Sipőcz Jenő

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Sipőcz Jenő
Sipőcz Jenő
Született:
1878. szeptember 19. Budapest
Meghalt:
1937. január 1. Budapest

Sipőcz Jenő (1878. szeptember 19. – 1937. január 1.) ügyvéd, Budapest polgármestere, majd főpolgármestere.

Budapesten született öt évvel a városegyesítés után. Édesapja Sipőcz László, országszerte ismert jogász, a város árvaszéki elnöke. Az Őz utcai elemi iskola után a piaristáknál végzi a középiskolát, majd jogi és államtudományi doktorátust, s ügyvédi oklevelet szerez, és önálló irodát nyit. Apja ismertségének köszönhetően irodája felvirágzik, számos ügyfelet tudhat klientúrájában – köztük van Horthy Miklós is. A családban először apja pályázik polgármesteri székre, ám 1906-ban alulmarad Bárczy Istvánnal szemben.

Sipőcz Jenő feladja praxisát, s a főváros szolgálatába szegődik. 1915-ben választják meg tiszti ügyésznek. 1919-ben a Tanácsköztársaság bukását követően ideiglenes kormánybiztosként irányítja a várost, majd 1920. szeptember 1-től a közgyűlés nagy többséggel polgármesterré választja.

„Jöttem a romokat eltakarítani és építeni” – ezekkel a szavakkal kezdi meg polgármesteri tevékenységét. Noha Sipőcz és az őt támogató politikai mozgalom keresztény-konzervatív beállítottságú volt, a polgármesteri székben Sipőcz mégis reformszellemben irányította a várost. Nem volt pedig könnyű helyzetben, hiszen a trianoni béke után a területének kétharmadát elvesztő ország Budapestje hirtelen vízfejként éktelenkedett az ország szívében. Szintén Sipőcznek kellett megküzdeni a nagy gazdasági világválság következményeivel.

Sipőcz irányítása alatt szűnt meg a virilizmus intézménye, azaz a képviselővé választásnak már nem volt feltétele az anyagi helyzet. Szintén jelentős reformnak számított, hogy választójogot kaptak a nők: míg az 1910-es években kevesebb mint 50 ezer választásra jogosult polgára volt a városnak, a 20-as évekre már 300 ezren járulhattak helyhatósági választáskor az urnákhoz.

Sipőcz folytatta a Bárczy István által megkezdett községesítési politikát, azaz a közműüzemek városi tulajdonba vételét, felvásárlását. Ennek keretében egységes városi közlekedési vállalatot hoztak létre BSZKRT néven (1922. december 27.), felvásárlással saját fővárosi bankot alapítottak, a Budapest Székesfővárosi Községi Takarékpénztár Rt.-t. Szociális lakásépítési programot indítottak, fejlesztették az iskolai és egészségügyi hálózatot. Az 1930-as években gyógyfürdők és szállodák építésével fejlesztették az idegenforgalmat – a „Budapest a gyógyfürdők városa” szlogen is ebből az időből származik. A városi tulajdonban üzemelő közművállalatok gazdálkodásával kapcsolatban állandó támadások kereszttüzében állt a városvezetés: a korabeli lapok tele voltak visszaélésekről, panamákról szóló hírekkel. Ennek ellenére Sipőczöt még kétszer újraválasztották – egyik alkalommal Bárczy volt az ellenfele, akivel szemben korábban apja nem tudott győzni.

Sipőcz 1934. november 24-ig töltötte be a polgármesteri tisztséget, majd ezt követően a város főpolgármesterévé nevezték ki. Több mint két évig lavírozott ügyesen a kormány és az ellenzék között, mint főpolgármester, ám 1936-ban ágynak esett, s 1937. január 1-jén elhunyt. Több mint 26 éven át volt irányítója a városnak.

Budapest vezetői

Bárczy István | Bódy Tivadar | Bognár József | Borvendég Ferenc | Csorba János | Demszky Gábor | Dorogi Farkas Ákos | Fülepp Kálmán | Halmos János | Heltai Ferenc | Homonnay Tivadar | Huszár Aladár | Kamermayer Károly | Karafiáth Jenő | Keledy Tibor | Kővágó József | Márkus József | Mohay Gyula | Pongrácz Kálmán | Ráth Károly | Ripka Ferenc | Sipőcz Jenő | Szendy Károly | Terstyánszky Kálmán | Vas Zoltán