Fehér Rózsa
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Fehér Rózsa (németül Weiße Rose) a Harmadik Birodalommal szembeni békés német ellenállási mozgalom volt a II. világháború alatt. Keresztény német diákok alapították, akiket mélyen megrázott az a brutalitás, ahogy a nácik a zsidókkal és baloldali érzelmű emberekkel bántak.
A csoportot egy Falk Harnaek nevű ellenálló ösztönzésére Hans Scholl és húga Sophie alapította. Öt müncheni diák alkotta, mindegyikük a húszas évei elején járt, és mindnyájan a müncheni egyetem hallgatói voltak. A tagok Christoph Probst, Alexander Schmorell és Willi Graf voltak és később egy professzor Kurt Huber is csatlakozott hozzájuk, aki az utolsó két röplap készítésében működött közre. A csoport 1942 júniusa és 1943 februárja között hat náci ellenes röplapot készített és terjesztett német egyetemeken. A hetedik röplap már nem jelenhetett meg, mivel a csoport tagjait 1943. február 18-án a Gestapo letartóztatta. A letartóztatás előzménye az volt, hogy Sophie Scholl az egyetem folyosóján szórta szét a csoport röpcéduláit és ezt a gondnok, aki a náci párt tagja volt észrevette.
A fogság és a kínzások sem tudták megtörni a Scholl testvérpár elszántságát, akik mindvégig kitartottak ügyük mellett. A testvérek a Volksgericht (Népbíróság]] elé kerültek és a bírósági színjátékban mindkettőjüket lefejezés általi halálra ítélték. Kivégzése előtt Hans ezt írta cellája falára: „Dacolva a túlerővel”. Mindkettőjüket 1943. február 22-én fejezték le. Halála előtt Hans Scholl így kiáltott fel: „Éljen a Szabadság!”.
Based on work by 