Kossuth tér (Tata)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Kossuth tér Tata óvárosának központja. A Kocsi utca kiindulópontja.

Tartalomjegyzék

1 Története
2 Épületei
3 Források

[szerkesztés] Története

A teret eredetileg piac és vásár tartásra használták. Nevét többször is változtatták: a 19. század elejétől Piaci vidéknek, Piac térnek, Fő térnek és Kossuth Lajos 1894. évi halála után, 1895-ben Kossuth térnek nevezték el. A teret, mai parkosított formájában, 1964-ben alakították ki, ekkor helyezték el Brém Ferenc süttői mészkőből készült Vízbe néző lány című szobrát, melyet szökőkút vesz körül. A tér közepén háromszög alakú talapzatból kiindulva 17 méter magas obeliszk tetején levő felhőgomolyagos földgömbön, jobb kezét szívére tartva áll Mária Immaculata (Szeplőtlen Boldogasszony), Schweiger Antal 1780 táján készített szobra.

[szerkesztés] Épületei

[szerkesztés] Posta

(Kossuth tér 19.) A 19. század végén magánházaknál működő postát és távírdát 1902-ben egyesítették és ekkor költözött mai helyére a postahivatal. Bejárata akkor a Rákóczi utca felől volt. Az 1970-es évek elején az épületet kívül felújították és belül is átalakították.

[szerkesztés] Fischer-ház

(Bercsényi utca 1.) A 18. század végén épült barokk stílusú manzárdtetős lakóház. Az épületben 1799. március 25-én született Farkasházy Fischer Mór, aki 1839-ben Herenden meg alapította a porcelángyárat. A tatai majolikagyárat 1824-ben Fischer Mór vette át, s a ház melletti földszintes épületben voltak régebben az égetőkemencék. Ebben a házban halt meg 1880-ban.

[szerkesztés] Városháza

(Kossuth tér 1.) A jelenlegi épület helyén állt a földszintes községháza. A városháza építésére meghirdetett pályázatra beérkezett öt pályázó közül Geschery Antal fővárosi építész pályázatát fogadták el. Az építési szerződést 1885-ben Witauschek Vencel építőmesterrel kötötték meg. Az épület homlokzatára felkerült a Tata városa a közügyért – 1885 aranybetűs felirat. 1885-ben készült el.

[szerkesztés] Gyógyszertár

(Kossuth tér 2.) Tatán a 18. század végén az első gyógyszertár a Hajdú utcában működött. Ebben az időben itt is létezett gyógyszertár, amely 1900-tól Michl Géza tulajdonában volt.

[szerkesztés] Kőkúti Általános Iskola

(Kőkút köz 2.) A Kossuth térhez közel 1982-1983-ban épült fel a 16 tantermes, testnevelő tagozatos általános iskola, 600 adagos konyhával.

[szerkesztés] Zeneiskola

(Kossuth tér 10.) Az épületet a 19. század elején vendéglőnek építették. A nagykapu és az ablakok fölött levő griffmadarakról Griff vendéglőnek nevezték. 1830-tól 1834-ig Forsl János volt a bérlője. A lóistállójáról, zsokéiról híres Szemere Miklósról, aki itt a vendéglőjében tartotta összejöveteleit, Szemere Szállónak nevezték el. A vendéglőt 1905-től Simon János bérelte. Az 1930-as évektől Hajba Sándor volt a tulajdonosa. Az 1870-es évektől a Tatára látogató vándor színtársulatok a vendéglő nagytermében színdarabokat mutattak be. A tatai egyesületek öntevékeny színjátszóinak is gyakran adott otthont. Nagytermében, 1910-ben Justh Gyula, az 1930-as évek végén Móricz Zsigmond tartott előadást. Az államosítás után 1950-től Béke kultúrház volt a neve. A Zeneiskola 1970-ben költözött az épületbe.

[szerkesztés] Református Gimnázium

(Kossuth tér 11.) Az épület helyén a 19. század elején ispotály működött. Kórházzá az 1831 augusztusától október végéig dühöngő kolerajárvány idején vált. Az épületet a nagy tűzvész 1834. március 11-én elpusztította. Helyén 5229 Ft költséggel emeletes kávéházat építettek. 1869-ben átalakították kaszinónak. Az épület utcai frontján megmaradtak az üzletek. Erkélyéről országgyűlési képviselők szóltak a nagygyűlések résztvevőihez, 1907-ben Giesswein Sándor, 1945-ben Veres Péter. A Tatai Járási Bíróságot és a Telekkönyvi Hivatalt 1952-től a régi helyéről ide helyezték át. Húsz évig a melléképületben volt a mentőállomás. 1974-től a Városi Bíróság működött itt, melyet 1985-ben áthelyeztek Tatabányára. Több mint tíz évig a Talentum Általános Iskola és Gimnázium bérelte az épületet. 2004-ben a református egyház iskola céljára megvásárolta.

[szerkesztés] Mázsaház

(Kossuth tér 12.) 1820-as évek körül épült a földszintes, egész homlokzata előtt nyolc négyszögletes pilléren nyugvó tető alatti árkáddal. Az épület előtti nagy mázsán mérték le a kocsikat a rajtuk szállított gabonával, szénával. A tulajdonosáról nevezték Czermann-háznak és az 1930-as években Weisz-háznak is.

[szerkesztés] Római katolikus plébániatemplom

A tatai városrész főterén álló, középkori plébániatemplom a 18. században már meglehetősen romos állapotban volt. 1751-ben alapították az ezt felváltó, új plébániatemplomot, amelyet eredetileg Szent Márton tiszteletére kívántak szentelni, de végül is az időközben beomló gótikus várkápolna Szent Kereszt titulusát örökölte. A főtér felett emelkedő magaslatot, az egykori kőbánya dombját szemelték ki a tájból messzire kiemelkedő kegyúri templom helyéül. Az eredeti tervet a jeles bécsi építésztől, Anton Pilgramtól rendelték meg, de a hosszan elhúzódó építkezést Fellner Jakab irányítására bízták, ezért az eredeti tervet nyilván többször is módosító tatai mestert tekintjük a nagytemplom alkotójának.

1751. október 24: alapkőletétel
1777: kész a két torony
1778: a toronyóra beszerelése
Fellner Jakab 1780-ban meghalt, az épületet Grossmann József fejezte be 1784-ben.

A két barokk sisakkal lezárt csaknem 60 méter magas tornyok közül az északiba egy 15 és egy 30 mázsás, a keletibe egy 68 mázsás harangot helyeztek fel. Az épület külső és belső díszítésében a későbarokk korszak népszerű ornamense, a levelekből font füzérdísz uralkodik, melyről e korstílus a copf elnevezést nyerte. A kétboltszakaszos, cseh süvegboltozattal fedett főhajóban Mária Immaculata, Szent Anna, Szent Márton és a Szent Család mellékoltárait helyezték el. A főhajónál szűkebb terű szentély főoltárán oszlopos architektúrában a Kálvária faragott korpusza emelkedik. A templomtér legszebb dísze a márvány szentélyrács és a gazdag faragványú szószék, Gött Antal alkotása, valamint Hubert Mauer festménye (1799), amely Péter és Pál apostol búcsúját ábrázolja. A sekrestyében a II. József által megszüntetett majki kamalduli remeteség templomának faragott sekrestyeszekrénye (1767) látható, amely a rokokó bútorművesség remeke. A gyóntatószékek és padok copf stílusúak. Fellner Jakab a mű elkészültét nem érhette meg, de végakaratának megfelelően a templom kriptájában temették el – akárcsak más, az uradalom szolgálatában működő korabeli mestereket és művészeket, valamint Károly Ambrus hercegprímást és Esterházy Ferenc grófot. 1940-ben rendezték a templom előtti teret, Walder Gyula tervei alapján, és felállították Fellner Jakab Ungvári Lajos által készített, egész alakos szobrát.

[szerkesztés] Fazekas utcai Általános Iskola

(Fazekas utca 43.) Esterházy Ferenc gróf a nagytemplom mögötti részt a katolikus egyháznak ajándékozta, hogy ott új elemi iskolát építsenek. A terveket Kerekes András építész készítette. Az iskola építésére az egyház állami segélyt kért. A kultuszminiszter 40 000 pengőt biztosított, a hiányzó 40 000 pengőt a hitközség adományozta az építkezésre. Az építőanyagot az uradalom ingyen adta és a helyszínre szállította. A hat tantermes, díszteremmel, igazgatói lakással ellátott iskola, 1930. szeptember 7-re készült el, és Mohl Adolf apátkanonok szentelte fel. Szent Imre-év lévén az iskola a herceg nevét vette fel. 1969-1970-ben négyemeletes épületet építettek mellé, amit 2004-ben cseréptetővel borítottak.

[szerkesztés] Római katolikus plébánia

(Kossuth tér 15.) A nagytemplom szomszédságában, a 18. század végén épült. A térre néző homlokzatán három rokokó ráccsal díszített ablak van, egy 1925-ben közbeiktatott, a tatai születésü Geisswein Sándor munkásságát megörökítő, emléktáblával. A plébánia épületét 1883-ban, az 1960-as és 2000-es években tatarozták.