Kötőmód

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A kötőmód (latinul coniunctivus) az igemódok egyike. Olyan mondatok állítmányában fordul elő, ahol a történés nem tényként jelenik meg, hanem feltételezett, lehetséges, vágyott, javasolt, megkövetelt, tiltott vagy állítólagos jelleggel. Például:

Azt akarta, hogy elmenjek.
Szeretné, ha elmennék.

Használata szükséges lehet pusztán jelentésbeli okokból, a fenti jelentések kifejezésére, illetve bizonyos kötőszavak után.

Tartalomjegyzék

1 Elnevezése
2 Kötőmód a magyarban
3 Kötőmód más nyelvekben
- 3.1 Olasz nyelv
  - 3.1.1 Igék és kötőszók, amelyek kötőmódot kívánnak
  - 3.1.2 Képzése
4 Lásd még

[szerkesztés] Elnevezése

A latin nyelvtana alapján sokszor a coniunctivus változatait használják (pl. német Konjunktiv, olasz congiuntivo), de a subiunctivus alakjai is gyakoriak (pl. angol subjunctive, francia subjonctif, spanyol subjuntivo).

[szerkesztés] Kötőmód a magyarban

A magyar igemódok között nem tartják számon, mivel funkcióját többnyire a felszólító mód látja el (amely alaktanilag egybe is esik vele, de mondattanilag nem), valamint esetenként a feltételes mód.

Például:

Menjetek el! – felszólító mód: az igekötő az ige után kerül.
Nem akarja, hogy elmenjetek. – kötőmód: az igekötő az ige előtt marad.

A fenti két alakot egyaránt a -j jellel képezzük, de mondattanilag eltérően viselkednek.

Egyes kötőszók a magyarban is felszólító, ill. feltételes módot vonzanak, pl. ahhoz, hogy; anélkül, hogy – ezekről l. a fenti igemódok szócikkeit.

A kötőmód egy másik sajátos funkciója, az állítólagosság kifejezése is előfordul a magyarban, amikor egy kijelentésre úgy hivatkozunk, hogy nem foglalunk állást az igazságtartalma felől, vagy eleve bizonytalanként állítjuk be. A magyarban alakilag ezt a funkciót is a feltételes mód tölti be:

Tagadta, hogy ott volt. – Jelentése: ’Azt állítja, hogy nem volt ott, s ez a közlő szerint hamis’ – kijelentő mód
Tagadta, hogy ott lett volna. – Jelentése: ’Azt állítja, hogy nem volt ott, s a közlő nem foglal állást ennek igazságtartalma felől’ – feltételes mód, de a fenti, kötőmódra jellemző funkcióban

A feltételes módnak ez a használata a magyarban csak tagadó vagy kétségességet kifejező igékkel lehetséges, mert az állítást kifejező igék már eleve magukban foglalják, hogy a hivatkozott kijelentés igazságtartalma nem ismeretes. (Például: Azt állította, hogy ott volt. – itt kijelentő mód szerepel, noha a közlő ugyanúgy nem foglal állást a kijelentés igazságértéke felől, mint a fenti mondat a feltételes móddal.)

[szerkesztés] Kötőmód más nyelvekben

[szerkesztés] Olasz nyelv

[szerkesztés] Igék és kötőszók, amelyek kötőmódot kívánnak

Némely, bizonytalanságot és erős érzést kifejező igék után az alárendelt tagmondatban kötőmód szükséges:

pensare, sperare, presumere, preoccupare, volere, desiderare, permettere, pregare, dubitare, temere, sembrarsi, essere conteno (di), avere paura (di), é peccato, é meglio, é possibile, é probabile

Kötőszók, melyek kötőmódot kívánnak:

benchè, affinché, sebbene, perché

[szerkesztés] Képzése

-are	-ere	-ire	-ire(2)
parlare	vendere	partire	finire
parli parli parli parliamo parliate parlino	venda venda venda vendiamo vendiate vendano	parta parta parta partiamo partiate partano	finisca finisca finisca finiamo finiate finiscano

Megjegyzés: egyes számban mindenképpen ki kell tenni a személyes névmást, hogy az utalás egyértelmű legyen, mivel a ragozott alakból nem derül ki.