Kamermayer Károly

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kamermayer Károly
Kamermayer Károly
Született:
1829. május 14. Pest
Meghalt:
1897. június 5. Abbázia

Kamermayer Károly (Pest, 1829. május 14. – Abbázia, 1897. június 5.) Budapest első polgármestere

Tartalomjegyzék

1 Ifjúsága
2 Hivatalnoki karrierje
3 Budapest első polgármestere
4 Emlékezete

[szerkesztés] Ifjúsága

Jómódú pesti polgárcsaládban született. 1848 elején még a pozsonyi országgyűlésen vett részt (az ifjak közt), ám a szabadságharc őszi kezdetére otthagyta az egyetemet és honvédnak állt. Végigharcolta a szabadságharcot, főhadnagyként érte annak bukása.

[szerkesztés] Hivatalnoki karrierje

1857-től a pesti dologháznál tisztviselő volt. Karrierje az 1860-as politikai fordulat (októberi diploma) hatására kezdett felívelni. Ekkor Buda városának tisztikarába számos 1848-as hazafit választottak be – köztük őt is. Tehetséges hivatalnoknak bizonyult, szorgalmával kivívta magának a főjegyzői hivatalt. Pozícióját politikai szereplésre használta: emlékezetes 1861-es beszéde, amit az abszolutizmus ellen mondott.

1867-től már a pesti tanácsnokként felelt a közegészségügyi és köztisztasági ügyekért. Nevéhez fűződik a közvágóhíd megépítése is.

1873-ban, az egyesített Budapest megszületésekor a népszerű várospolitikust nagy többséggel választották meg polgármesternek. (Ez jelentette a város gyakorlati vezetését, míg az inkább reprezentatív és ellenőrző szereppel létrehozott főpolgármesteri tisztségre Ráth Károlyt választották.)

[szerkesztés] Budapest első polgármestere

További három terminust is kitöltött pozíciójában: 1879-ben, 85-ben és 91-ben is újraválasztották. 1896-ig – 23 éven át – állt a főváros élén.

Nevéhez fűződik a város új, korszerűbb közigazgatásának kiépítése, a hivatalok, ügyosztályok munkájának beindítása, az új kerületi elöljáróságok megszervezése. Ugyanakkor odafigyelt az infrastrukturális fejlesztésekre is: korszerűsíttette a városi közúthálózatot, s polgármestersége alatt szépen fejlődött a város víz- és csatornahálózata is. Az egyik legnagyobb beruházás, ami a nevéhez fűződik, a központi vásárcsarnok, azaz a mai Fővám téri nagycsarnok megépítése. 1896-ban betegségére hivatkozva nyugdíjazását kérte, így a vásárcsarnok átadásán már nem mint polgármester, hanem egyszerű polgár vesz részt.

1897-ben Abbáziában hunyt el, hamvai a Kerepesi úti temetőben, díszes síremlék alatt nyugszanak.

[szerkesztés] Emlékezete

Szobrot 1942-ben emeltek neki, amely ma is áll a róla elnevezett belvárosi terecskén, a fővárosi és a Pest megyei önkormányzatok épülettömbjei között.