Pengő

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

10 pengős bankjegy

A pengő magyar pénznem volt. 1927. január 21-én vezették be, és 1946. július 31-ig volt forgalomban. Váltópénze a fillér. 1 pengő egyenértékű volt 100 fillérrel.

Tartalomjegyzék

1 Bevezetése az első világháború után
2 A pengő a második világháború után
3 A pengő a hagyományokban
4 A forgalomban lévő pénz nagysága

[szerkesztés] Bevezetése az első világháború után

Az első világháborút követően az akkor forgalomban lévő korona a fokozódó infláció során az értékét elvesztette. A gazdasági stabilizáció részeként a pengő az elértéktelenedett koronát váltotta fel. Kibocsátásakor 1 kg arany értéke 3800 pengő volt. 1 pengő 12 500 koronát tett ki. A koronával ellentétben forgalmi aranypengőt már nem adtak ki, csak emlékérme formájában.

[szerkesztés] A pengő a második világháború után

1946-os 100 000 Millpengő bankjegy

1946-os 100 Millió bankjegy

A pengő az értékét a második világháború végén a különféle okok – például a súlyos háborús pusztítás következtében kialakult, egyesek szerint azonban mesterségesen gerjesztett – áruhiány miatt meginduló hiperinfláció során teljesen elvesztette. A csillagászati számokat elért névértékek csökkentése végett bevezették az adópengőt, de ez már nem sokáig tartotta életben a pengőt. A stabilizációs törekvések során a forintot új pénznemként vezették be 1946. augusztus 1-jén. Az új pénz bevezetésekor 1 forint 400 000 kvadrillió pengőt, vagy 200 millió adópengőt ért.

1 filléres érme

[szerkesztés] A pengő a hagyományokban

A pengő általában fémpénzt jelentett, amelyet kemény tárgyhoz ütve jellegzetes pengő hangot hallatott. Hajdan minden nemesfémből készült pénzt pengőnek neveztek a hangja után. Ez a hang a pénz jóságát, arany- és ezüsttartalmának kellő nagyságát jelezte. 1858-ig külön pengő-forint is volt forgalomban, amit ezüstből vertek.