Szini Gyula
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Szini Gyula (Budapest, 1876. október 9. - Budapest, 1932. május 17.) magyar író
Édesapja, Szini Károly pozsonyi református kántortanító volt, aki jó barátságban állt Táncsics Mihállyal és Vajda Jánossal, olyannyira, hogy a gyermek Szini Gyula keresztanyja Táncsics Mihály leánya, Táncsics Eszter volt.
Szini Gyula fiatalon jogi tanulmányokat folytatott, ezután rövid időt Nyugat-Európában töltött, meglátogatta Olaszországot és Franciaországot. Húsz éves, amikor elborult elmével meghal az édesapja, ezért már korán el kellett tartania magát. Jogi pályára lépett, ám 1900-ban elhagyta a bírói állást. Újságírással próbálkozott, s belépett a „Pesti Napló" szerkesztőségébe, ahol 1903-ig dolgozott. Rövid időt töltött a "Budapesti Napló"-nál, majd további cikkei az „A hét" című lapban jelentek meg, ahol Kiss József főszerkesztő és Cholnoky Viktor vették pártfogásukba. Újságíróként egyre komolyabb sikereket ért el: hamarosan felfigyelt rá Osvát Ernő, s az ő közbenjárására hamarosan egész sor irodalmi lap közlölte le a cikkeit, tárcáit. Szini Gyula irodalmi érzékenységére, hozzáértésére jellemző, hogy 1905-ben a „Figyelő" című lapban ő hívja fel először a figyelmet Ady Endre költészetének jelentőségére. Egyre nagyobb tiszteletnek örvendett az irodalmi körökben. A „Nyugat"-nak a kezdetektől fogva munkatársa volt. Kosztolányi Dezső „az új magyar irodalom utászának" nevezte. Az esszéíró Szini hatása jóformán az egész Nyugat-nemzedéken lemérhető.
Számos jelentős novellát is írt, legszebb novellái a „Bábsütő" és a „Rózsaszínű hó". Stílusa leginkább az expresszionizmushoz áll közel, de a Nyugat-nemzedék nagy realistái, Csáth Géza és Móricz Zsigmond is nagy tisztelettel tekintettek fel rá.
Tevékenyen részt vállalt a munkásmozgalomban is: 1919-ben ő volt az Írók Szindikátusának elnöke. Az 1920-as években emiatt kegyvesztett lett, polgári lapnál többé nem kapott állást, így most már a megélhetéséért kellett írnia. Nyomorúsága végül a napi betevő falat problémájáig fokozódott, és nagy nélkülözések között halt meg ötvenhat évesen.
[szerkesztés] Források
Magyar Életrajzi lexikon
A magyar irodalom arcképcsarnoka
Based on work by 