Rebekka Bakken

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Rebekka Bakken (Oslo, 1970) norvég dzsesszénekesnő. Három oktávot átfogó hangterjedelme és változatos kifejezőképessége a népzene, a popzene és a dzsessz világában a 21. század elején a skandináv dzsesszénekesnők új generációjának egyik legsikeresebb képviselőjévé tette (Silje Nergaard, Sidsel Endresen, Viktoria Tolstoy és Solveig Slettahjell mellett).

[szerkesztés] Pályafutása

Norvégiában, egy Oslo közeli kis faluban nőtt fel. Zenei tehetsége már gyerekkorában is megmutatkozott: hegedűn és zongorán játszott, népdalokat és egyházi énekeket énekelt. Tizenévesként norvég R&B-, rock- és funkegyüttesek énekeseként szerzett tapasztalatot.

Filozófiai és közgazdasági tanulmányai megszakítása után 1995-ben New Yorkba költözött, hogy énekespályafutásának szentelje magát. Itt kezdett saját dalokat és szövegeket írni, miközben egyre erősebb hatással volt rá a dzsessz. Az 1990-es évek végén ismerte meg az osztrák dzsesszgitárost, Wolfgang Muthspielt. 2001-es és 2002-es közös albumaik szélesebb körben ismertté tették Rebekka Bakkent. Ugyancsak New Yorkban ismerte meg Julia Hülsmann német zongoristát, akivel 2003-ban kiadták a Scattering Poems című lemezt, amelyen E.E. Cummings amerikai költő verseit dolgozzák fel. Ugyanebben az évben elhagyta New Yorkot, és Bécsbe költözött.

Sikereire felfigyelt az Universum zenekiadó, és szerződést kötött vele. Még 2003-ban megjelent első szólóalbuma, amelyet 2005-ben követett a második. Legújabb lemeze, az I keep my cool 2006. szeptemberében jelent meg.

Annak ellenére, hogy zenéje nagyrészt a dzsesszből táplálkozik, és általában ide is sorolják be, ő nem tekinti magát dzsesszénekesnőnek.