Martinovics Ignác

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Martinovics Ignác (Pest, 1755. július 20. - Buda, 1795. május 20.) bölcseleti és teológiai doktor, fizikus, kémikus, a magyar jakobinusok vezére.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Művei
3 Alakja a művészetben
4 Forrás
5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élete

Apja Martinovics Mátyás (aki a 17. század végén Csernovics Arzén patriarcha által hazánkba telepített egyik albán családból származott) nyugalmazott kapitány volt. A gimnáziumi alsó osztályok befejezése után a ferencesek rendjébe lépett és 1773. április 24-én Baján letette a szerzetesi fogadalmakat, és szerzetesként a Domonkos nevet kapta. A bölcseleti tanulmányokat ugyanott, a teológiát Budán végezte 1775–1779 között. Időközben (1778. októberében) áldozó papnak szentelték és 1779-ben a bölcselet és mennyiségtan tanára lett a buda-vízivárosi kolostorban. A szerzetesi élet szigorúsága miatt többször összeütközésbe került rendtársaival és főnökével; kedvetlenségét fokozta az is, hogy 1780-ban a növendékpapok egy részével Bródba helyezték át.

1781. júliusában tábori lelkészi állást fogadott el Bukovinában és távozásra engedélyt se kérve, augusztusban Csernovicba ment. Itt ismerkedett meg Potocky Ignác gróf lengyel főúrral, akinek kiséretében beutazta Európa nagy részét és 1782-ben vele ment Lembergbe, ahol két évig magántanítással foglalkozott. Munkáival magára vonta Van Swietennek, az udvari tanügyi bizottság elnökének figyelmét, akinek közbenjárására 1783. október 17-től a lembergi akadémián a természettan helyettes tanára lett (500 forint évi fizetéssel). Amikor az akadémia 1784. október 21-én egyetemmé alakult át, rendes tanárrá és október 25-én a bölcseleti kar dékánjává nevezték ki; ugyanebben az évben a harlemi akadémia is tagjává választotta és itt jutalmat is nyert. Ezt követték a hessen-homburgi, müncheni, stockholmi és szentpétervári akadémiák. 1788-ban a bécsi, 1791-ben a pesti egyetem fizikai tanszékére pályázott, de sikertelenül. 1791-ben II. Lipót király Gotthardi kormánytanácsos ajánlatára vegyészszé és császári és királyi tanácsossá nevezte ki; feladata volt a királynak vegyészeti kisérleteiben segédkezni; ezenkívül politikai célokra is felhasználták; ezért ugyanabben az évben novemberben Pestre költözött.

A király halála (1792. március 1.) után állása megszűnt és ezután az I. Ferenc által részére biztosított 1000 forint évdíjra volt utalva. Új tartományfőnöke, Jezik László, kilépését nem akarta elismerni, úgy hogy kilépésének szabályszerűségének elismeréséhez királyi kegyelemre volt szükség. Az 1792. szeptember 29-i rendelet szászvári címzetes apáttá is kinevezte és a császári kabinetiroda külügyi osztályába osztotta be politikai munkálatok teljesítése végett. Azonban új állásában nem sokáig maradhatott, mivel az udvar legbefolyásosabb emberei, gróf Colloredo miniszter és Schloissnigg nyílt ellenségei voltak. Így aztán még ebben az évben elvesztette 1500 forintnyi évdíját, amelyet Lipót király magánpénztárából élvezett; hasztalan folyamodott a zágrábi nagyprépostságért, majd a kabinetirodai tikárságért, nem bíztak többé benne.

I. Ferenc a sajtószabadság megszorításával igyekezett gátat vetni a forradalmi eszmék terjedésének. A már megjelent ilyen jellegű művek szerzői ellen nyomozást indított és elkobozta röpirataikat, így Martinovics három művét is, amelyek a szerző neve nélkül jelentek meg, s amelyek szerzőjét ekkor még nem is gyanították. Elkeseredésében, hogy minden reményét meghiúsulva látta, titokban az izgatás terére lépett. Discussio oratoria című röpiratában a cenzúrát támadta meg; egy másik, kéziratban terjesztett nyílt levele: Literae ad Imperatorem, a párizsi Moniteur című lapnak volt szánva s félrevezetés végett Gorani gróf név alatt, I. Ferenc politikáját vette éles és elítélő bírálat alá és a Habsburg-ház magyarországi politikájával is foglalkozott. Mivel két pártfogójának, Józsefnek és Lipótnak kormányzását is elítélte, ezért őt gyanúba se fogták.

Martinovics munkáit elsősorban a szabadkőművesek, az úgynevezett felvilágosodottak (illuminatusok) terjesztették, akik a francia forradalom elveivel rokonszenveztek és a királyság bukását várták. Gyurkovics Ferenc, a pesti egyetemen a politika tanára, az ilyen eszmék terjesztése érdekében titkos társaság szervezésén fáradozott és egy forradalmi kátét is szerkesztett. 1793. márciusában Martinovicsot is beavatta terveibe, és a csakhamar ezután bekövetkezett halála előtt iratait is ráhagyta. Ő ugyan nem tudta rávenni Martinovicsot, hogy beálljon a társaságba, de más oldalról jött erősebb hatásra ez megtörtént.

Párizsban a jakobinusok klubja ilyen társulat alakításával Martinovicsot bízta meg, aki 1794. áprilisában megkezdte a tagok toborzását, mégpedig először Bécsben. Magyarországon két társaságot alakított: a reformátorok társaságát elszegényedett mágnásokból és nemesekből, illetve a szabadság és egyenlőség társaságát, a forradalmi eszmék teljes életbeléptetésével. A Gyurkovics szerkesztette káté mellett Martinovics is írt egyet: Az ember és a polgár kátéja (Catéchisme de l'homme et du citoyen) címmel. Eszerint a fő hatalom a nép kezében van, amelynek nemcsak joga van eltörölni a királyságot, hanem kötelessége is ezt megtenni, ha a maga szentséges jogaival élni akar. Minden belépő tagnak esküt kell tennie arra, hogy a társaság elveit terjeszti, és legalább két új tagot fog szerezni. A főigazgató szerepét Martinovics maga vállalta el, a közvetlen kormányzás az általa kiszemelt négy igazgató (Laczkovics János, Hajnóczy József, Szentmarjai Ferenc és Sigrai Jakab gróf) feladata volt. Tervük az volt, hogy mihelyt a tagok száma megfelelően (250 000) felszaporodik, megkezdik a fennálló társadalmi rend felforgatását. Három hónap múlva, amikor még a magyarországi tagok száma alig volt több 75-nél, Franz Josef Saurau gróf egy beavatott Jeline nevű magántanító feljelentése alapján rájött a bécsi összeesküvésre, aminek következtében július 23-án Martinovicsot több társával együtt Bécsben elfogták.

Martinovics vallomása és egy pesti színész feljelentése a pesti titkos társaságnak is nyomára vezetett. Augusztus 16-án Budán elfogták Laczkovicsot, Hajnóczit, Szentmarjait és még több személyt. Az elfogottakat Bécsbe kisérték fel kihallgatásra és csak később 13 vármegye feliratára november 22-én és 24-én hozták vissza Budára. A felségsértés vádját tartalmazó vádlevelet, amelyet Németh János királyi ügyigazgató mint közvádló fogalmazott, november 30-án adták be, majd december 3-ra idézték meg Martinovicsot és társait. 1795. április 20-án fejezték be a vizsgálatokat és ezek alapján, mint az összeesküvés fejét, fő- és jószágvesztésre ítélték. A hétszemélyes tábla (kúria) Martinovics halálos ítéletéhez hozzátette, hogy a négy igazgató halála után végeztessék ki. A király május 11-én erősítette meg az ítéletet, 18-án hirdették ki előtte; ezt követte az egyházi rendből való kizárás (degradatio).

A halálos ítéletet május 20-án a budai vérmezőn hajtották végre. Amikor Martinovics végignézte első társa, Sigrai kivégzését, elájult. Ettől kezdve alig tért magához; a földre rogyott és amikor rákerült a sor, a hóhérlegények vonszolták a vérpadhoz.

Életrajzírói mind megegyeznek abban, hogy kiváló tehetségű férfi és éles eszű politikus volt, aki tisztán látta a politikai helyzetet és akinek állításai igazságát az események későbbi folyama sokban igazolta. Emellett magával meghasonlott jellem volt, nagyravágyó, aki az eszközök tekintetében nem volt válogatós és elkeseredésében kész volt bármilyen kétségbeesett lépésre.

[szerkesztés] Művei

Theoria generalis aequati onum omnium graduum, novis illustrata formulis, ac juxta principia sublimioris calculi finitorum deducta. Budae, 1780.
Tentamen publicum ex mathesi pura. Buda, 1780.
Systema universae philosophiae. Essekini, 1781.
Dissertatio physica de iride et halone. Leopoli, 1781. Két tábla rajzzal.
Dissertatio de harmonia naturali inter bonitatem divinam et mala creata, ad celeberrimam Hollandiae academiam Leidensem transmissa et nunc primum elucubrata. U. ott, 1783.
Dissertatio de micrometro, ope cuius unus geometricus dividitur in 2.985,984 puncta quinti ordinis. Pestini, 1784. Két tábla rajzzal.
Dissertatio physica de altitudine atmospherae ex observationibus astronomicis determinata et anno 1785. edita Leopoli. Egy tábla rajzzal.
Praelectiones physicae experimentalis. U. ott, 1787. Két kötet, két tábla rajzzal. (A III. kötet kéziratban maradt).
Physiologische Bemerkungen über den Menschen. St.-Petersburg, 1789.
Discussio oratoria in eos, qui in librorum censuram invehuntur. Hely és év n. (Névtelenül).
Oratio ad proceres et nobiles regni Hungariae 1790. idibus Aprilis conscripta, et Vindobonae supressa, nunc primum in lucem prodit. Typis Parisinis. Germania. (Névtelenül. Laczkovics átdolgozta s jegyzetekkel ellátva magyarul adta ki 1791.)
Oratio funebris quam praesente cadavere perillustris ac clarissimi domini Aloisii de Capuano s. r. i. equitis ... nuper praxevs clinicae professoris p. o. nunc vero c. r. universit. Leopolitanae rectoris magnifici dixit post solemnes exequias ab ill. episcopo suffraganeo ... in ecclesia cath. decnatatas Ign. Jos. de Martinovich ... dei 19. Martii anno 1791. Leopoli.
Testament politique de l'Empereur Joseph II. Roi des Romains. Vienne et chez les principaux libraires de l'Europe 1791. Két kötet. (Névtelenül).
Oratio pro Leopoldo II. rom. imp. aug. Hungariae, Bohemiae etc. rege ab hungaris proceribus et nobilibus accusato anno 1792. elucubrata. Germania. (Névtelenül). 1792.
Status regni Hungariae anno 1792. Hely n. (Névtelenül).
Franczia Catechesis 1795. (Fraknói, Martinovics c. munkájának Függeléke.)

[szerkesztés] Alakja a művészetben

Bánffy Miklós: Martinovics (színmű 1931)
Elek Judit: Vizsgálat Martinovics Ignác szászvári apát és társainak ügyében (TV-film 1980)
Kocsis István: A nagy játékos (dráma 1969)
Krúdy Gyula: A magyar jakobinusok (regény 1910)