Wilhelm zu Wied

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Wilhelm zu Wied herceg (Neuwied, Németország, 1876. április 20. – Predeal, Románia, 1945. április 18.) német katonatiszt, 1914-ben hat hónapon keresztül a független Albánia első királya.

Ősi protestáns német főnemesi család sarjaként, Wied ötödik hercege, Wilhelm zu Wied és Hollandiai Margit hercegnő harmadik gyermekeként született. Katonai pályára lépve a német hadseregben szolgált lovaskapitányi rangban. 1906. november 30-án kötött házasságot Sophie von Schönburg-Waldenburg hercegnővel; két fiúgyerekük született.

Az első és a második balkáni háborút lezáró londoni egyezmény aláírásával a nagyhatalmak 1913 júliusában elismerték Albánia függetlenségét, és államformáját nemzetközi protektorátus alatt álló alkotmányos monarchiaként határozták meg. Az albánok először annak az Aubrey Herbertnek, brit alsóházi képviselőnek ajánlották fel az albán koronát, aki a londoni egyezmény előkészítésekor szenvedélyesen érvelt Albánia függetlensége mellett. Herbert visszautasította a felkérést, így a nagyhatalmak által Vlorë-ban felállított nemzetközi ellenőrző bizottság királynak alkalmas személy után nézett. Választásuk végül a Monarchia által is támogatott, harmincnyolc éves Wied hercegre esett. Úgy gondolták, hogy az Albániában lévő felekezetek egyikéhez sem tartozó protestáns herceget az albán közvélemény könnyebben elfogadja. II. Vilmos német császár nem lelkesedett a tervért, de a herceg is hezitált, mielőtt elfogadta volna a felkérést. Elhatározásában segítette az a nagyhatalmi döntés, mely szerint az új albán kormány finanszírozására 75 millió frank kölcsönt ajánlottak fel. 1914. február 21-én tizennyolc tagú albán küldöttség érkezett a rajna-pfalzi Neuwiedbe s ünnepélyes keretek között felajánlották neki az albán koronát, amelyet végül elfogadott.

Wied herceg 1914. március 7-én érkezett hajóval Durrësba és elfoglalta a trónt. A nemzetközi közvélemény mint Albánia hercegét ismerte el, az albánok viszont királyukként (mbret Vilhelm cu Vid) tisztelték. Hamar kiderült azonban, hogy alkalmatlan a feladatra, Albánia bonyolult ügyeiben és diplomáciai kérdésekben is járatlan volt. Az 1914. március 15-én általa kinevezett, Turhan Permeti vezette kormány irányítása mellett figyelembe kellett vennie az országban maradó nemzetközi bizottság és a külföldi tanácsadók véleményét is. Az ország bel- és külpolitikai helyzete ráadásul kaotikus volt. Az albán bégek egymás ellen csatároztak, a parasztság nyomorúságos körülmények között élt, és még a mérsékeltebb társadalmi és vallási reformok bevezetése ellen is fellázadt. A kormány erős embere, a bel- és hadügyminiszteri posztot is betöltő Esat Toptani – szembesülvén Wied herceg alkalmatlanságával – májusban kivált a kabinetből, és ellenállást szervezett. A görögök és a szerbek fegyveres határinzultusokat követtek el, az olaszok Toptani ellenállását támogatták, a montenegróiak pedig az észak-albániai gegeket buzdították felkelésre. Emellett Wied herceg morálisan sem állt a helyzet magaslatán: az ország nyomorúságos helyzetével keveset törődve Durrësban fényűző emeletes palotát rendeztetett be saját használatára.

1914 nyarára az általános elégedetlenség felkeléshez vezetett és Wied herceg hatalma visszaszorult Durrës és Vlorë környékére. Miután elveszítette a Habsburg-kormányzat és az albán vezetők nagy részének bizalmát, hat hónapi uralkodás után, 1914. szeptember 3-án elhagyta az országot, jóllehet, az Albániában még sokáig uralkodó zűrzavaros helyzet miatt trónfosztását csak 1925. január 31-én mondták ki.

Az első világháborút a német hadseregben harcolta végig 1918. áprilisi leszereléséig, majd a háborút lezáró párizsi békekonferencia alkalmával minden követ megmozgatott, hogy visszaszerezze az albán trónt. A nagyhatalmak azonban legkevésbé egy német származású embert akartak az albán trónon látni, és követeléseit visszautasították. Ettől függetlenül 1925-ös trónfosztásáig az albán Legfelsőbb Tanács egyes tagjai és ügyvezető államfők Wied herceg régensének titulálták magukat (pl. Xhafer Ypi, Idhomene Kosturi).

Wied herceg 1925-ben Romániába, a Şinaiához közeli Predealba telepedett, és itt is halt meg húsz évvel később.

Lásd még: Albánia történelme