Sauropoda

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

? Sauropoda Státusz: fosszilis. Időszak: Jura – Kréta
Diplodocus carnegiei szobra Pittsburghben
Rendszertan
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Osztály: Sauropsida Öregrend: Dinoszauruszok (Dinosauria) Rend: Saurischia Alrend: Sauropodomorpha Alrendág: Sauropoda Marsh, 1878
Családok
Brachiosauridae Camarasauridae Cetiosauridae Diplodocidae Dicraeosauridae Euhelopodidae Nemegtosauridae Omeisauridae Rebbachisauridae Titanosauridae/Saltosauridae Vulcanodontidae

A Sauropoda a hüllőmedencéjű (Saurischia) dinoszauruszok rendjének egyik csoportja, melybe nagytestű, növényevők tartoznak. A jura időszak legelején jelentek meg, virágkoruk a jura végén volt. A kréta időszakra megritkultak, de fennmaradtak egészen a kréta-tercier eseményig, amikor az összes többi dinoszaurusszal együtt kipusztultak. Ezek a dinoszauruszok a valaha élt legnagyobb szárazföldi állatok. Legismertebb nemeik közé tartozik az Apatosaurus (amely korábban Brontosaurus néven vált ismertté), a Brachiosaurus és a Diplodocus.

Tartalomjegyzék 1 Paleobiológia 1.1 Méret 1.2 Testpáncél 1.3 Testtartás 1.4 Farok 1.5 Hiányos leletek 2 Környezet 3 Osztályozás 4 Rövid nyakú sauropodák 5 Hivatkozások 6 Ajánlott irodalom

[szerkesztés] Paleobiológia

A sauropodáknak hatalmas, több tíz tonnás testük, oszlopszerű lábaik, hosszú nyakuk, kicsi fejük és hosszú, ostorszerű farkuk volt. Fejüket a Diplodocushoz hasonlóan alacsonyan vagy a Camarasaurushoz hasonlóan magasan tartották. Robert Bakker őslénykutató szerint a jávorszarvaséra emlékeztető ajkuk volt, amely megkönnyítette táplálkozást. A Camarasaurusok és a Titanosaurusok tojásokkal szaporodtak (ahogy feltehetően a többi sauropoda is).

[szerkesztés] Méret

A sauropodák legjellemzőbb tulajdonsága a testük mérete. A legapróbbak, melyek 5-6 méter hosszúra nőttek, környezetükben a legnagyobb állatok közé tartoztak. Méretük a mai kék bálnáéval (Balaenoptera musculus) vetekedett, azonban ezek az állatok a szárazföldön éltek.

Testük formája, talán épp a méreteik miatt nem volt annyira változatos, mint a többi dinoszauruszé, küllemük azonban sokféle volt. Némelyiküknek a rendkívül hosszú diplodocidákhoz hasonló háttarajuk volt, hosszú farkukkal pedig feltehetően képesek voltak ostorszerűen csapkodni. A Diplodocus mellett a Seismosaurus és a 40 méter hosszú Supersaurus is a leghosszabbak közé tartozik. Az Amphicoelias fragillimus, melynek léte nem bizonyított, mivel mindössze egyetlen csigolyát ábrázoló rajz alapján ismert, amennyiben létezett, feltehetően elérte az 55-60 méteres hosszt, így a gerince hosszabb lehetett a kék bálnáénál. A ma élő leghosszabb szárazföldi állat a kockás piton, amely mintegy 10 méteresre nő meg.

A brachiosauridákhoz hasonló sauropodák hosszú mellső lábaik és nyakuk segítségével rendkívüli magasságot értek el. A Sauroposeidon, mely feltehetően a legmagasabb volt köztük, 18 méterrel magasodott a föld fölé. A nála valamivel alacsonyabb Mamenchisaurus is elérhette a 15 méteres magasságot. Összehasonlításképpen a ma élő legmagasabb állat, a zsiráf, nagyjából 4,8-5,5 méter magasra nő.

Némelyikük a lemezekkel borított Saltasaurushoz hasonlóan hihetetlenül masszív volt. Az Argentinosaurus 80-100 tonnás testtömegével talán a legnehezebb ezen sauropodák közül, habár a Paralititan, az Andesaurus, az Antarctosaurus és az Argyrosaurus is hasonló tömeget ért el. A Bruhathkayosaurus, bár léte még nem bizonyított, elérhette a 175-220 tonnát is. A ma élő legnagyobb szárazföldi állat, az elefánt tömege nem haladja meg a 10 tonnát.

[szerkesztés] Testpáncél

Némelyik sauropoda testpáncélzattal rendelkezett. Az Agustinia a Stegosauruséhoz hasonló lemezeket viselt, a Shunosaurus utolsó farokcsigolyája pedig buzogányszerűen megvastagodott.

[szerkesztés] Testtartás

Henry Fairfield Osborn és mások elképzelései szerint^[1] a sauropodák farkukat a kengurukhoz hasonlóan harmadik lábként használva, fel tudták emelni mellső végtagjaikat. Az Amerikai Természettudományi Múzeumban látható Barosaurus illusztráció is ezt az elméletet szemlélteti. Egy érdekes tanulmány^[2] azt állítja, hogy amennyiben a sauropodák két lábra álltak, a mellső lábaik eltörhettek, ezt az nézetet azonban a fosszíliák vizsgálata nem igazolta.

Amennyiben egy sauropoda a farkára támaszkodva állt, a farokcsigolyáira nehezedő óriási terhelés töréshez is vezethetett, ha az állat túl nagyra nőtt. Ezután kénytelen lett volna négy lábon állva maradni, hogy megóvja magát a fájdalomtól. Ennek elkerülésére a sauropodáknak olyan méretűre kellett nőniük, amely mellett még biztonságosan le tudtak ülni. A fosszíliákban talátak farokcsigolya törésre utaló nyomokat.

[szerkesztés] Farok

Régen úgy képzelték, hogy a sauropodák a földön húzták a farkukat. Napjainkra azonban az az elgondolás vált általánossá, mely szerint a farkat a föld felett tartották. Erre utalnak a farokcsigolyák közti merevítések és azok a fosszilizálódott sauropoda csapák is, melyek csak a lábak lenyomatait őrizték meg.

[szerkesztés] Hiányos leletek

Sajnálatos módon a teljes fosszíliák nagyon ritkák. Számos faj, köztük a legnagyobak, mindössze néhány különálló csont által váltak ismertté. A legtöbb hiányos csontváznak általában nincs meg a feje, a farka vége, esetleg elvesztek a végtagjai is. Némelyik őslénykutató azt állítja, hogy mindez a mezozoikumi dögevők miatt van, melyek megették az állat egyes testrészeit, mielőtt azok az üledékbe kerülve fosszilizálódhattak volna.

[szerkesztés] Környezet

A sauropodák a triász időszak végén jelentek meg, legkorábbi ismert képviselőjük a Prosauropoda volt. A késő-jura időszakra (150 millió évvel ezelőtt) már rendkívül elszaporodtak (különösen a diplodocidák és a brachiosauridák). A kréta kor végére azonban csak a titanosauridák maradtak fenn, melyek azonban globálisan elterjedtek. A kréta-tercier esemény hatására a többi röpképtelen dinoszaurusszal együtt ezek az állatok is kihaltak. Fosszilizálódott maradványaikat az Antarktisz kivételével valamennyi kontinensen megtalálták.

A mai Németország területén élt Europasaurus

Sauropodák mai Brazília területén

A 100 tonnás testtömeget is elérő Argentinosaurus

A körülbelül 70 kilogramm tömegű apró sauropoda, a kora-jura időszakban élt Anchisaurus

[szerkesztés] Osztályozás

A sauropodák tudományos osztályozása a közelmúltban nagyrészt kialakult, de maradt néhány bizonytalan részlet, például az Euhelopus, a Haplocanthosaurus, a Jobaria és a Nemegtosauridae kapcsán.

Az alábbiakban szereplő két alternatív rendszerezés (melyek közül a másodiknál csak a szupragenetikus kládok kerültek feltüntetésre) nem nyújt teljes listát a jelenlegi sauropodákkal kapcsolatos rendszerezési táblázatokat illetően. Bizonyos családok, mint például a Vulcanodontidae, a Cetiosauridae és az Omeisauridae nem szerepelnek a felsorolásban, mivel ezek parafiletikus illetőleg a Camarasauridae esetében polifiletikus csoportot alkotnak.

Wilson és Sereno, 1998, Yates, 2003, Galton, 2001 [1] és Wilson, 2002 [3] szerinti rendszerezés; Benton, 2004 rangsorát alkalmazva: Alrend: Sauropodomorpha Alrendág: SAUROPODA Család: Anchisauridae Anchisaurus Ammosaurus Család: Melanorosauridae Chinshakiangosaurus Camelotia Euskelosaurus Melanorosaurus Antetonitrus Család: Blikanasauridae Blikanasaurus Lessemsaurus Isanosaurus Kotasaurus Család: Vulcanodontidae Vulcanodon Eusauropoda Család: Cetiosauridae (parafiletikus) Shunosaurus Amygdalodon Bellusaurus Morosaurus Datousaurus Klamelisaurus Chuanjiesaurus Barapasaurus Patagosaurus Cetiosaurus Haplocanthosaurus Család: Omeisauridae Omeisaurus Mamenchisaurus Galveosaurus Törzs: Neosauropoda Jobaria Főcsalád: Diplodocoidea Család: Rebbachsauridae Család: Dicraeosauridae Család: Diplodocidae Altörzs: Macronaria Család: Camarasauridae Titanosauriformes Család: Brachiosauridae Somphospondyli Euhelopus Titanosauria Család: Nemegtosauridae Család: Saltasauridae

P. Upchurch, P.M. Barrett és P. Dodson szerinti táblázat[4] (az elhagyott rendekkel – lásd fent), 2004: Sauropoda Eusauropoda Cetiosauridae Neosauropoda Diplodocoidea Nemegtosauridae Rebbachisauridae Dicraeosauridae Diplodocidae Macronaria Camarosauromorpha Brachiosauridae Titanosauria Titanosauroidae Saltasauridae

[szerkesztés] Rövid nyakú sauropodák

2005 júniusában felfedezték a dicraeosauridák egy új nemét, amely rövid, zömök nyakkal rendelkezett. A Brachytrachelopan nembe tartozó állatok testhossza 10 méternél rövidebb, ami a sauropodák között rendkívül kicsinek számít. Más sauropodákkal ellentétben, melyeknél a nyak hossza a testhossz négyszeresét is elérheti, a Brachytrachelopan nem tagjainak nyaka a hátgerincnél rövidebbre nőtt. Ezek az állatok nem voltak képesek arra, hogy a fejüket a hátmagasságuknál feljebb emeljék, így nyilván csak az alacsonyabb növényekkel táplálkoztak.^[5]

[szerkesztés] Hivatkozások

1. ↑ Osborn HF."A skeleton of Diplodocus, recently mounted in the American Museum,". Science, new series, vol. 10 (1899), pp. 870-874
2. ↑ Rothschild BM, Molnar RE (2005). “Saurpod Stress Fractures as Clues to Activity”, Carpenter, Kenneth and Tidswell, Virginia (ed.): Thunder Lizards: The Sauropodomorph Dinosaurs. Indiana University Press, 381–391. ISBN 0-253-34542-1
3. ↑ * Wilson, J. A. 2002. Sauropod dinosaur phylogeny: critique and cladistic analysis, Zoological Journal of the Linnean Society 136:217-276.
4. ↑ Upchurch, P., Barrett, P.M. and Dodson, P. 2004. Sauropoda. In The Dinosauria, 2nd edition. D. Weishampel, P. Dodson, and H. Osmólska (eds.). University of California Press, Berkeley. Pp. 259-322
5. ↑ Stubby Dino Find Blurs Image of Long-Neck Lumberers

[szerkesztés] Ajánlott irodalom

• Kristina Curry Rogers and Jeffrey A. Wilson, 2005, The Sauropods: Evolution and Paleobiology, University of California Press, Berkeley, ISBN 0-520-24623-3