Velleius Paterculus
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Velleius Paterculus, Caius (?, i. e. 19 körül - 30 után) római katona, politikus, történetíró
Anyai ágon a Magiusok leszármazottja, nagyapja és apja szoros kapcsolatban álltak Tiberius Neróval. 8 éven át szolgált Germániában és Pannóniában. 15-ben praetor lett. Feltehetően kapcsolatban állt Seianusszal is, akinek kegyvesztése bizonyára közrejátszott pályája megtörésében, így a consulságot már csak fiai nyerhették el (60 - 61.
Műve, a „Historiae Romanae libri duo" (A római történelem két könyve) valójában az ősi idők egyetemes történeti vázlatával indul, ezután a szerző saját korát mutatja be: Augustus és Tiberius uralkodását. A mű első részében nem mindig a legjobb forrásokra támaszkodik, bár esetenként olyan kútfőt is felhasznált és kivonatolt, mint Livius. A második részben már személyes élményeire és tapasztalataira támaszkodik. A principátus feltétlen híve volt, Tiberiust eszményítve csodálta, de ugyanakkor volt érzéke a szintézis iránt is, például ahogy Róma hódító politikáját és a coloniák létesítését bemutatta. Továbbvitte és alkalmazta az Idősebb Catotól, Cicerotól és Sallustiustól, valamint Liviustól alkalmazott történelemszemléletet, előkészítve ezzel a belőle is merítő Florus történeti esszéjét. Talán Tacitusnak is forrása volt. Kézirata mára elveszett, szövegkiadása alapjául Beatus Rheanusnak az első kiadása (amelynek szövegét 1515-ben találta meg egy murbachi kódexben, és kiadta 1520-ban) szolgál.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos: Ókori lexikon I-IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904. Lásd még itt.
Based on work by 