Malária

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A malária (régies nevén: váltóláz) az Anopheles szúnyog nőstényei által terjesztett kórokozók által kiváltott betegség. A világon népbetegségnek számít, főleg trópusi vidékeken fordul elő. Évente kb. 350-500 millió megbetegedés történik, ezek közül a halálos kimenetelűek száma egymillió feletti. A betegséget négy különböző plasmodium nembe tartozó parazita egysejtű okozhatja: a Plasmodium vivax, a Plasmodium ovale, a Plasmodium malariae és a Plasmodium falciparum. A betegség az utóbbi típusú fertőzés esetén a legsúlyosabb lefolyású. Régen úgy gondolták, hogy kiváltó oka a mocsarak káros kigőzölgése (innen ered neve is: az olasz "mal aria" jelentése rossz levegő).

[szerkesztés] A fertőzés folyamata

A plasmodium életciklusa

Ha egy nőstény Anopheles szúnyog maláriás embert csíp meg, a felszívott vérrel együtt kórokozók jutnak a szervezetébe. A felszívott sejtek (melozoid sejtek) először egy ivaros szaporodási folyamaton mennek át (gametogónia), mely során mikro- és makrogaméták keletkeznek. Ezek egyesülésével zigóta (ookinéta) keletkezik, mely a nyálmirigyekbe kerül, ahol betokozódik, és ivartalan folyamat során osztódik (sporogónia). Mivel csípéskor a szúnyogok nemcsak vért szívnak ki áldozatuk testéből, hanem nyálukat is befecskendezik, ezért a következő csípéssel a parazitákat a másik emberbe juttatják. Itt a kórokozók a vérárammal a májba jutnak és szaporodni kezdenek (schizogónia). A májsejteket megfertőzik és elpusztítják. Az átlagosan 2-4 hétig tartó érési folyamatot követően a kórokozók a májat elhagyják, és újra a véráramba kerülve elárasztják a beteg vörösvértestjeit. Itt tovább szaporodnak (melozoid sejtek keletkeznek) és a fertőzött sejteket szétrepesztik. A Plasmodium falciparum okozta malária esetén a vörösvértestek nagyobb százaléka fertőződik meg, és nagyobb mennyiségű vörösvértest esik szét egyszerre, ez okozza ennek a típusnak a súlyosabb lefolyását. Szövődmények kialakulásának esélye is P. falciparum fertőződés estén nagyobb.
Az ember a parazita köztes gazdája, a szúnyog a végleges gazda.
Sarlósejtes anémiában szenvedők rezisztensek a maláriára, mert a kórokozó nem képes a vörösvertestet megfertőzni. Ily módon ez az egyébként súlyosnak mondható betegség a maláriával fertőzött területeken növeli a túlélés esélyét, így evolúciós előnyt jelentett, ami gyakoriságának jelentős emelkedését eredményezte a feketék körében.

[szerkesztés] Előfordulása

Maláriaveszélyes területek
Jelmagyarázat - fehér: mentes, sárga: ritka, piros: nagy kockázat, bordó: nagy kockázat, profilaxis ajánlott

A gyógyszereknek és a szúnyogriasztóknak köszönhetően a fejlett országokban a maláriás megbetegedés igen ritka, de a trópusokon továbbra is gyakori (az esetek 80-85%-a Afrika egyenlítői vidékein fordul elő, a többi leginkább Délkelet-Ázsiában és Latin-Amerikában). Az innen érkező látogatók vagy hazatérő utazók azonban behurcolhatják a fertőzést és kisebb járványokat okozhatnak. A fertőzés átvihető beteg egyén által használt injekciós tű vagy fertőzött vér átömlesztése útján is.

[szerkesztés] Tünetei

A fertőző szúnyogcsípés után általában 10-35 nappal később jelennek meg a tünetek. A lappangási idő változó, de legalább 6 nap. Malaria tropica (P. falciparum) esetében 1-4 hét, malaria tertiana (P. vivax) és quartana (P. malariae) esetén akár több év is lehet. A malária fő tünete a láz, rendszerint (de nem feltétlenül) a típusos, hidegrázással járó lázroham.

Kezdetben hőemelkedés, izomfájdalmak, fejfájás, hidegrázás, rossz közérzet a jellemző. Az első tünetek alapján – melyek 2-3 napig tartanak - gyakran influenzának vélik. A magas láz (41 °C körül) és a verejtékezés szabályos időközönkénti ismétlődése viszont már egyértelműen maláriára utal. A klasszikus tünetcsoportot egyéb panaszok kísérhetik, pl. fáradtság, fejfájás, szédülés, izom és ízületi fájdalmak, esetleg száraz köhögés és gastroenteralis panaszok: híg - akár koleraszerű - széklet, étvágytalanság, hányinger, hányás, hasi görcsök. A malária gyanúja a nyilvánvaló más ok nélkül fellépő, visszatérő hidegrázás és lázrohamok esetén merül fel (különösen, ha a beteg az elmúlt egy évben maláriával fertőzött vidéken járt és a lépe megnagyobbodott). A paraziták kimutatása a vérmintából megerősíti a diagnózist. Fontos, hogy meghatározzák a kórokozó plazmódium faját is, mivel a betegség várható lefolyása és lehetséges szövődményei a fajok szerint változnak.

[szerkesztés] Kezelése

Hosszú időn keresztül az egyetlen terápiás szer a kínafa kérgéből nyert alkaloid, a kinin volt. Ez csak a vérben levő parazitákat képes elpusztítani, a test egyéb szöveteiben levőket nem. Használata mára visszaszorult. Napjainkban egy sor készítmény szolgál a malária gyógyítására. (Lásd ATC P01B)