A mű története
Bulgakovot a szovjet hatalom egy színdarabja miatt perifériára szorította, művei nem vagy csak korlátozott mértékben jelenhettek meg, egy színházban dolgozott mint segédrendező. „A Mester és Margarita” regényét sokáig csak az íróasztal fiókjának írta, megjelenésére tartalma miatt semmi remény nem volt (és valóban, „hivatalosan” csak a 49 éves korában bekövetkezett halála után jelent meg, 1966–67-ben). A nagyközönség páratlan érdeklődéssel fogadta, és addigi műveitől eltérően a kritikusok is.
Ahány kritikus, szinte ugyanannyi értelmezés olvasható a műről. Egyes értelmezések szerint – a címből következtetve – az író önéletrajzi vonásokkal felruházott Mestere és szerelme, Margarita története áll a középpontban. Mások szerint a harmincas évek Moszkvájának kísérteties, groteszk, „ördöngős” leírása, de olyan is akad, ki Poncius Pilátus és Ha-Nocri (azaz Jézus) történetéért tartja jelentős filozofikus alkotásnak. Éppúgy lehet politikai szatíra vagy humoros mű, s kedvelni lehet akár a különböző regénysíkok ötvözéséért is.
A Mester alakja mögé sokan magát Bulgakovot képzelik, sokan Gorkij orosz írót (mindkét hipotézist támogatja, hogy a Mester M kezdőbetűvel hímzett sapkát hord, amelyet Margarita ajándékozott neki — az M a „Mihail”, de a „Maxim” nevek kezdőbetűjére is utalhat). Természetesen az igazság egészen más is lehet.
[szerkesztés] Cselekmény
[szerkesztés] Első könyv
A magát hol fekete mágusként, hol történész-konzultánsként bemutató Woland professzor személyében a Sátán érkezik a Bulgakov korabeli (1930-as évek) Moszkvába, és előre megjósolja a Patriarsije prudin sétálgató, a Jézusról mint kitalált alakról beszélgető Berlioz lapszerkesztőnek és Iván Nyikolajevics „Hontalan” költőnek, hogy Berlioz még aznap este meghal (mégpedig úgy, hogy egy komszomolista nő levágja a fejét), Ivan pedig elmegyógyintézetbe kerül, továbbá elmondja nekik Jézus és Pilátus találkozásának igaz történetét (elsősorban azért, mert sérti, illetve mulattatja őt a két irodalmár hitetlensége, magabízó materializmusa). Miután a tragédia, Berlioz női vezető vezette villamos általi lefejezése megtörténik, Ivan valóban őrült módra üldözni kezdi Wolandot, s ennek hatására valóban elszállítják Sztravinszkij professzor elmeklinikájára. Itt találkozik a szintén ott „lakó” Mesterrel, aki elmondja neki élete szomorú történetét, találkozását szerelmével, Margaritával, illetve hogy Pilátusról írt „jézusoskodó” műve miatt és lakását megszerzendő az opportunista kritikusok és irodalmárok, köztük álítólagos barátja, Alojzij Mogarics hogyan árulták el és tették tönkre, továbbá Jézus kivégzésének és Lévi Máté, Júdás és Pilátus további cselekedeteinek elbeszélésével folytatja a Woland által már megkezdett betéttörténetet.
A Sátán közben a városi színházban fekete-mágia „szeánszot” tart, a moszkvai lakossággal való megismerkedés céljából, s ezen az előadáson és közvetlenül utána különös, hihetetlen (egyesek szerint természetfölötti) dolgok történnek, amelyek már a Sátán addig tönkretett és szintén az elmegyógyintézetbe szállított áldozatainak (pl. Sztyopa Lihogyejev igazgatónak vagy az egykori Berlioz lakásának lakóbizottsági elnökének, Nyikanor Ivanovics Boszojnak) nem hívő hatóságok figyelmét is felkeltik.
[szerkesztés] Második könyv
A Sátán, amint az hagyománnyá vált, egy nagy bál megrendezésére készül a megboldogult Berlioz lakásában (Szadovaja u. 50-es szám). Egyik vazallusa, Azazello felveszi a kapcsolatot Margarita Nyikolajevnával, és alkut ajánl: ha Margarita (aki származása és bizonyos pokoli tradíciók okán erre a legmegfelelőbb jelölt) időlegesen elvállalja a Sátánnál a boszorkányi és bál-háziasszonyi szerepet, Woland visszadja neki szerelmét, a Mestert. Margarita belemegy az alkuba, és családját elhagyva csatlakozik a sátánhoz. Boszorkány lesz, kicsinyes bosszút áll a Mestert tönkretevő kritikusokon (például Latunszkij kritikusnak, aki szerencsére nem tartózkodik otthon, szétveri a lakását, és a fürdőkádból túlfolyatott csapvízzel elárasztja azt), majd valóban mint a bál „háziasszonya”, segédkezik a Sátánnak, munkáját kitűnően végezve. A Sátán pedig valóban visszaadja neki a Mestert, sőt további bosszút áll az őt elárulókon (pl. a régi lakásukat visszaszerezve), és a Mester elégette Pilátus-regényt is újra prezentálja. A földi boldogság azonban nem tart sokáig: vélhetően Jézus, illetve a felsőbb hatalmakat képviselő Lévi Máté kérésére Woland a párt „megöleti” (vagy ami ugyanaz, az örök életet ajándékoz nekik) Azazellóval, és örök nyugalmat és boldogságot ad nekik, sőt még valaki felszabadul a gyávasága miatti több ezer éves bűnhődése alól, mégpedig „a kegyetlen Poncius Pilátus lovag,Júdea ötödik helytartója”.
Based on work by