Alkman
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Alkman (Szardeisz, i. e. 7. század - Spárta, i. e. 7. század) görög költő.
Életrajzi adatai igen hézagosak és bizonytalanok. Arra, hogy egy kis-ázsiai görög családból származott, mindössze egyik versében tett megjegyzéséből lehet következtetni, később a spártaiak tartották honfitársuknak. Spártába élete delén túl települt át, itt a hagyomány szerint leánykórusokat tanított táncra és zenére. A spártai polgárjoggal költői és tanítói érdemei miatt tüntették ki. Néhány daltöredéke személyes vonatkozással is bír: keserű öngúnnyal csúfolja vénségét, hatalmas étvágyát, hasztalan vágyakozását a leányok után.
Írói hagyatéka a hagyomány szerint öt könyvből állt, ezek mintegy 50-100 kardalt foglalhattak magukba. Költészete egészen a hellenizmus koráig roppant népszerű volt, később azonban az újabb irányzatok előretörése miatt megcsappant művei iránt az érdeklődés. Ránk maradt nagyszámú, ám csekély terjedelmű töredékén kívül terjedelmesebb művet egyet ismerünk tőle: egy kardal mintegy száz soros töredékét, amely 1885-ben került elő Egyiptomban egy papiruszon. A lelet alexandriai tudósok kommentárjait is tartalmazza, amiből kiderül, hogy e művét Artemisz tiszteletére írta Spártában egy leánykórus számára.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos: Ókori lexikon I-IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904. Lásd még itt.
Based on work by 