Vallásszabadság

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.

A vallásszabadság, más néven szabad vallásgyakorlás azon alapvető emberi jogot jelenti, mely szerint az embereknek megengedett a hitük szerinti vallásos tevékenységek gyakorlása illetve ezek hirdetése (amennyiben az mások személyiségi vagy egyéb jogait nem sérti). Tágabb értelemben a vallások és bizonyos (a fenti alapvető emberi jogokat tiszteletben tartó) világnézetek (beleértve akár az ateizmust is) egyformán hirdethető, képviselhető és az állam szempontjából egyforma elbirásásban részesülő állapotát értik.

Ez az alapvető emberi jog nem mindenhol és mindenkor valósul(t) meg a történelem során az emberi társadalmakban.

A vallásszabadság, mint állapot ellentéte szélsőséges esetben a vallásüldözés, enyhébb esetekben a vallási, egyházi diszkrimináció. Ennek ellentéte a vallási tolerancia. A vallásszabadságba beletartozik a vallások szabad birálhatósága a szólásszabadság és a valláskritika is.

Tartalomjegyzék

1 A vallásszabadság története
2 Vallásszabadságot biztosító törvények
3 Valláskritika
4 Esélyegyenlőség kérdései
5 Hivatkozások
- 5.1 Lásd még
- 5.2 Külső hivatkozások

[szerkesztés] A vallásszabadság története

A történelem folyamán ritka volt a teljes vallásszabadság. A „törzsi vallások” idején a különböző vallású törzsek sokszor harcoltak egymással, és később is előfordultak vallásháborúk, ill. kisebb-nagyobb vallási villongások. Hozzá kell tennünk azonban, hogy a vallásháborúk oka ritkább esetben volt valódi hitbeli nézetkülönbség, az anyagi-ideológiai-politikai mozgatórugók a legtöbb esetben kimutathatóak. Vallásháborúkra példa: a keresztes háborúk, az iszlám nevében folytatott fegyveres terjeszkedés és hódítások, ideértve a közép- és kelet-európai oszmán török hadjáratokat, a reformáció és ellenreformáció korában folytatott háborúk (pl. a harmincéves háború), illetve ilyen ízük is van modern kori konfliktusoknak pl. a szovjet utódállamok területén vagy az arab-izraeli területeken.

A „kultúrateremtő” vallások megszületésével az éppen uralkodó vallások gyakran nem-háborús időkben is elnyomták vagy betiltották a többi vallás gyakorlását, vagy akár lépéseket is tettek más vallások gyakorlónak meggyilkolására. Ez a vallásüldözés. Ez különösen az euro-atlanti civilizációra volt jellemző, a középkori keleten a vallási tolerancia nagyobb volt, sok rivális filozófia, vallás és világnézet tudott együttélni a mai napig is India, Kína területén.

A vallásüldözés példái: a keresztényüldözések (zsidók ill. a többistenhívő rómaiak által), a kereszténység nevében folytatott inkvizíció Európában, az iszlám nevében folytatott hódítások az Arab-félszigeten; kommunizmus is a huszadik századi Európában vagy Ázsiában, ami a „tudományos világnézeten” (marxizmus-leninizmus, sztálinizmus) alapulva tiltotta (térben és időben változó hevességgel) a szabad vallásgyakorlást. A történelem során a pogányokat, a zsidókat és az iszlám hitűeket is érték üldöztetések Európában.

A reformáció korabeli vallásháborúkat az augsburgi vallásbéke zárta le, a késő középkori Magyarország, különösen pedig Erdély történelme - feltéve, ha az adott korabeli európai helyzethez viszonyítjuk - is meglehetősen jó példa az egyre nagyobb fokú vallási toleranciára (1568-as tordai országgyűlés).

[szerkesztés] Vallásszabadságot biztosító törvények

A tordai református templom

[szerkesztés] Az 1568-as tordai törvény

Erdélyben az 1568-as tordai országgyűlés Európában elsőként hirdetett vallásszabadságot: „Minden helyökön az prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, ki-ki az ő értelme szerint, és az község, ha venni akarja, jó, ha nem penig senki kénszerítéssel ne kénszerítse [...], de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő nékie tetszik. Ezért penig senki az szuperintendensök közül, se egyebek az prédikátorokat meg ne bánthassa; ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől [...], mert a hit Istennek ajándéka...” (Hozzá kell tennünk, hogy ez a szabadság „csak” négy keresztény vallásra: a katolikus, a református, az evangélikus és az unitárius vallásra vonatkozott.)

[szerkesztés] Az Emberi Jogok Nyilatkozata

A vallásszabadságot az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is deklarálja:

18. cikk

„Minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ez a jog magában foglalja a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát.”

[szerkesztés] A Magyar Alkotmány

A Magyar Alkotmány 1949 óta biztosítja a vallás szabadságát:

"54. § (1) A Magyar Népköztársaság biztosítja a polgárok lelkiismereti szabadságát és a vallás szabad gyakorlásának jogát. (2) A lelkiismereti szabadság biztosítása érdekében a Magyar Népköztársaság az egyházat különválasztja az államtól. " [1]

Ez a cikkely jelenleg ebben a formában érvényes:

"60. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára. (2) Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztását vagy elfogadását, és azt a szabadságot, hogy vallását és meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon akár egyénileg, akár másokkal együttesen nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolhassa vagy taníthassa. (3) A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik. (4) A lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges."

[2]

Magyarországon a rendszerváltás (1989-1990) időszakában az alkotmány alapján egy törvényt is hoztak: 1990. évi IV [3].

[szerkesztés] Az Alapvető Jogok Európai Kartája

A vallásszabadságba az is beletartozik, hogy mindenki szabadon, mindenféle külső kényszerítő tényező nélkül tudja megválasztani a saját vallását, vagy - ateisták esetén - a világnézetét. Továbbá az is, hogy ha közben megváltoztak a nézetei, bármikor szabadon elhagyhasson egy adott egyházat, vallást és másikat választhasson magának. Ez utóbbi esetben sok bírálat éri a Magyar Katolikus Egyházat, hogy állítólag annak ellenére is a tagának tekint egyeseket, hogy azok már egy másik vallás tagjai.

Az Amszterdami Szerződéshez csatolt 11. Jegyzőkönyvön kívül a nizzai értekezleten 2000. december 7-én elfogadott Alapvető Jogok Európai Chartájának 10. cikkelye is foglalkozik a vallásszabadság kérdésével:

"10. cikkely Gondolat,- lelkiismereti és vallásszabadság

1. Mindenkinek joga van a gondolat- lelkiismereti és vallásszabadsághoz. Ezek a jogok magukba foglalják a vallás és hit változtatásának szabadságát, valamint a vallás és hit egyénileg, vagy másokkal közösségben, nyilvánosan vagy magán keretek között történő kifejezésre juttatását imádsággal, tanítással, gyakorlással, vagy szertartásokkal.

2. A katonai szolgálat lelkiismereti okokból történő megtagadásához való jogot az e jog gyakorlását szabályzó nemzeti jogszabályok szerint el kell ismerni."

[szerkesztés] Valláskritika

“Minden egyénnek joga van a szabad gondolkodáshoz, a szabad vallásgyakorláshoz, a lelkiismereti szabadsághoz…”; “Minden egyénnek joga van a szabad véleménynyilvánításhoz és a szólásszabadsághoz, ami azt is jelenti, joga van hozzá, hogy ne üldözzék a véleménye miatt, és azért sem, ha határokra tekintet nélkül, bármiféle eszközzel keresi, kapja és terjeszti az információkat és a gondolatokat.” Részlet az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. és 19. szakaszából.

Tehát a vallások bírálata, kritizálhatósága, vagy a velük szembeni emberbarát szkepticizmus, ugyanolyan alapvető emberi jog, mint a gyakorlásuk.

[szerkesztés] Esélyegyenlőség kérdései

[szerkesztés] Esélyegyenlőség a tanok terjesztésében

A vallásszabadság azt is jelenti, hogy a különféle vallások, egyházak és világnézetek követői azonos jogokat és azonos segítséget kapnak a tanaik terjesztésében, és egyiket sem gátolják, és nem is favorizálják törvényekkel, rendeletekkel. Például ezen elv alapján egyre több országban kiszélesedett a tanítható vallások száma az oktatásban. Hazánkban is egyre több vallás, egyház kap ingyenes lehetőséget a köztelevizíóban vallási műsorok leadására. Sőt egyre több országban ezeket a jogokat az ateisták is megkapják.

[szerkesztés] Az egyházalapítás és a gazdasági esélyegyenlőség problémái

A (minden jelző nélküli) egyházak kiemelt társadalmi szerepét Magyarországon törvény rögzíti (1990. évi IV., a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvény), melyet még az utolsó nem-szabadon választott országgyűlés fogadott el.

Egyes, elsősorban SZDSZ-es politikusok és közéleti szereplők, illetve egyes kisegyházak szerint csak akkor beszélhetünk vallásszabadságról, ha az állam egyenlő esélyt ad minden vallásnak, egyháznak és világnézetnek pénzügyi területen is. Szerintük ezt az esélyegyenlőséget például sértette volna a hazánkban bevezetni kivánt úgynevezett „történelmi egyházak” és „destruktív szekták” minősítések, amely jelenősen befolyásolta volna az adott egyházak pénzügyi, gazdálkodási lehetőségeit. Mások szerint a történelmi egyházaknak (pl. az általuk végzett szociális és oktatómunka miatt) kiemelt társadalmi szerepük van, melyet támogatni kell. Semjén Zsolt bírálata szerint

„Miközben a preambulum reálisan szól az egyházak társadalmi súlyáról, mondván, hogy az egyházak »a társadalom kiemelkedő fontosságú, értékhordozó és közösségteremtő tényezői, a hitélet körébe tartozó munkálkodásuk mellett kulturális, nevelési-oktatási, szociális-egészségügyi tevékenységükkel és a nemzeti tudat ápolásával is jelentős szerepet töltenek be az ország életében«, addig a konkrét egyházalapításnál a fentiekkel ellentétesen egyháznak azt tekinti, amit száz személy alapít”. Tehát a vallás lényegétől, történelmétől és tevékenységétől függetlenül, egy szabadidős egyesület szabályozását alkalmazza az egyházra, aminek így akarva-akaratlanul az az üzenete, hogy van, aki bélyeget gyűjt, van, aki horgászik, és van, aki katolikus. „A több száz "egyház" nem jelentéktelen része puszta adócsalás, szélhámosság. De még ennél is ártalmasabb, hogy az egyházellenes politikai erők ezeket az álegyházakat és destruktív szektákat politikai céljaik érdekében támogatják - mit sem törődve az ellopott adóforintokkal és a szekták által tönkretett gyerekekkel, családokkal -, azért, mert ezzel vélik relativizálhatónak a történelmi egyházak társadalmi tekintélyét. Évről évre megpróbáltuk reális feltételekhez kötni az egyházalapítást, amit a balliberális oldal - kétharmados lévén a törvény - másfél évtizede megakadályoz” (Új Ember, LXI. évf. 4. [2945]; 2005/01/23 sz.).

[szerkesztés] Vallási diszkrimináció a rendszerváltás után

Tomka Miklós vallásszociológus szerint (Hátrányban a felekezeti iskolák, Magyar Nemzet, 2005. 09. 24., 6. old.) kimutatható az egyházak iránti negatív elfogltaság kormányzati szinten is, pl. a közoktatásügyi ill. az esélyegyenlőségi(!) minisztérium részéről az egyházi fejkvótákkal kapcsolatban. Egy másik példa - ez már az intézkedések szintjén - hogy az állami költségvetés az iskolafinanszírozás egy részét az önkormányzatokra hárította. Az intézkedés után egy évig az volt a helyzet, hogy az iskolák költségeinek egy részét az állami költségvetés fizette - ezt az egyházak is megkapták - a másik részét az önkormányzatok saját költségvetésükből - ebből az egyházi iskolák nem részesültek. A diszkriminációt a független magyar bíróság és az alkotmánybíróság is elítélte (1997. ápr.). Ez és az egyházi tiltakozás vezetett részben a vatikáni szerződés megkötéséhet, ami átmenetileg minimálisra csökkentette az egyházi iskolák hátrányát. Ez a katolikus egyházakkal köttetett, de a kormány hasonló megállapodásokat kötött azután más egyházakkal is. Tomka szerint szokásos egyházellenes „trükk” még a szociális intézmények finanszírozásának pályázati útra terelése, mert a pályázatok gyakran kikötik, hogy „felekezetileg elkötelezett intézmények” nem pályázhatnak. [4]