Umberto Eco

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Umberto Eco

Umbert Eco (1932. január 5, Alessandria – ) olasz író, a modern európai kultúra nagy irodalmára és tréfamestere.

Alessandriában, egy észak-olaszországi kisvárosban született, melynek megalapításáról szeretetteljesen mesél Baudolino (ford. Barna Imre, Európa Könyvkiadó, 2003) c. regényében. Itt töltött gyermekéveit alteregója, a naiv-cinikus kiadói szerkesztő Jacopo Belbo írásain és emlékezésein keresztül meséli el A Foucault-inga (ford. Barna Imre, Európa Könyvkiadó, 1992) c. regényében. 1962-ben megnősült, felesége egy osztrák grafikus, egy fiuk és egy lányuk született.

[szerkesztés] Tudományos pályán

Tudományos pályafutását középkor-kutatóként kezdte, 1954-ben Aquinói Szent Tamásról írt filozófiai doktori disszertációt a torinói egyetemen. Később vizuális kommunikációt és esztétikát kezdett tanítani a különböző észak-olasz egyetemeken: Torinóban, Milánóban és Bolognában, közben szerkesztőként dolgozott a RAI-nál és a Bompiani kiadónál (1959-1975).

A tudományos életben a világhírt irodalomelméleti írásaival szerezte meg, közülük a legismertebb talán A nyitott mű poétikája (ford. Zentai Éva, in Nyitott mű: válogatott tanulmányok. Gondolat, Bp. 1976). A szemiotika nagy tekintélyű tudósa lett, elnöke és tagja több olasz és nemzetközi társaságnak.

[szerkesztés] Az irodalomban

Az igazi világhírt végül az irodalmi munkássága, közelebbről A rózsa neve (ford. Barna Imre, Árkádia Kiadó, 1988) c. regényével nyerte el. Olyannyira, hogy az amerikai filmipar is felfigyelt rá, és megbízták a francia Jean-Jacques Annaud-t, hogy Sean Conneryvel és Christian Slaterrel a főszerepben filmre vigye a történtetet. „Meg akartam ölni egy szerzetest" – nyilatkozta szerényen Eco, amikor motivációiról kérdezték.

A hírnév megnyitotta a befogadás kapuit a következő regény, a fentebb már említett Foucault-inga előtt. A rózsa neve sikere nélkül valószínűleg nem lett volna akkora irodalmi esemény, pedig rendkívül élvezetes és tartalmas regény, különösen ebben a mai bizonytalankodó, mágikus korban.

A tegnap szigete (ford Barna Imre, Európa Kiadó, 1998) már igazi nehéz, barokk műveltség-regény, Eco részéről pedig igen izgalmas, brilliánsan véghezvitt stílusgyakorlat, ami egy hajótörött montferratói ifjú elmélkedéseit írja le a 17. századból.

A Baudolino egy kedves-ravasz pikareszk regény egy nagyotmondó fraschetai fiúról, akit Barbarossa Frigyes magához vesz, kitaníttat, majd javakorabeli emberként elmeséli kalandos és csodás eseményekkel kísért élettörténetét egy bizánci krónikásnak. Rafinált narratíva és elbeszélői egyszerűség jellemzi a regényt. Amilyen nehezen olvasható A tegnap szigete vagy A Foucault-inga, olyan olvasmányos és szórakoztató a Baudolino.

[szerkesztés] Egyéb művei

Egyéb művei között meg kell említeni a Hogyan írjunk szakdolgozatot (ford. Klukon Beatrix, Gondolat, 1992) c. könyvecskét, amely szellemes iránymutató főiskolások, egyetemisták, doktoranduszok és egyebek számára, ha véletlenül dolgozatírásra szánják el magukat.

Mindemellett jelentős publicisztikai tevékenységet fejt ki a mai napig, napi- és hetilapokban rendszeresen jelennek meg gunyoros és humoros írásai a lehető legkülönbözőbb profán témákban. Ezek egy része megjelent magyarul is, többek között a Bábeli beszélgetések (Európa Kiadó, 1997) c. kötetben.

[szerkesztés] A szövegben nem említett művek

Kant és a kacsacsőrű emlős (ford. Gál Judit, Európa Kiadó, 1999)
Miben hisz, aki nem hisz? Vita Carlo Maria Martini bíborossal (ford. Dorogi Katalin és Gál Judit, Európa Kiadó 2000)
Gyufalevelek (vál. és ford. Barna Imre, Európa Kiadó, 2001)
Művészet és szépség a középkori esztétikában (ford Sz. Marton Ibolya, Európa Kiadó, 2002)
Hat séta a fikció erdejében (ford. Schéry András, Gy. Horváth László, Európa Kiadó)
La Mancha és Bábel között: irodalomról (ford. Barna Imre és Gecser Ottó, Európa Kiadó, 2004)