Toma András
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Toma András (Újfehértó, 1925. december 5. – Nyíregyháza, 2004. március 30.) magyar katona, volt hadifogoly
Négyéves korában elvesztette édesanyját. A Nyíregyháza melletti Sulyánbokor volt lakhelye, amikor 1944-ben besorozták az I. magyar hadseregbe, amellyel a Felvidéken átvonulva, Auschwitz és Krakkó környékére ment. Itt esett hadifogságba 1945. január 11-én. Ukrajnán és Fehéroroszországon keresztül szállították a mai Szentpétervár közelében lévő bogszitogorszki táborba. Amikor megbetegedett, innen a mintegy 1500 kilométerre keletre található bisztrjagi táborba szállították. A megerőltető út annyira megviselhette, hogy tábori kórházba került, ahonnan 1947 januárjában beutalták a Tatárföldön található kotyelnyicsi elmegyógyintézetbe.
Mivel a Szovjetunióban hadifogolytáborból kórházba, pszichiátriai intézetbe utalt embereket törölték a hadifoglyok névsorából, Toma András kikerült a magyar hatóságok látóköréből. Egy cseh nyelvész jelzése alapján, hosszas kutatómunkát követően, orvosok, újságírók, egy kárpátaljai magyar rendőr és közel száz ember segítségével találtak rá a kotyelnyicsi elmegyógyintézetben. Dr. Veér András utazott ki megvizsgálni, aki megállapította, hogy Toma minden kétséget kizáróan magyar. Ezt követően hozták haza 2000. augusztus 11-én. Hazatérése után a honvédelmi miniszter előléptette tartalékos főtörzsőrmesterré, és - mivel szolgálati viszonya folyamatos volt - kifizették elmaradt illetményét. A volt katona családját DNS-vizsgálat során találták meg. A 79 éves férfit féltestvére, Anna vette magához és ápolta haláláig.
Toma András hazatérésének híre bejárta a világot: 137 országban tudósítottak róla, a megbecsülés és a szeretet jegyében beszéltek az „utolsó hadifogolyként” ismertté vált emberről, aki ötvenhárom év után térhetett haza Oroszországból.
Based on work by 