Ír nyelv
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Ír nyelv (Gaeilge na hÉireann) | |
|---|---|
| Beszélik: | Írországban, Észak-Írországban, az Egyesült Államokban, stb. |
| Terület: | a Gaeltacht |
| Beszélők száma: | kb. 1.6 millió |
| Helyezés: | nincs az első százban |
| Nyelvcsalád: | Indo-európai Kelta |
| Írás: | Latin írás |
| Hivatalos státusz | |
| Hivatalos nyelv: | Írországban, Észak-Írországban és 2007-től az Európai Unióban |
| Szabályozza: | Foras na Gaeilge |
| Nyelvkódok | |
| ISO 639-1 | ga |
| ISO 639-2 | gle |
| SIL | GLI |
| Lásd még: Nyelv | |
Az ír nyelv az indo-európai nyelvcsaládba tartozik, annak kelta ágába, a szigeti, azon belül a gél nyelvek („Q-kelta nyelvek”) közé. Az ír alkotmány értelmében Írország első hivatalos nyelve (az angol a második), 2007-től pedig az Európai Unió egyik hivatalos munkanyelve lesz.
Erősen veszélyeztetett nyelv, bár Írországon kívül a Nagy-Britanniához tartozó Észak-Írországban, Kanadában (Új-Fundland szigetén) és az Egyesült Államokban is beszélik. Hivatalos statisztikák szerint Írországban jelenleg körülbelül másfélmillió, a világon összesen talán kétmillió beszélője van, ezek többségének azonban második (tanult) nyelve. A nyelv ismerete az elmúlt kétszáz évben rohamosan csökkent (elsősorban a tömeges kivándorlás hatására), az huszadik század közepétől csekély növekedés tapasztalható, hála a nyelvvédő szervezeteknek.
Az anyanyelvi beszélők száma eléggé vitatott, a nyelvvédő aktivisták szerint 65 ezer körül van, a kormány statisztikái 260 ezerre teszik. Az írajkúak valamennyien kétnyelvűek, ugyanúgy használják az angolt, mint az írt, így az, hogy valaki ír anyanyelvűnek vallja magát, inkább egyfajta 'hitvallás'. Az írajkú lakosság jobbára a nyugati parton, a Gaeltachtnak nevezett körzetben él. A Gaeltacht nem összefüggő, hanem több egymástól elszigetelt, jobbára néhány városnyi-falunyi terület, ezért többes számban is emlegetik így: Gaeltachtaí.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A 'gél' név
A nyelv neve írül Gaeilge na hÉireann. Ennek körülbelüli kiejtése gwélgö na hérön, ahol a w az angolból ismert félhangzó, az ö pedig a svá-hang. A fenti hivatalos írásmód a déli, connachti kiejtést tükrözi, a különböző tájnyelvekben más írásmódok is előfordulnak.
Ír nyelv helyett magyarul gyakran gél (gael) nyelvről beszélünk (helyesírási szempontból a gél helyes, bár gyakran megtartják az angolos gael-t), noha ez félrevezető: a gél összefoglaló neve az ír, a skót és a kihalt manx nyelveknek, amelyek egyébként nagyon közel állnak egymáshoz.
[szerkesztés] Nyelvvédelem
Az ír nyelv kötelező tantárgy az államilag támogatott ír iskolákban, ami természetes is lehetne, de nem az, hiszen a lakosság nagyrésze angolajkú. Van néhány iskola, ahol a tanítás nyelve is az ír, ezeket gaelscoil-nak, „gél iskolának” hívják. Bár az elmúlt ötven évben valamelyest emelkedett a nyelvet használók száma, túlzott bizakodásra nem ad okot, hogy az íreknek mindössze húsz százaléka állítja, hogy tud írül (bár valamennyien tanulják gyerekként).
Bizonyos foglalkozást űző emberektől, elsősorban a közszférában dolgozóktól megkövetelik a nyelvismeretet. Például – elvileg – nem lehet postás, aki nem tud írül, hiszen nem tudna elolvasni egy ír nyelvű címzést a borítékon.
[szerkesztés] A Gaeltacht
A Gaeltacht Írországnak azon részeit jelenti, ahol az ír nyelv ma is a mindennapokban használt nyelv, az ott élő emberek anyanyelve. Természetesen többnyire a Gaeltachtban élők is kétnyelvűek, az angolt megértik.
A Gaeltacht több, egymástól elszigetelt terület összefoglaló neve, amelyek többsége a nyugati parton található. Ezek az következők: Dún na nGall (Donegal) vagy Tír Chonaill (Tyrconnell); Miagh Eo (Mayo); Gaillimh (angolosan Galway) vagy Conamara (Connemara); Ciarraí (Kerry); Corcaí (Cork); Port Láírge (Waterford) és An Mhí (Meath). Az írajkúak száma a Gaeltachtokon belül is csökkent a határok kijelölése óta.
A legnagyobb területű és lélekszámú Gaeltachtok Gaillimh és Dún na nGall. Az itt élők, sőt a gyerekeik is leginkább írül beszélnek, ők jelenthetik az ír nyelv fennmaradásának zálogát (még egy ideig).
Részletes térképeket itt találsz.
[szerkesztés] Nyelvjárások
Mint a legtöbb nyelvnek, az írnek is vannak nyelvjárásai: a három fő nyelvjárás a déli munsteri (Ciarraí, Corkaí, Port Láirge), a nyugati connachti (Gaillimh, Maigh Eo) és az északi ulsteri (Dún na nGall). Ezek egymás számára érthetőek, bár akadnak nagyobb különbségek is. Egy példa: a „Hogy vagy?” kérdés:
- Munster: Conas tá tú? („Hogy vagy?”)
- Connacht: Cén chaoi a bhfuil tú? („Milyen mód az, ahogy vagy?”)
- Ulster: Cad é mar atá tú? („Mi az, ahogy vagy?”)
Az mai köznyelv legtöbb vonásában a connachti nyelvjárással egyezik meg, bár a nyelvjárások különbségei miatt néha nem könnyű eldönteni, mi is az a köznyelv. A munsteri nyelvjárás a legújítóbb, hangkészlete hajlik az erős, zöngés hangok felé. Igeragozása jelzi a személyt, amit az irodalmi nyelv névmásokkal fejez ki. Az ulsteri dialektus földrajzi helyzete okán közel áll a skót nyelvhez, egyébként pedig ez az énekesnő Enya (ír helyesírással Eithne) anyanyelve.
Megemlítendő még a shelta, ami ugyan nem ír dialektus, de szókincsének nagy része ír eredetű. A shelta az ír cigányok argója, ami ír, angol és roma elemeket ötvöz.
[szerkesztés] Jövevényszavak
Britannia római hódoltsága idején, a 2-5. században számos latin szó került az akkor még óír nyelvbe, a 9-12. században normann hatás érte, az angolszász hatás pedig az elmúlt ezerötszáz évben folyamatos és erősödő. Ehhez képest meglepően kevés angol szó van az írben, ami elsősorban a huszadik századi nyelvtisztító mozgalomnak köszönhető.
Néhány ír szó gyökeret vert más nyelvekben, sőt angol közvetítéssel egy még a magyarba is eljutott: ez a viszki, írül uisce beatha, ami annyit tesz: az élet vize. Számos angol személynév is ír eredetű: ilyen a Kevin (Caoimhín), Sean (sean = öreg), Colleen (cailín = lány).
[szerkesztés] A gél nyelvek viszonya
A gél nyelvek mindhárom ága a középír nyelvből ered, amit a 10-16. század között beszéltek. Az ír és a skót nyelvet beszélők még később is századokig használták a középírt, mint közös irodalmi nyelvet, ennek tudható be hasonlóságuk. Egyes kifejezések között csak helyesírási különbség van, például isten hozott írül fáilte, skótul fàilte, visszafelé néző ékezettel. A skótban sok az angol jövevényszó (az írben is sok volt, de ők igyekeztek kigyomlálni, köszönhetően az angolok iránti híres ellenszenvüknek). Például a tanár skótul teagasgair, ami az angol teacher átvétele, míg az írben múinteoir, a múin (tanít) igéből.
A Man-szigeti manx nyelv (gailg) kihalt. 1974-ben halt meg az utolsó öregember, Ned Maddrell, aki anyanyelveként beszélte, bár néhány lelkes ember most igyekszik újratanulni a manx nyelvet.
[szerkesztés] Története
[szerkesztés] Óír, középír
Az ír mitológia szerint - ahogy azt a Hódítások könyvében olvashatjuk - ez volt Noé, sőt Ádám nyelve, az egyetlen olyan nyelv, amely megőrizte Bábel előtti alakját. A kelta nyelvek kétezerötszáz-háromezer éve még Európa-szerte elterjedtek voltak. A latin és a görög után ír nyelven maradtak ránk a legrégibb írott emlékek Európában.
Az ír szigeten a nyelv története több, mint háromezer évre nyúlik vissza. Legkorábbi emlékeit egyfajta rúnaírás, az úgynevezett ogham őrizte meg, ami nem más, mint egy egyenes vonal, amelyre keresztben egyik vagy mindkét oldalon különböző számú vonalakat húztak, így jelölve a hangokat. Az ogham a Krisztus utáni első évezred közepéig fennmaradt. Britannia római kolonizációja nyomán, a romanizáció és a kereszténység kis késéssel az ír szigetre is eljutott. A latin ábécé az óír nyelvben a latin kéziratok mellé szúrt magyarázatok formájában jelenik meg először. Az ír nyelvű írott irodalom a kereszténység elterjedésével kezdett teret hódítani az 5. századtól.
A latin ábécé a századok során kissé átalakult az ír szerzetesek tollán: a középkori ír írásra jellemzőek a kerekded, ívelt betűk, amelyek közül némelyik egészen különös alakot kapott. Ezt az írást Cló Gaelachnak, gél betűnek nevezzük, ma már csak ritkán találkozhatunk vele, díszes feliratokban, mottókban, stb. A ma használt ábécé ír neve Cló Rómhánach, római betű. A 8. századi viking támadások után, a mai Dublin, Waterford, Limerick és Galway környékén norse nyelvet beszélő lakosság telepedett le, ám e nyelv kevéssé befolyásolta az ír nyelv alakulását. 1169-ben Írország normann uralom alá került. A normann telepesek lassan gaelizálódtak (elíresedtek), a normann nyelv viszont nyomot hagyott az íren: főként a törvényhozás és területi adminisztráció körébe tartozó szavak viselik magukon a normann hatást.
[szerkesztés] Modern ír
A 10. századig beszélünk óír nyelvről, amit a 16. századig tartó középír korszak követett. Ettől kezdve modern írről beszélünk, de az irodalom nyelve még századokig a középír maradt. Az első bibliafordítást William Bedell anglikán püspök jegyezte a 17. században.
VIII. Henrik, valamint Cromwell elnyomó intézkedéseinek hatására az ír nyelv kezdett visszaszorulni, nyugatabbra húzódni, miközben egyre nagyobb területet nyert az angol, de egészen a 19. századig az ír volt a szigetország uralkodó nyelve.
Az angolok által meghonosított oktatási rendszer, amely tiltotta az ír nyelv használatát és kizárólag az angolt engedélyezte, valamint a Nagy Éhínség okozta népességfogyás és kivándorlás siettette a visszahúzódását. Egyes meghatározó ír politikusok, köztük a 19. század első felében élt Daniel O'Connell is úgy vélték, hogy az ír nyelv 'zsákutca' és az angol jelenti a jövőt. A korszellemnek megfelelően sok szülő is az angol felé orientálta gyerekeit, írül beszélni szinte szégyenletes volt, amely tendencia egyébként a függetlenség elnyerése után is tovább folytatódott. Nem véletlen, hogy a nagy ír írók-költők (Jonathan Swift, James Joyce, William Butler Yeats, Oscar Wilde, George Bernard Shaw, Samuel Beckett) mind angolul írtak.
A nyelv megmentésére tett első lépéseket a 18. század végén az ír protestánsok támogatták. 1893-ban alakult meg a Gael Liga (Conradh na Gaeilge) Douglas Hyde vezetésével, ami elindította a Gél Ébredést. A Liga támogatói között olyan politikusokat találunk, mint Patrick Pearse és Éamon de Valera. Népszerűsítő kiadványaik hatására egyre többen kezdtek írül tanulni, nemcsak a szigeten, de a kontinensen is. A kulturális ébredés egybeesett a növekvő radikalizmussal az ír politikában. Több politikus, mint Pearse, de Valera, W.T. Cosgrave és Ernest Blythe, akik az ír függetlenségért harcoltak, kezdetben a Gael Liga révén, annak lapjában, az An Claidheamh Soluis-ban (Fénykard) szorgalmazták ügyüket, bár Hyde 1915-ben lemondott a mozgalom elnöki posztjáról tiltakozásul a növekvő politizálódás ellen.
1914 óta Az ír anglikán egyház is támogatja az ír nyelv használatát az istentiszteleteken. Az 1960-as második vatikáni zsinatot követően az Írországban domináns szerepet betöltő római katolikus egyház is írül és angolul miséz a korábbi latin helyett.
[szerkesztés] Huszadik század
Az Ír Szabadállam létrejötte nem sokat lendített a helyzeten: az új állam továbbra is az angolt használta hivatalos nyelvként, még azokon a terülteken is, ahol a lakosság nyolcvan százaléka írajkú volt. A kormány 1926-ban visszautasította azt a kérvényt, hogy ezeken a területeken az ír legyen a közigazgatás nyelve. Ezt csak alig-alig ellensúlyozta néhány jószándékú rendelkezés, például az, hogy az állami alkalmazottaktól megkövetelték a nyelvtudást, mivel magas szintű nyelvismeretet éppen nem vártak el, és a embereknek a munkájuk során ritkán nyílt alkalmuk élni a nyelvtudásukkal (a legtöbben nem is tudtak volna). Ha egy írajkú embernek bármilyen hivatalos ügyet kellett intéznie, ezt csakis angolul tehette meg. A Bord na Gaeilge jelentése még 1986-ban is rávilágított, hogy 'az állami közigazgatás az elangolosítás egyik legnagyobb elősegítője a Gaeltacht területén'. (“The Irish Language in a Changing Society: Shaping The Future”, 41. oldal. Szerző: Advisory Planning Committee of Bord na Gaeilge. Kiadta a Criterion 1986-ban.)
Az új állam az iskolákon keresztül igyekezett terjeszteni a nyelvet. Némely politikus úgy vélte, hogy egy emberöltőn belül az ír lesz az uralkodó nyelv az országban. Mint látjuk, tévedtek.
Bár Írország első elnökei, Douglas Hyde, Sean T. O'Kelly és Éamon de Valera olyan folyékonyan beszéltek írül, hogy ez lett a munkanyelv az elnöki hivatalban, a mai politikusgenerációnak már gyakran gondot okoz a nyelvhasználat.
[szerkesztés] Az ír nyelv ma
A közúti táblák Írország teljes területén kétnyelvűek. Dublinban viszont, mióta 2002-ben új közlekedésirányítási rendszert vezettek be, a táblák többsége egynyelvű angol. Az indoklás szerint a kétnyelvű felirat túl sok helyet foglalna a táblán, így messziről nem lenne olvasható. Hogy csak az ír felirat maradjon, azzal hárították el, hogy senki nem tudná, mit jelent, holott évtizedekig használták őket.
Az ír telefonkönyvek szintén csak angol nyelvűek 1999 óta. Manapság az a szokás is visszaszorulóban van, hogy – az egyébként angol nyelvű – leveleket írül kezdik (A Chara – barátom) és fejezik be (Is mise le meas – kb. maradok tisztelettel).
A parlament által elfogadott törvényeket elvileg angolul és írül is ki kell hirdetni, de a gyakorlatban ez gyakran csak angolul történik meg. Sok ír nyelvű kiadványban vannak nyelvtani hibák, ami érthetően zavarja az írajkúakat és rombolja a nyelvvédőkről alkotott képet. Ennek kivédésére 2003-ban elfogadtak egy törvényt, ami kimondja, hogy minden állami publikációt ki kell adni mindkét hivatalos nyelven, és felállítottak egy új hivatalt: a nyelvi biztosét, aki egyfajta ombudsman módjára őrködik afelett, hogy a két nyelv egyenlő bánásmódban részesüljön.
A fontosabb tényező a nyelv visszaszorulásában azonban az angolajkúak beköltözése a Gaeltachtba, az írajkúak elvándorlása, és azoknak az írajkúaknak a visszatérése, akik angolajkú családba házasodtak be. Ezt a jelenséget kormányzati támogatások és az infrastruktúra fejlődése is erősítik. „A gaeltachtbeli gyerekeknek mindössze a fele tanul meg írül otthon, a családjától… ez összefügg a magas szintű bevándorlással és visszavándorlással, ami az elmúlt évtizedek gazdasági átrendeződését kísérte” (The Irish Language in a Changing Society: Shaping The Future, 26. oldal). Sokan úgy vélik, hogy ez az antinacionalisták szándékos kísérlete a nyelv eltörlésére. „Előre megjósolható volt, hogy a gazdasági fejlesztések ilyen következményekkel fognak járni” (47. oldal). Hogy elejét vegyék az ír nyelv végleges eltűnésének Gaillimh-ben, utolsó erőfeszítésként szabályozzák az új otthonok építését az ír nyelvű területeken. Ettől az intézkedéstől várják, hogy biztosítsa, hogy az angolajkúak aránya nem nő tovább a helybeliek között. De ez talán túl kevés és túl késő, hiszen sok ilyen területen többségben vannak az angolajkúak, minden írajkú kétnyelvű és a mindennapi életben az angolt használják, csak egymás között beszélnek írül.
A média útján is próbálják támogatni a nyelvet: a Raidió na Gaeltachta (Gaeltacht Rádió) és a Teilifís na Gaeilge vagy TG4 (Gél Televízió) viszonylag sikeresek. A TG4 fiataloknak szóló, könnyűzenei és utazási műsorokkal igyekszik népszerűsíteni a nyelvet, sőt még egy díjnyertes ír nyelvű szappanopera is fut, a Ros na Rún, olyan szereplőkkel, mint egy írül beszélő meleg pár és a gyerekük.
Van ír nyelvű napilap, a Lá (Nap) és hetilap, a Foinse (Forrás), vannak ír nyelvű irodalmi lapok (pl. a Comhar vagy az Inti), és az Irish Timesban és a Daily Irelandben is vannak ír nyelvű mellékletek. Igyekeznek a növekvő számú bevándorlót is rábírni az ír nyelv használatára; 2003-ban a Koránt is lefordították.
[szerkesztés] A jövő
Komolyan fennáll a veszély, hogy az ír nyelv egy-két generáción belül kihal. A Gaeltacht nem csak a nyelvet testesíti meg, hanem a teljes kulturális környezetet, amelyben beszélik: dalokat, táncot, hagyományokat, folklórt. Eltűnése törést jelentene Írország kulturális múltja és jövője között. Minden oldal egyetért abban, hogy a nyelv kihalása óriási kulturális tragédia lenne.
[szerkesztés] Helyesírása
Az ír nyelv ma a latin ábécé módosított változatát használja, ami olyan, mintha levágták volna a végét: v, w, x, y, z nincs az írben. Egyébként j, k és q sincs, így az ír ábécé mindössze tizennyolc betűs. Ezt egészítik ki az ékezetes betűk: mind az öt magánhangzón lehet vessző, ami, akár a magyarban, a hang hosszát jelöli.
Első pillantásra az ír szöveg teljesen kimondhatatlannak tűnik a számtalan magánhangzó- és mássalhangzó-torlódás miatt. Többször is egyszerűsítették ugyan a helyesírást (legutóbb 1948-ban), de az néha szinte köszönőviszonyban sincs a kiejtéssel. Sok más nyugat-európai nyelvhez hasolóan nem egy-egy hanghoz rendel egy-egy betűt, hanem bizonyos betűcsoportoknak van egy bizonyos kiejtése. Tá a fhios agam (tudom) kiejtése körülbelül töszagam.
Az ír helyesírás sajátossága, hogy minden mássalhangzónak két hangalakja van, úgynevezett vékony és vastag. Magas magánhangzók mellett a vékony, mély magánhangzók mellett a vastag magánhangzót ejtik. Például az t betű mély hangalakja t, a vékony egy ty és cs közötti hang; tae (tea) ejtése té, teach (ház) ejtése kb. tyach.
Ezt a szabályt természetesen a szó leírásakor is alkalmazni kell, egy mássalhangzó mindkét oldalára megfelelő hangrendű magánhangzónak kell kerülni. Tehát ha egy kiejtett szóban két mély magánhangzó között áll egy vékony magánhangzó, akkor leírva a mély magánhangzók és a mássalhangzó között mindkét oldalon egy-egy magas magánhangzónak is kell állnia. Így jönnek létre az írre annyira jellemző magánhangzóbokrok.
A seachtain (hét, ejtsd kb. sahtöny) szóban azért van szükség a két a-ra, mert ezek jelzik, hogy a t-t t-nek kell ejteni. Ha az s és az n mellett pedig nem lenne egy-egy magas magánhangzó, akkor sz-nek és n-nek ejtenék. Még jobb példa a múinteoir (tanár, ejtsd kb. múinytyor), ahol az nt és az r vékony voltát jelzik a mellettük álló magas magánhangzók (a vékony r-nek nincs a magyarban megfelelője).
[szerkesztés] Nyelvtana
Az ír főnév hím- vagy nőnemű. A vastag mássalhangzóra végződő főnevek általában hímneműek, a vékonyra végződők általában nőneműek. Öt főnévragozási osztály különböztethető meg. A főnévnek négy esete van: közös (alanyeset-tárgyeset), birtokos eset, részes eset és megszólító eset. A melléknév jelzőként a jelzett szó után áll és egyeztetni kell azzal számban és esetben.
Az igék két ragozási osztályra oszlanak. Van jelen, múlt, régmúlt és jövő idő, feltételes, felszólító és kötőmód. A jelen időt gyakran főnevesített igével fejezi ki, azt, hogy olvasok, így mondja: Táim ag léamh (Olvasásnál vagyok). Különböző szerkezeteket használ állító, tagadó, kérdő és tagadó-kérdő mondatokban. Rendkívül kevés, mindössze egy tucat rendhagyó igéje van.
A fenti vonásokban az ír osztozik a legtöbb indo-európai nyelvvel. Van azonban néhány jellegzetes kelta vonás, amelyek más indo-európai nyelvcsaládokban jobbára ismeretlenek.
[szerkesztés] Ragozott viszonyszók
Hasonlóan ahhoz, ahogy a magyarban a névszói ragokat személyragokkal látjuk el, az ír is ragozza a prepozícióit.
|
|
|
[szerkesztés] Különös kifejezések
Az írben (megint egy közös vonás a magyarral) nincs olyan birtoklást kifejező ige, mint az angol have, francia avoir, stb. A birtoklást az ag viszonyszóval és annak ragozott alakjaival fejezi ki.
- Tá teach ag Séamus. – „Van ház Séamusnál.” = Séamusnak van egy háza.
- Tá leabhar agam. – „Van könyv nálam.” = Van egy könyvem.
- Tá páiste againn. – „Van gyerek nálunk.” = Van gyerekünk.
- Tá ríomhaire aige. – „Van számítógép nála.” = Van egy számítógépe.
- An bhfuil cat agat? – „Van macska nálad?” = Van macskád?
Az ezekhez hasonló szerkezetek nagyon gyakoriak az írben, nem csak az ag-gal, hanem más viszonyszókkal is.
- Tá a fhios agam. – „Van tudás nálam.” = Tudom.
- Tá ocras orm. – „Van éhség rajtam.” = Éhes vagyok.
- Tá tinneas cinn air. – „Van fájás fej rajta.” = Fáj a feje.
- Tá aiféala orainn. – „Van sajnálkozás rajtunk.” = Sajnáljuk.
- Seán is ainm dom. – „Seán van név hozzám.” = A nevem Seán.
- Tá Gaeilge agam. – „Van gél nálam.” = Tudok gélül.
- Tá snámh aige. – „Van úszás nála.” = Tud úszni.
[szerkesztés] Kétféle létige
Az írnek két létigéje van: az is ige állandó vagy tartós létet ír le, míg a tá időleges állapotot, hasonlóan a ser és az estar különbségéhez a spanyolban.
- Is múinteoir mé. – Tanár vagyok.
- Is Ungáiris mé. – Magyar vagyok.
- Is Éireannach é. – Ő ír.
- Tá mé anseo. – Itt vagyok.
- Tá sinn go maith. – Jól vagyunk.
- An bhfuil sibh abhaile? – Otthon vagytok?
[szerkesztés] Kezdőhangváltások
A flektáló, hajlító nyelvekre, így a legtöbb indo-európai nyelvre általában jellemzőek a tőváltó szavak. Példa erre a németből a bringen (hoz) ige, aminek múlt ideje gebracht, az angolból a tell (mond), múlt időben told, vagy a spanyolból a venir (jönni) ragozott alakjai: vengo (jövök), vienes (jössz). Akár a magyarban is találunk néhány tőváltó szót: megy-ek – men-tem; isz-ik – iv-ott, hó – hav-at; stb.
A legtöbb hajlító nyelvben viszonylag kis számban fordulnak elő tőváltó szavak (germán nyelvekben két-háromszáz) és ezeket rendhagyónak tekintjük, mert ragozásuk eltér a szabályostól.
A kelta nyelvek ezt a jelenséget igen magas fokra fejlesztették: kivétel nélkül minden szón végbemehet tőváltás, viszont nagyon szabályosan. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy a szó első hangja bizonyos nyelvtani helyzetekben megváltozik.
Az ír nyelv két kezdőhangváltást ismer, a leníciót és az eklipszist, amelyek nyolc-kilenc hangra vannak hatással.
[szerkesztés] A leníció
Mind a latin lenitio, mind az ír séimhiú szó enyhülést jelent. Ezt a jelenséget aspirációként, hehezetesülésként is emlegetik az írott h-k miatt, de ez megtévesztő, mert nem az eredeti hangot ejtik hehezetesen, hanem egy más hang kerül az eredeti helyére. Korábban egyébként nem h-val, hanem a betű fölé tett ponttal jelölték a leníciót.
- Megjegyzés: a táblázatokban megadott kiejtés természetesen csak közelítő (igyekszik lenni), hiszen az ír nyelv számos hangja a magyarban ismeretlen. És persze a b, f, g, m, p betűknek is van vékony és vastag hangalakja, de ezeket magyar füllel nem könnyű megkülönböztetni, betűnk pedig végképp nincs rájuk.
Leníciót vonz például a mo (enyém) birtokos névmás.
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A chara és teach ch-ja erős h, mint a pech szóban. A mo sheomra kifejezést egyes nyelvjárások mo hjomrá-nak, mások sima h-val, mo homrá-nak ejtik. Az a pedig röviden ejtett á-t jelöl a kiejtési mintákban.
Magánhangzóval kezdődő szavak előtt a mo lerövidül m’-re. Ez akkor is így van, ha a szó a leníció miatt kezdődik magánhangzóval (mert eredetileg f-fel kezdődött).
- athair (ejtsd aher) = apa, mo+athair –> m’athair (apám), ejtsd maher
- fuinneog (ejtsd finyog) = ablak, mo+fhuinneog –> m’fhuinneog (ablakom), ejtsd minyog, mert az fh néma.
Leníció megy végbe (többek között) az alábbi esetekben:
-
- do (tiéd) és a (övé hímnemben) birtokos névmások után is
- do theach a házad
- a pheann a tolla
-
- Bizonyos viszonyszók után
- de chrann a fáról
- faoi chrann a fa alatt
- mar dhuine személyként
- ó Chorcaigh Corkból
- roimh mhaidin reggel előtt
- trí shioc agus shneachta hóban-fagyban
- um Cháisc Húsvétkor
-
- Igéknél múlt és régmúlt időben, valamint feltételes módban
- bris mé török, bhris mé és bhrisinn törtem, bhrisfinn törnék
- mair mé élek, mhair mé és mhairinn éltem, mhairfinn élnék
- dún mé adok, dhún mé és dhúnainn adtam, dhúnfainn adnék
-
- A ní tagadószó után
- Ní thuigim Nem értem (tuigim = értem)
- Ní mhúinim Nem tanítok (múinim = tanítok)
- Ní chodlaím Nem alszom (codlaím = alszom)
-
- Összetett szavak második tagjában
- sean öreg, bean asszony –> seanbhean öregasszony
- óg fiatal, fear ember –> ógfhear fiatalember
[szerkesztés] Az eklipszis
A görög εχλειψις, ekhleipszisz és az ír urú jelentése fogyás.
Írásuk kialakításakor az írek szükségét érezték, hogy a ekliptált kiejtett hang leírása mellett nyoma maradjon az szó eredeti kezdőhangjának is. Ezt úgy oldották meg, hogy a eredeti betűt a helyén hagyták, az újat meg elé tették. Az ekliptált írott szó második betűjét tehát egyáltalán nem ejtik, csak az elsőt.
Eklipszist vonz például a ár (mienk) birtokos névmás.
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Az ŋ olyan orrhang, mint például az angol sing szó végén. Magánhangzóval kezdődő szavak egy n-t kapnak. Ár n-athair egyébként az ír nyelvű Miatyánk kezdete.
Ezeket a hangtani szabályokat az ír nyelv természetesen idegen szavakra is alkalmazza. Budapest írül Búdaipeis, és azt, hogy Budapesten lakom, így mondhatnánk írül: Tá mé i mo chónaí i mBúdaipeis. („Vagyok az otthonomban Budapesten”) kiejtve tá mé i mo chóní i múdapes, m-mel.
Eklipszis megy végbe (többek között) az alábbi esetekben:
-
- bhur (tiétek) és a (övék) birtokos névmások után is
- bhur bpáistí a gyerekeitek
- a mbád a csónakjuk
-
- Az i (-ban, -ben) viszonyszó után, ami magánhangzó előtt in-re vált
- i dteach a házban
- i n-Éirinn Írországban, gyakran így is: in Éirinn
[szerkesztés] Külső hivatkozások
Angol nyelven:
Német nyelven:
Based on work by