Zoran Đinđić

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Zoran Đinđić (szerbül: Зоран Ђинђић IPA kiejtése^✩ /ˈzorɑn ˈdʑɪndʑɪtɕ/)(Bosanski Šamac, 1952. augusztus 1. - Belgrád, 2003. március 12.) Szerbia volt miniszterelnöke, Belgrád polgármestere, hosszú időn át ellenzéki politikus, és hivatásos filozófus.

[szerkesztés] Korai pályafutása

Bosznia-Hercegovina északi részén, a Száva folyó partjai mentén elterülő Bosanski Šamac városában született. Középiskolai éveit már a IX.-s számú gimnáziumban töltötte Belgrádban, ahová tisztviselőnek küldte édesapját (Dragomir Đinđićet) a Jugoszláv Néphadsereg. Édesanyja (Mile Đinđić) háziasszony volt. Egy nővére volt, Gordana. A Belgrádi Egyetem filozófia szakos hallgatójaként érdeklődött a politika iránt.

Az akkor reformpárti szocialistaként Đinđić Frankfurt városában folytatta tanulmányait (többek között Jürgen Habermas hallgatójaként). Azért kellett Németországba mennie, mert a kommunista rendszer és médiája megtámadta amiatt, hogy egy független politikai mozgalom szervezkedésébe kezdett a jugoszláv fiatalok körében. Azt mondják, hogy németországi tartozkodása alatt gyakran látogatta a város legnagyobb baloldali könyvesboltját, az Opera téren levő "Libresso"-t, ahol Joschka Fischer dolgozott akkor. Ez akkor adott spekulációra okot, amikor Fischer azt a népszerűtlen döntését hozta, hogy közreműködik a NATO szerbiai támadásaiban, miközben korábban pacifistának vallotta magát. Azonban sem politikai, sem személyes kapcsolat nem volt a két ember között.

1979-ben a Konstanzi Egyetemen doktorált filozófiából. Németül anyanyelvi szinten beszélt. Az angol nyelvtudása szerényebb volt, ezért tanult naponta angol nyelven amikor szerb miniszterelnök volt.

[szerkesztés] A jugoszláv politikai színterén

1989-ben tért vissza Jugoszláviába, amikor az Újvidéki Egyetemen kezdett el órákat adni és több szakadár szerb honfitársával megalapította a Demokrata Pártot. 1990-ben a párt Végrehajtó Bizottságának elnöke lett és beválasztották a szerb parlamentbe ugyanebben az évben. 1993-ban pártelnök lett.

A kormányon levő Slobodan Milošević által érvénytelenített (1996/1997 telén) választást követő nagyméretű tiltakozássorozat után Belgrád polgármestere lett, a II. világháború óta első nem-kommunistaként a poszton. Az akkori „Zajedno“(„Együtt“) névre hallgató (csupán a közös ellenség miatt létrejött) koalíciója a Szerb Megújulási Mozgalommal és Szerb Demokrata Pártal a győzelmük után négy hónappal összeomlott. Đinđićet a Szerbiai Szocialista Párt és Szerb Radikális Párt leváltotta a polgármesteri posztjáról.

Montenegróba kényszerült száműzetésbe, miután az ortodox húsvét idején (ekkor bombázták Szerbiát a NATO gépei) Slatko Curuvija rendszerellenes újságírót és könyvkiadót meggyilkolták, és az akkori elnök Slobodan Milošević titkosszolgálatának állítólagos "megsemmisítési" listáján ő következett. Hamarosan nyugatra menekült, ahol olyan politikusok tekintették "politikai barát"-jukként, mint Gerhard Schröder és Bill Clinton. 1999 szeptemberében a TIME magazin Đinđić-et a huszonegyedik század hajnalának egyik legfontosabb politikusaként nevezte meg.

Milosević propagandájának részeként a szerbiai bombázások idején jelent meg a fénykép, amin kezet fog Đinđić Clintonnal , hazaárulás vádjával. Egyidőben az ellenzék is felhasználta a fényképet abból a célból, hogy bemutassa Đinđićnek és következésképpen Belgrádnak is a lehetséges nemzetközi (f)elismerését. Miután 1999 júniusában visszatért hazájába, az állambiztonság veszélyeztetéssel vádolták egy zártkörű bírósági tárgyaláson, amit utána manipuláltnak tekintettek.

Đinđićnek kiemelkedő szerepe volt 2000 szeptemberében a Szerb Szövetségi Köztársaság választásakor és október 5-én a Milošević rendszer elleni felkelésnél. 2000 decemberében győzelemre vezette a széles tömegbázissal rendelkező 18 párt koalíciójaként alakult Szerbiai Demokratikus Ellenzéket. 2001. január 25-én Szerbia miniszterelnöke lett.

2001-ben kulcsszerepe volt abban, hogy Milošević a háborús bűnökben ítélkező Hágai Nemzetközi Törvényszék elé került. Később azt nyilatkozta, hogy kiábrándult lett Milošević késleltett bűnpere miatt, sőt később még meg is támadta a bíróságot azzal, hogy egy költséges "cirkuszt" rendez. Đinđić szerint a hágai bíróság könnyen hagyta, hogy Milošević demagóg magatartása irányítsa a pert.

[szerkesztés] Halála

2003-ban kétszer is merényletet kíséreltek meg ellene. Először autóját próbálták meg letéríteni az útról, eredménytelenül. A második kísérlet sajnos sikeresnek bizonyult. 2003. március 12-én a parlementből kijövet lelőtték. Temetésén a világ államainak vezetőinek többsége részt vett. Kivételt képez Medgyessy Péter, aki a március 15. ünepek miatti teendői miatt nem volt jelen. Magyarországot Lamperth Mónika akkori belügyminiszter képviselte, valamint jelen volt még Orbán Viktor is.