Mars-kutatás
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Hold után a Marsot kereste fel a legtöbb űrszonda. Az egyik legfontosabb kérdés, amit a kutatások el kellett döntsenek, hogy van-e élet a bolygón. A Mars kutatására felküldött űrszondák legtöbbje különböző hibák miatt nem tudta elvégezni a kitűzött feladatait. Az első közeli fényképeket a vörös bolygó felszínéről az amerikai Mariner-4 készítette el. A felszínre először a szovjet Marsz-3 lander szállt le. Az első műholdja a Marsnak a Mariner-9 volt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Űrszondák
A Mariner-9 felvételein - ez a szonda lett az első Mars-műhold 1971. novemberében - már feltűnt számos igen érdekes, azelőtt ismeretlen felszíni alakzat: hatalmas völgyrendszer, óriás vulkánok .
A hallatlan méretű völgyrendszert éppen erről az űrszondáról nevezték el Valles Marinerisnek. A marsi egyenlítőtől kissé délre, nyugat-keleti irányú töréshálózat valószínűleg egy régen elkezdődött, majd leállt lemeztektonikai folyamat maradványa. A Valles Marineris áltagosan 2-3 kilométer mély, nagyjából 4000 km hosszúságú, 200-300 kilométer széles, több kiszélesedése és melléköble van. A 9-10 kilométer magasságú Syria-síkságba bevágódó Valles Marineris olyan tenger lehetett 3-4 milliárd évvel ezelőtt, amikor még sűrű légköre és sok folyékony vize volt e bolygónak, mint ma a Vörös-tenger.
Hamarosan az is kiderült, hogy a Marson található a Naprendszerünk legnagyobb vulkánja is: a valóban impozáns méretű, 25 kilométer magasságú kúp alapjának átmérője eléri a 600 kilométert! A legnagyobb meglepetést azonban az okozta, hogy a Mariner-9 képein már feltűnt néhány kiszáradt folyómederhez hasonlító alakzat is. Ez újabb reménnyel töltötte el azokat, akik hisznek a marsi élet valamilyen formájának a lehetőségében.
Két szovjet űrszonda leszállóegysége már 1971. novemberében és decemberében megkísérelt simán leereszkedni a Mars felszínére. A Marsz-2 becsapódott és tönkrement, ám a Marsz-3 leszállóegysége sikeresen landolt, s már közvetíteni is kezdett a felszínről, de az első tudományos mérési adatok Földre érkezése előtt váratlanul elhallgatott. Szovjet űrszondák (a Marsz-6 és Marsz-7) ezután még kétszer kíséreltek meg leszállni a bolygóra 1974. márciusában, mindkét alkalommal sikertelenül. Az orosz kutatók csak 1996-ban, a Csendes-óceánba zuhant Marsz-96 kísérlet, vagyis a Marsz-8 űrszonda kudarca kapcsán vallották be, hogy a korábbi leszállóegységek becsapódásának felelősei a magasságmérők voltak, amelyek mágneses érzékelői a talajban lévő igen nagy mennyiségű vasoxid miatt hibásan működtek.
Az amerikai Viking űrszondapáros 1976. nyarán állt bolygó körüli pályára. Méréseikből kiderült, hogy a poláris sapkákban a szén-dioxid-jég mellett igen nagy mennyiségű vízjég is van. A Viking szondák keringőegységeinek képein egykori folyószakaszok is szép számmal megfigyelhetők.
A Viking szondák leszállóegységei 1976. július 20-án, majd szeptember 3-án sikerrel talajt értek a Marson, s éveken keresztül vizsgálták a felszíni viszonyokat, ám sem életnyomokat, sem szerves anyagot nem sikerült kimutatniuk a vörös marsi talajban. Annál nagyobb volt a meglepetés és a szenzáció, amikor 1996. nyarán az amerikaiak bejelentették, hogy a Föld déli sarkvidékén, az Antarktiszon gyűjtött és marsi eredetűnek talált meteorit belsejében primitív egysejtűek 3,5 milliárd évesre becsült nyomait fedezték fel (ÉT 1996/35). A következtetéseket máig vitatják (ÉT 1997/5, A tudomány világa).
A Viking űrszondák sikere utáni évtizedekben több kudarcot is el kellett könyvelni a Mars-kutatásban. A Fobosz és Mars Observer űrszondák 1988-1989-es és 1993-as elhallgatása, valamint a Marsz-8 1996-os földi lezuhanása, a Mars Climate Orbiter 1998-as és a Mars Polar Lander - Deep Space-2 1999-es sikertelen küldetése után az amerikaiak szerencsésebbek voltak a következő szondákkal: Mars Odyssey, Mars Exploration Rover. Korábban a Mars Pathfinder 1997. július 4-én leszáll az Ares Vallis északi végénél, a Mars Global Surveyor pedig 1997. szeptember 9-én állt Mars körüli pályára. 2004-ben érkezett meg a Marshoz az első európai és az első japán marsszonda, a Mars Express ill. a Nozomi (Planet-B). A Nozominak nem sikerült pályára állnia a bolygó körül.
A következő időszakban a tervek szerint kétévente, pontosabban huszonhat hónaponként szeretnének két-három amerikai, európai, japán és talán orosz fejlesztésű űrszondát küldeni a Mars részletes felderítésére. Ezek az űrrepülések készíthetnék elő az első emberes Mars-expedíciókat, amelyek a 21. század húszas-harmincas éveiben remélhetők.
[szerkesztés] Indítási ablakok
Indítási ablakok a Mars felé 2,135 évenként 1996-tól:
- 1996. november/december
- 1998. december/1999. január
- 2001. április
- 2003. június/július
- 2005. augusztus
- 2007. október
- 2009. december
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Magyar oldalak
- A Mars meghódítása (1. rész): Nagy elődeink
- A Mars meghódítása (2. rész): Az első űrszondák
- A Mars meghódítása (3. rész): 1969 és 1971 - kilenc űrszonda!!!
- A Mars meghódítása (4. rész): A szovjetek kiszállnak a Mars-versenyből
- A Mars meghódítása (5. rész): A pech-széria folytatódik...
- A Mars meghódítása (6. rész): Két siker, négy kudarc
- Az USA és Oroszország közösen a Marsra (1. rész) - Az emberes expedícióról
- Az USA és Oroszország közösen a Marsra (2. rész) - Egy meg nem valósult együttműködés
- Az USA és Oroszország közösen a Marsra (3. rész) - A Mars Together program
- A Mars és a külső bolygók vizsgálatának jövője (1. rész)
- A Mars és a külső bolygók vizsgálatának jövője (2. rész)
[szerkesztés] Külföldi oldalak
| edit Marskutató űrszondák |
|---|
| Elrepülő szondák |
| Keringő szondák Marsz-2 | Marsz-3 | Mariner-9 | Marsz-5 | Viking-1 | Viking-2 | Fobosz-2 | Mars Global Surveyor | Mars Odyssey | Mars Express | Mars Reconnaissance Orbiter |
| Leszálló szondák és roverek Marsz-2 | Marsz-3 | Marsz-6 | Viking-1 | Viking-2 | Mars Pathfinder | MER-A Spirit | MER-B Opportunity |
| Jövendő marsszondák Phoenix | Fobosz-Grunt | Mars Science Laboratory | Mars Telecommunications Orbiter | Beagle-3 | ExoMars | Astrobiology Field Laboratory |
Based on work by 