Michel De Ghelderode

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Michel de Ghelderode (eredeti nevén Adhémar-Adolphe-Louis Maertens, élt: 1898, Ixelles - 1962, Brüsszel) belga avantgárd drámaíró.

[szerkesztés] Élete

Törékeny, beteges gyerek volt, apjától történelm iránti érdeklődését, anyjától az okkultizmus iránti vonzódását örökölte.

1910 és 1914 között Ghelderode a St Louis Intézetbe járt, zenét és festészetet tanult. Egy súlyos betegség miatt részben megbénult. Fel kellett adnia az iskolát, arra kényszerült, hogy a művészetben keressen önkifejezést. A színházok, cirkuszok, mozik helyett az olvasásra szokott rá. Olvasott Erzsébet-kori darabokat, a spanyol aranykor nagyjait, Strindberget, Cervantest, Tolsztojt, Poe-t és Jarryt. 1916-ban kezdett írni, hamarosan találkozott Crommelynck belga drámaíróval. 1916-ban kezdett el kutatni efelejtett marionett-darabok után. Első darabját, a La mort regarde la finestre-t (A Halál benéz az ablakon) 1919-ben La repas des flame-t a kritika leszúrta, Ghelderode megsértődött, és visszavonult a színpadstól pár évre, darabokat továbbra is írt. Első publikált műve a Károly király komikus története (1922) mesegyűjtemény, egész életében érdekelte a flamand művészet.

1923-tól 1929-ig Schaarbeckben, Brüsszel külvárosában dolgozott. Miután 1924-ben megházasodott, a La Flandrie Lettérarie munkatársa, majd társszerkesztője lett. Első fontos darabját, a Dr. Faust halálát (La mort du Dr Faust) 1925-ben fejezte be, és ugyanabban az évben kezdődött együttműködésük John de Meester holland színházigazgatóval, akinek több darabot is írt. 1930-ig dolgoztak együtt, a csúcs a Barabbás 1928-as bemutatása volt. Két kötetnyi Ghelderode-darabot kiadtak 1928-ban, Ghelderode ismertté vált Párizsban és Rómában is.

A Népszerű Flamand Színház, a Vlaamse Volkkstoenel 1930-ban bemutatta Ghelderode-tól a Pantagleize-t, a főszereplő meghalt az egyik előadás előtt. Delíriumában Ghelderode-szerepekkel küzdött, a szöveget mondta. Ghelderode nagyon meghatódott, belekezdett a Színész el (Sortie de l'acteur, 1929-35) c. darabba. Az "élő" színpadot otthagyta, a bábszínházban dolgozott, rádiójátékokat, darabokat írt. 1939-ben szakított a színpaddal és belekezdett emlékirataiba (Une saison en enfer), amelynek címét Rimbaud szimbolista költő művéről másolta. 1946-ban a Le Journal de Bruges-nek kezdett írni, egészen 1953-ig munkatársuk maradt.

Ghelderode nemzetközi hírneve 1949-ben keletkezett, amikor Jean-Claude Barrault rendezésében bemutatták a Pokoli pompát (Fastes d'enfer). Akkora botrány lett, hogy a darabot nem is mutatták be az első éjszaka után. Ghelderode számtalan díjat kapott, de nem tért vissza ezután se. 1962-ben hosszú szenvedés után halt meg.

Legtöbb drámáját a 2 világháború között írta, sokat sose adták elő. Drámáiban a kegyetlenségeket a reneszánsz drámára elmékeztetve halmozza egymásra, mondatai barokkos körmondatok. 1934-ben írott darabja, a Kószál a nagy kaszás (Le Balade du Grand Macabre) ihlette Ligeti György operáját, Le grand macabre-ot.

[szerkesztés] Művei

Ghelderode darabjai a szó szoros értelmében színpadiasak: az ő színpada képekkel, mozdulatokkal, színekkel, energiával operál. Ő maga mondta, hogy "a képzelet világát fedeztem fel az eszmék világa helyett". Oeuvre-ja - amit több mint 60 darabból áll - sokat merít Hieronymus Bosch és Brueghel festményeiből, és James Ensor ggroteszk, élénk maszkjaival. A vakok (Les aveugles, 1930) és Le cavalier bizarre (A furcsa lovas, 1920) Pieter Brueghel festményein alapulnak. Néhány darabja, mint a Kószál a nagy kaszás a fantasztikus Brueghelmonde-ban játszódik. (Igaz,a magyar fordítás ezt a poén elveszi, Berughelföldre változtatja.) Sok darabját eredetileg báboknak írta.

A témák egy központi gondolat köré rendeződnek - a világ bűnök karneválja. Akármilyen tisztaság létezik is, mint a Pantagleize-ben, Ghelderode-nál a test mohó vágyai és a közönséges környezet tönkreteszi ezt. A Pokoli pompában (Fastes d'enfer, 1937) Jan in Eremo képviseli ezt a tisztaságot. Időről időre megjelenik a Ghelderode-darabokban egy misztikus, egy vizionárius, és megmutatja az utat, de gyakran félreértik és [[szent] őrülteknek kiáltják ki őket. Ghelderode szemében nem az élet maga abszurd, hanem az emberi vakság.

Ghelderode műveit áthatja egyfajta pogány miszticizmus. Műveinek sajátos varázsa a szent és a pogány közti feszültség. Ez a jellegzetessége legtisztábban a Mademoiselle Jaire-ban (Jairus kisasszony, 1934) látszik: a darab a népmese és a horror keveréke.

Ghelderode határozottan hitt abban, hogy "a színház ösztönös cselekvés".