Freddie Mercury

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Freddie Mercury
Freddie Mercury egy 1986-os koncerten
Név:	Freddie Mercury
Születés:	1946. szeptember 5.
Halálozás:	1991. november 24.
Születési hely:	Stone Town, Zanzibár
Stílus:	Hard Rock Stadion Rock Glam Rock Heavy Metal
Zenekarok:	Queen
Kiadó(k):	EMI Parlophone Elektra Records Hollywood Records
Aktív évek:	1970-1991
Weboldal:	The Official Freddie Mercury Site

Freddie Mercury (1946. szeptember 5. – 1991. november 24.) a Queen együttes énekese, az 1970-es, '80-as évek egyik legnagyobb sztárja, és legsikeresebb előadója volt ^[1]^[2]. 1971 és 1991 között világhírnévre és vagyonra tett szert, mint az együttes tagja, és 1985-től sikeres szólókarriert is folytatott. Olyan híres Queen slágerek fűződnek a nevéhez, mint a Bohemian Rhapsody, a Somebody to Love, a We Are the Champions és a Crazy Little Thing Called Love. 1991-ben AIDS betegségből származó szövődmények okozták halálát, ami ráirányította a figyelmet erre a betegségre, és az AIDS-es betegek társadalomból való kirekesztettségére. ^[3]

[szerkesztés] Származás

A rajongók között gyakran tapasztalható Freddie nemzeti eredetére vonatkozó zavar. Többen úgy vélik, hogy Freddie kaukázusi angol és perzsa ősökkel rendelkezik, vagy csak perzsa, iráni származással. A valóság azonban az, hogy számos zoroasztriánus perzsa menekült el Perzsiából a muszlim invázió elől, és telepedett le Indiában, és több száz év alatt a helyi lakosságba asszimilálódtak. Freddie születési anyakönyve indiaiként hivatkozik rá. ^[4]

[szerkesztés] Életrajz

Freddie Mercury eredetileg Farrokh Bulsara néven született a zanzibári Stone Townban, párszi indiai szülők gyermekeként. Szülei Bomi és Jer Bulsara Zanzibárba vándoroltak ki azért, hogy apja megtarthassa pénztárosi munkáját a Brit Kolóniai Hivatalban. Nővérét Kashmirának hívják.

Tanulmányait a Panchgani-i (Satara) (Bombay melletti) St. Peter's boarding school-ban kezdte, ahol először lépett nyilvánosság elé a The Hectics nevű együttesben. Szintén a St. Peter's-ben kapta a Freddie becenevet. Ezután 17 éves koráig a mazagoni (Bombay) St. Mary's High School-ban tanult, majd családjával az 1964-es zanzibári forradalom elől Angliába menekült.

Miközben már a Wreckage nevű együttesben énekelt, 1970-ben megismerkedett az akkor a Smile-ban zenélő Roger Taylorral és Brian May-jel. Mikor azok együttes nélkül maradtak, Freddie beszállt a zenekarba, így indult el a Queen sikersorozata.

A '80-as évek elején New Yorkban és Münchenben élt, meglehetősen kicsapongó életet. Mindkét végéről és középről is égette a gyertyát, a Queen munkáinak szüneteiben féktelen mulatságok központi figurája volt. Legendás bulikat és partykat adott a legfelkapottabb bárokban: egy alkalommal a teljes baráti társaságának repülőt bérelt, és a frissen felfedezett playboy-szigetre, Ibizára repítette őket. Ismert boltok és áruházak nem egyszer zárás után fogadták, hogy vásárlási szenvedélyének hódolhasson. Nem sajnálta a pénzt, a legdrágább pezsgőt és kaviárt, a luxuslakosztályt, a kokaint, a Concorde jegyeket, a drága ajándékokat, a virágokat és bókokat azoktól, akik féktelen életviteléhez társulni vágytak. Barátságával és szerelmével sokan visszaéltek, ezeket a keserű történeteket dalaiban örökítette meg. Első szólólemeze Mr. Bad Guy címmel, 1985-ben jelent meg, és egy excentrikus, túlfűtött, érzelmes világsztár önéletrajzának, egyúttal egy korszak lezárásának tekinthető.

Londonban vásárolt villájának felújítása 1985-re készült el: a Japánban készült fabútorok, a Sotheby's aukcióin hozzáértéssel megszerzett képek és kárpitok, a koi pontyokkal ékesített japánkert, a drága porcelánok, számos macska és egyéb viktoriánus kellék között egy nyugodtabb életet kezdhetett.

Freddie Mercury szobra Montreux-ben (a fentebb látható koncertképről lett mintázva)

1987-ben duettet énekelt Montserrat Caballéval: Barcelona című daluk a közelgő spanyol nyári olimpia hivatalos dala lett. Hasonló című operalemezükön Freddie Mercury méltó tenorpartnere volt a világ egyik legünnepeltebb dívájának.

1988 után szinte alig mutatkozott a nyilvánosság előtt. A lesifotósok képein egyre soványabb; a szakállas Freddie Mercury egészségi állapotával kapcsolatos találgatások szinte folyamatossá váltak. Ritka nyilvános szereplései alkalmával az egykori party-sztár visszahúzódó főnemes benyomását keltette. Ugyanakkor folyamatosan és fantasztikus lendülettel dolgozott a Queen svájci és londoni stúdiójában, melyek eredményeként a zenekar 1989-ben és 1991-ben is új albummal jelentkezett. 1991 őszén, soványan és betegen már azzal a tudattal énekelte szalagra a Queen drámai dalait, hogy azokat a közönség már csak a halála után fogja hallani.

1991. november 23-án közleményben tudatta a világgal, hogy AIDS betegségben szenved. ^[5] A háza előtt fotósok és operatőrök százai gyűltek össze – a tömeget a rendőrség tartotta féken. Másnap, 1991. november 24-én, vasárnap este aludt el örökre. Két nappal később, zárt körű zoroasztriánus temetésen vettek búcsút tőle. Fekete koporsóját egyetlen szál vörös rózsa díszítette, útját Aretha Franklin dala kísérte. Hamvait máig ismeretlen helyre szállították. A Genfi-tó partján álló szobra és londoni háza egyaránt a rajongók zarándokhelye.

Fő forrás: Freddie Mercury biography

[szerkesztés] Hatások

[szerkesztés] Akik befolyásolták

Freddie gyermekkorában szülei sok indiai zenét hallgattak, korai befolyásolóinak egyike az indiai playback énekes, Lata Mangeshkar. Angliába érkezése után nagy rajongója lett a Beatlesnek, a Led Zeppelinnek, és Jimi Hendrixnek^[6]. Ez utóbbi nagyban befolyásolta a színpadi stílusát is. Egy 1975-ös interjún ezt nyilatkozta róla: „Jimi Hendrixnek nagy jelentősége van. Ő a példaképem. A színpadon ötvöz mindent, ami egy rocksztár egész munkájában benne van. Nem lehet máshoz hasonlítani őt. Akár megvan benned a varázs, akár nincs. Nem tudod elérni a szintjét. Senki sem veheti át a helyét”^[7]. Rajongója volt még Liza Minellinek is, 1975-ben így nyilatkozott róla:„Liza egy igazi tehetség. Van energiája és kitartása, és ezt át tudja adni a színpadon, az pedig, ahogyan eladja magát a közönségnek, annak nagy hatása van. Sokat lehet tanulni tőle”.^[8]

[szerkesztés] Akiket befolyásolt

Szólóban kevesebb zenészre volt hatással, mint a Queen együttessel összességében. Ami leginkább hatással volt másokra, az a színpadi teljesítménye és extravagáns viselkedése volt. Az 1980-as évekre már nyílt titok volt biszexuális volta, és ennek vélt, vagy valós hatása zenéjére és megjelenésére számos más meleg zenei előadót befolyásolt, mint George Michael, Boy George (Culture Beat), Rob Halford (Judas Priest) és a Frankie Goes to Hollywood zenekar^[9].

Színpadi jelenléte számos stadion rocker előadót inspirált. Axl Rose egy 1992-es budapesti koncerten például Freddie emléke előtt tisztelegve elénekelte a Tavaszi szél vizet áraszt című magyar népdalt^[10]. Kurt Cobain, a Nirvana frontembere búcsúlevelében Mercury előadói tehetségét méltatta^[11].

[szerkesztés] Megítélése

A BBC társaság 100 Greatest Britons listáján az 58. helyre jutott, bár nem volt tősgyökeres angol^[12]
Az Ericcson cég mobiltelefonos szavazásán 66 ország több mint százezer szavazója a We Are the Champions című Queen dalt jelölte meg a legnépszerűbb dalnak.^[13]
A BBC Radio "A 20. század legjobb angol énekhangja" szavazáson a tizedik helyet érte el. A listán ő volt a legmagasabb helyezésű hard rock énekes^[14].

[szerkesztés] Zenei stílusa

Mercury a Queen együttes zeneiségének egyik fő alakítója volt, olyan stílusbeli alapműveket szerzett, mint a progresszív rock Bohemian Rhapsody, a gospel Somebody to Love, a stadion rock We Are the Champions, a lírai It's a Hard Life, vagy a speed metal Princes of the Universe. A Greatest Hits válogatáslemezen szereplő dalok több mint felét ő írta. Többnyire zongorán szerezte a műveit, de volt kivétel is, például a Crazy Little Thing Called Love, melynek kedvéért pár akkordot megtanult akusztikus gitáron játszani.

Kifejezetten kedvelte a vaudeville zenéket, a Queen korai korszakában nem egy ilyen dalt írt (Killer Queen, Bring Back That Leroy Brown).

[szerkesztés] Larry Lurex

1973-ban, a legelső Queen album megjelenése előtt Mercury Larry Lurex néven adta ki az I Can Hear the Music című Beach Boys feldolgozást. A névhasonlóság Gary Glitteréhez nem véletlen, a dal az akkoriban már divatjamúlt glitter rock hagyományokat elevenítette fel. A kislemez bukás volt, bár napjainkban gyűjtők körében nagy értéknek örvend egy-egy eredeti példány ^[15].

[szerkesztés] Szóló albumok

Szólókarrierjére nem jellemzők az ilyen nagyívű művek, első eredeti stúdióalbuma, a Mr. Bad Guy a funk és az R&B jegyében született (akárcsak az 1980-as The Game Queen album). A Queenhez képest szokatlanul könnyed a stílusa, már-már feltűnőleg popos, legtöbb helyen például gitár helyett egyszerű szintetizátor kíséri az énekest.

Ezt támasztja alá több nyilatkozata is: „Számomra a Queen dalai olyasvalamik, mint egy papírzsebkendő”. „ John Lennon írhatott üzenetes dalokat. Stevie Wonder is. De ők ebben a szellemben is éltek. Esetükben biztos lehetett a hallgató, hogy azt és úgy gondolják, ahogy egy-egy békedal szövegében énekelték. Én más típus vagyok. Én jópofa dalokat írok, kellemes dallammal, s ez minden. Aztán írok egy másikat, s így tovább.”

Az opera iránti rajongását már a Bohemian Rhapsody is jelezte, majd az 1988-as második eredeti stúdióalbumát, a Barcelonát teljes egészében ennek a stílusnak szentelte. A mű fogadtatása vegyes volt, egyesek szerint ez "az első és eddig egyetlen lemez, amely valóságos értelmet ad annak, hogy operaénekes és rocksztár közösen ad elő valamit" ^[16], bírálói szerint stílusidegen mind az operától, mind a könnyűzenétől.

[szerkesztés] Élő előadásai

1984-ben egy koncerten

Bár Mercury csakis a Queen együttessel koncertezett élőben, nem kell szükségszerűen az együttes élő stílusáról beszélni, mert annak nagyrészt Freddie volt az alakítója.

Mercury rendkívül karizmatikus és nagy tehetségű előadóként^[17]^[18], képes volt tömegeket feltüzelni, nem véletlen, hogy Kurt Cobain, a Nirvana énekese is hivatkozott rá búcsúlevelében ^[19], és a Queen Live Aid koncerten előadott 20 percét minden idők legjobb élő előadásának szavazták meg ^[20].

Előadásmódja az évek multával vált profibbá, ezzel párhuzamosan az "élő" énekhangja megkopott, így a hangszínbeli különbségket profizmusával egyenlítette ki. Jellemző attrakciói voltak a mikrofonállvánnyal való gitározás, a gitárszólók során gyakran versenygitározott Brian May-jel, a koncertek megszokott részévé vált a közönséggel való énekpárbaja ^[21], a nárcisztikus és extravagáns mozgáskultúra, és a refrén közönséggel való énekeltetése (például We Will Rock You esetében).

[szerkesztés] Magánélete és jellegzetességei

[szerkesztés] Biszexualitás

Bár a közvélemény extravagánsnak és hiperaktívnak ismeri, saját bevallása szerint a magánéletében visszahúzódó és zárkózott személyiség volt. „Az a látszat, mintha fölfalnám és tönkretenném az embereket. Senki sem az igazi énemet szereti, mind a hírnévbe, a sztárba szerelmesek. Van egy kemény, férfias leplem, amit a színpadon magamra öltök, de van egy sokkal lágyabb oldalam is, amely olyan olvadékony, mint a vaj” ^[22]. Kevesek számára ismert, hogy valójában biszexuális volt, és az 1970-es évektól egy Mary Austin nevű nővel élt párkapcsolatban. A sajtó a kezdetektől vájkált a magánéletében, és vélt vagy valós bizonyítékokat közölt a másságával kapcsolatban. 1974-ben például a New Musical Express újságírójának így nyilatkozott: „meleg vagyok, mint a kályha, drágám!” ^[23] A 80-as években több homoszexuális kapcsolatára is fény derült, például a legtartósabb viszony Jim Huttonhoz fűzte.

Ennek gyökeresen ellentmond a közvéleményben kialakult kép: legjobb példák a legendás partijai. A Living On My Own kislemez videoklipjében egy ilyen, tipikus Mercury parti felvételei szerepelnek, ahol megfigyelhető az énekes központi szerepe, karizmatikus és nárcisztikus személyisége. Egyes állítások szerint a szerelemben is ilyen rámenős volt, ha meg akart szerezni magának valakit, akkor drága ajándékokkal próbálta meg levenni a lábáról. „Nekem igazából sok szeretetre van szükségem, és rettenetesen elkényeztetem a szeretőimet. Szeretem boldoggá tenni őket és örömet okoz, ha igazán drága és csodálatos ajándékokat adhatok nekik” ^[24].

[szerkesztés] Opera

Rajongása az opera műfaj iránt több szinten tetten érhető, kezdve az 1975-ös A Night at the Opera című Queen albummal, és benne az opera-paródiának is felfogható Bohemian Rhapsodyval, nyilvános opera sterepléseken át az 1988-as Barcelona albumig, amelyet Monserrat Caballéval énekelt, ötvözve a rockzene és az opera sajátosságait.

„Nem tudom, hogy fogják fogadni ezt a Queen rajongók. A legrosszabb, ha rockoperának tartanák, ami rettentő unalmas. Nem lehet beskatulyázni, mert olyan dalokat éneklek, amilyeneket korábban soha, és amelyek mindkettőnk hangjához illenek. Nehéz volt megírni és elénekelni ezeket a dalokat, mert minden regiszternek a helyén kellett lennie és mind duett volt” ^[25].

[szerkesztés] Stílusváltás az 1980-as években

1979-ben Hannoverben

Személyiségének jellegzetessége volt az átalakulás, amin átment az 1970-es évektől 1980-ig. 1973-ban, a Queen debütálásakor korhű glam rock külsőségek jellemezték: glitteres ruházat, feketére lakkozott körmök, magassarkú cipő, rúzsozott száj. Évek múltával - zenéjük változásával összhangban - enyhült az extravaganciája. 1978-ra már rövid volt a haja, megjelent a jellegzetességévé vált sportcipő a fellépéseken, nem egyszer szegecses bőrruhákba bújt, ezüstös napszemüveggel kísérve (bár a zenéjük már korántsem volt ilyen kemény). 1980-ban bajuszt növesztett, és a haját teljesen rövidre vágta. A rajongókat meglepte a döntés, és sokáig nem is voltak kibékülve vele: egyik koncertjén például borotvákkal dobálták meg. Érdekes, hogy bár ezután nem látható a Judas Priesthez hasonló bőrruhákban, a tipikus 80-as évekbeli ábrázolás bőrruhákban, napszemüveggel és bajusszal alkotta meg a meleg sztereotípiát. Hogy ebben mennyi része volt Mercury stílusának, azt nehéz megállapítani.

[szerkesztés] Fogai

Mercury jellegzetes szépséghibája volt, hogy felső elülső négy foga szabályozatlanul kiállt. Soha nem gondolt a szabályozásukra, állítása szerint nem volt rá elég ideje, de egyes állítások szerint az énekhangját féltette ^[26]. Gyakran viccelt is ezzel: „Rod Stewart, Elton John és én össze akartunk hozni egy bandát. Hármunk után Hair, Nose & Teeth-nek (Haj, Orr és Fogak) neveztük volna. De nem jött össze, mert nem tudtunk megegyezni a szavak sorrendjében. Én természetesen azt akartam, hogy Teeth, Nose & Hair legyen”. „Nem szeretem, hogy a fogaim előreállnak. Ettől eltekintve tökéletes vagyok”. ^[27]

[szerkesztés] Betegsége és halála

A legvalószínűbb feltevések szerint Mercury már 1987-ben elkapta a HIV vírust. Ezt a nézetet támasztják alá az ezután megritkult stúdiólemezek, és a teljesen abbahagyott koncertek. Mivel már 1989-ben külsőleg is felfedezhetők voltak a tünetek, a sajtó gyakran cikkezett az egészségi állapotáról, titokzatos betegségeket találgatva, sőt, emlegették az AIDS betegséget is vele kapcsolatban. A zenekar tagjaival 1989. május 22-én tudatta az állapotát.

Az utolsó Queen munka, melyben részt vett, a These Are the Days of Our Lives dal videoklipje volt. Ekkorra már szembeötlő volt leromlott egészégi állapota, bőrét a kaposi szarkóma okozta sebek lepték el.

1991. november 23-án sajtótájékoztatóban közölte a világgal, hogy AIDS betegségben szenved, majd november 24-én meghalt. A temetése a szülei kérésére zoroasztriánus szertartások szerint folyt, testét elhamvasztották. A hamvak holléte ismeretlen, egyes információk szerint a szülei őrzik.

A Queen megmaradt tagjai megalapították a Freddie Mercury Phoenix Trust-öt, amely egy AIDS ellenes szervezet, és megszervezték a Freddie Mercury emlékkoncertet, amelynek teljes nyereségét az alapítvány javára utalták.

[szerkesztés] Bélyeg

2000-ben egy Milleniumi bélyeget nyomtattak ki Freddie Mercury emlékére. A bélyeg botrányt okozott, mert Roger Taylor is szerepelt rajta a háttérben, és az angol törvények szerint a királyi család tagjain kívül csak elhunyt emberek szerepelhetnek bélyegen.

[szerkesztés] Diszkográfia

[szerkesztés] Albumok

Mr. Bad Guy (1985) UK #6 (arany)	Barcelona (1988) UK #15 (ezüst)	The Freddie Mercury Album (1992) UK #4 (2x Platina)	The Solo Collection (2000) UK #13 (arany)
Lover of Life, Singer of Songs (2006) UK #6 (arany)