Tang-dinasztia
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Tang-dinasztia (618–907) Kína egyik legjelentősebb császári dinasztiája, melynek időszakát a kínai civilizáció aranykorának szokták nevezni.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előzmények
Hosszú széttagoltság után 589-ben a Szuj-dinasztia (Sui) újraegyesítette Kínát. Mivel ennek második uralkodója, Szuj Jang-ti (Sui Yangdi) véreskezű zsarnok volt – többek között ő építette nagy áldozatok árán a Nagy-csatornát –, a Szuj-dinasztiát rövid uralkodás után egy felkeléssorozat megdöntötte (618), Szuj Jan-tit megölték.
[szerkesztés] A dinasztia első évszázada
A Tang-dinasztiát Li Jüan (Li Yuan) alapította, aki korábban a Szuj-ház tábornoka volt. A birodalom fővárosa Csang-an volt. Lu Jüan a parasztság megnyerése érdekében csökkentette az adó- és robotterheket, s egyenlősítő földosztást hajtott végre (minden felnőtt férfi 100 mu földet kapott, ebből 20-at továbbörökíthetett, 80-at halálakor vissza kellett adni az államnak).
626-ban egy véres családi dráma után Li Jüan fia, Li Si-min (Li Shimin) lett a császár (626–649), akit a dinasztia egyik legnagyobb uralkodójaként tartanak számon. Törvénykönyvet adott ki, visszaállította a vizsgarendszert, igyekezett megnyerni alattvalóinak támogatását. Csang-an a korabeli világ legnagyobb városává nőtt. Seregei legyőzték a türköket, majd hódításokba kezdtek a nyugati területeken, s sikerült a Selyemút keleti szakaszát kínai ellenőrzés alá venni. Li Si-min és utódai meghódították Korea nagy részét, illetve Észak-Vietnamot. A Tang-kor első felében megélénkültek a külkapcsolatok, a főváros és a tengerparti kikötővárosok nagy nemzetközi központokká váltak, népes külföldi kolóniával.
Li Si-min fia, majd unokája uralma alatt a hatalom fokozatosan a Vu Cö-tien nevű volt császári ágyas kezébe került, aki 690-ben kikiáltotta magát császárnőnek (690-705). Ő volt a kínai történelemben az egyetlen nő, aki saját jogán uralkodott. Vu Cö-tien uralma alatt Kína virágzása folytatódott, s számos fiatal tehetség került magas pozícióba.
A dinasztia első évszázadát a belső gazdasági fejlődés és a külső hódítások jellemezték. A Tang seregek elfoglalták Közép-Ázsia jelentős részét, Észak-Koreát és Észak-Vietnamot. Kelet- és Belső-Ázsia legtöbb állama elismerte a Tang császár felsőbbségét. Csang-an a korabeli világ legnépesebb városa volt. A 7–8. században virágzottak Kína nemzetközi kapcsolatai, megélénkült a Selyemút kereskedelme, s a kínai kultúrát számos idegen hatás érte.
[szerkesztés] A 8-9. század
Vu Cö-tient 705-ben puccsal eltávolították, s restaurálták a Tang-házat. A 712-től 756-ig trónon ült Tang Hszüan-cung (Tang Xuanzong) császár uralmának első felét a kínai történelem és kultúra egyik aranykorának tartják („Kaj-jüani szép napok”), amelyre mind a külpolitika, mind a belpolitika terén a nagyfokú stabilitás volt jellemző. Hszüan-cung uralmának vége felé azonban a hatalom a vidéki helyőrségi parancsnokok, illetve a szépséges ágyas, Jang Kuj-fej (Yang Guifei) családjának kezébe került, miközben a császár a szerelmével volt elfoglalva. 755-ben az An Lu-san (An Lushan) nevű, közép-ázsiai származású tábornok fellázadt a dinasztia ellen. Bár lázadást 763-ra nagy nehezen leverték, a Tang-dinasztia sosem nyerte vissza régi fényét, ugyanakkor az uralkodóház hatalmát sikerült további egy évszázadra konszolidálni.
A 9. századra az osztásföldek rendszere megszűnt, fokozódott a földkoncentráció, csökkentek az állami bevételek. A gyenge császári hatalom képtelen volt véget vetni a helyi kiskirályok uralmának. Huang Csao (Huang Chao) felkelése (874–884) nyomán a Tang-ház végletesen meggyengült, s a hatalom a helyi hadvezérek kezébe került. Végül az egyik hadúr 907-ben hivatalosan is megdöntötte a Tang-dinasztiát.
[szerkesztés] Értékelése
A Tang-kort a kínai történelem aranykorának szokás tartani: Kína befolyása soha nem látott mértékben megnőtt, virágzottak a művészetek – pl. a költészetben ekkor alkotott Li Taj-po (Li Taibai), Tu Fu (Du Fu), Po Csü-ji (Bai Juyi) és Vang Vej (Wang Wei). A kínai buddhizmus is ekkor élte fénykorát, jelentős mértékű városiasodás indult meg (Csang-annak egymillió lakosa volt!), s számos olyan technikai újítás is ekkor jelent meg, amely csak a Szung-dinasztia (Song) korától kezdte éreztetni hatását (pl. könyvnyomtatás).
[szerkesztés] A Tang-dinasztia húsz uralkodója
| Templomi név | Családnév és adott név | Uralkodás | Uralkodói éra és időtartama |
|---|---|---|---|
| Hagyományos elnevezés: "Tang" + templomi név Megjegyzés: a Wu Hou (武后 Wǔ Hòu) (Wu császárné) posztumusz név. |
|||
| Tang Gao Zu (高祖 Gāo Zǔ) | Li Yuan (李淵 Lǐ Yuān) | 618-626 | Wude (武德 Wǔ dé) 618-626 |
| Tang Tai Zong (太宗 Tài Zōng) | Li Shimin (李世民 Lǐ Shì Mín) | 626-649 | Zhenguan (貞觀 Zhēn guān) 627-649 |
| Gao Zong (高宗 Gāo zōng) | Li Zhi (李治 Lǐ Zhì) | 650-683 | Yonghui (永徽 Yǒng huī) 650-655 Xianqing (顯慶 Xiǎn qìng) 656-661 |
| Tang Zhong Zong (中宗 Zhōng zōng) (Wu Hou eltávolította) |
Li Xian (李顯 Lǐ Xiǎn) or Li Zhe (李哲 Lǐ Zhé) |
684 (also 705-710) |
Sisheng (嗣聖 Sì shèng) 684 |
| Tang Rui Zong (睿宗 Ruì zōng) (Wu Hou eltávolította) |
Li Dan (李旦 Lǐ Dàn) | 684 (also 710-712) |
Wenming (文明 Wén míng) 684 |
| Wu Hou (武后 Wǔ hòu) | Wu Zetian (武則天 Wǔ Zé Tiān) | 684-705 | Guangzhai (光宅 Guāng zhái) 684 Chuigong (垂拱 Chuí gǒng) 685-688 |
| Zhou-dinasztia (690 AD - 705 AD) | |||
| A Tang-dinasztia folytatása | |||
| Tang Zhong Zong (中宗 Zhōng zōng) (second reign) |
Li Xian (李顯 Lǐ Xiǎn) or Li Zhe (李哲 Lǐ Zhé) |
(also 684) 705-710 |
Shenlong (神龍 Shén lóng) 705-707 |
| Tang Shao Di (少帝 Shào dì) see note below table |
Li Chong Mao (李重茂 Lǐ Chóng Mào) | 710 | Tanglong (唐隆 Táng lóng) 710 |
| Tang Rui Zong (睿宗 Ruì zōng) (second reign) |
Li Dan (李旦 Lǐ Dàn) | (also 684) 710-712 |
Jingyun (景雲 Jǐng yún) 710-711 |
| Tang Xuan Zong (玄宗 Xuán zōng) | Li Long Ji (李隆基 Lǐ Lóng Jī) | 712-756 | Xiantian (先天 Xiān tiān) 712-713 |
| Tang Su Zong (肅宗 Sù zōng) | Li Heng (李亨 Lǐ Hēng) | 756-762 | Zhide (至德 Zhì dé) 756-758 Qianyuan (乾元 Qián yuán) 758-760 |
| Tang Dai Zong (代宗 Dài zōng) | Li Yu (李豫 Lǐ Yù) | 762-779 | Baoying (寶應 Bǎo yìng) 762-763 Guangde (廣德 Guǎng dé) 763-764 |
| Tang De Zong (德宗 Dé zōng) | Li Kuo (李适 Lǐ Kuò) | 780-805 | Jianzhong (建中 Jiàn zhōng) 780-783 |
| Tang Shun Zong (順宗 Shùn zōng) | Li Song (李誦 Lǐ Sòng) | 805 | Yongzhen (永貞 Yǒng zhēn) 805 |
| Tang Xian Zong (憲宗 Xiàn zōng) | Li Chun (李純 Lǐ Chún) | 806-820 | Yuanhe (元和 Yuán hé) 806-820 |
| Tang Mu Zong (穆宗 Mù zōng) | Li Heng (李恆 Lǐ Héng) | 821-824 | Changqing (長慶 Cháng qìng) 821-824 |
| Tang Jing Zong (敬宗 Jìng zōng) | Li Zhan (李湛 Lǐ Zhàn) | 824-826 | Baoli (寶曆 Bǎo lì) 824-826 |
| Tang Wen Zong (文宗 Wén zōng) | Li Ang (李昂 Lǐ Áng) | 826-840 | Baoli (寶曆 Bǎo lì) 826 Dahe (大和 Dà hé) or Taihe (Tài hé 太和) 827-835 |
| Tang Wu Zong (武宗 Wǔ zōng) | Li Yan (李炎 Lǐ Yán) | 840-846 | Huichang (會昌 Huì chāng) 841-846 |
| Tang Xuan Zong II. (宣宗 Xuān zōng) | Li Chen (李忱 Lǐ Chén) | 846-859 | Dachong (大中 Dà chōng) 847-859 |
| Tang Yi Zong (懿宗 Yì zōng) | Li Cui (李漼 Lǐ Cuǐ) | 859-873 | Dachong (大中 Dà chōng) 859 |
| Tang Xi Zong (僖宗 Xī zōng) | Li Xuan (李儇 Lǐ Xuān) | 873-888 | Xiantong (咸通 Xián tōng) 873-874 Qianfu (乾符 Qián fú) 874-879 |
| Tang Zhao Zong (昭宗 Zhāo zōng) | Li Ye (李曄 Lǐ Yè) | 888-904 | Longji (龍紀 Lóng jì) 889 Dashun (大順 Dà shùn) 890-891 |
| Tang Ai di (哀帝 Aī dì) vagy Zhaoxuan di (昭宣帝 Zhāo xuān dì) |
Li Zhu (李柷 Lǐ Zhù) | 904-907 | Tianyou (天佑 Tiān yòu) 904-907 |
[szerkesztés] Külső hivatkozások
 |
Ez a történelmi tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Based on work by 