Cagliari

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Cagliari (kiejtése: [kaˈʎːaːri], szárd nyelven Casteddu [kasˈteḍːu]) Szardínia szigetének fővárosa és Cagliari megye központja Olaszországban. Lakosainak száma 170. 000, de a hozzá tartozó településekkel ) (Elmas, Pirri, Selargius, Monserrato, Quartucciu, Quartu Sant'Elena) együtt eléri a 300. 000 főt.

[szerkesztés] Története

A város környéke már a történelem előtti időkben is lakott volt. Területét két mocsár határolta, más irányból pedig erdővel borított hegyek védték, így mindig kedvező letelepedési helyet nyújtott a kor emberének. Ezt bizonyítják azok a leletek, melyeket Monte Claro hegyen és Sant'Elia foknál találtak.

A római amfiteátrum

A települést a föniciaiak alapították az ie. 7. században és Sulcis, Nora, Tharros városokhoz hasonlóan a szardíniai kereskedelmi kolóniák egyike volt. A föniciaiakat a karthágóiak követték, majd ie. 238-ban, amikor Róma legyőzte Karthágót a Római Köztársaság része lett. Később a vandálok foglalták el, majd a Bizánci Birodalom része lett. Ezután Karalis független állam, úgynevezett "giudicato" fővárosa lett, melyet a "giudice" a bíró irányított. Ebben az önálló időszakában a várost gyakran fenyegették a tenger felől mór kalóztámadások, ezért csaknem elnéptelenedett. Sokan elhagyták a várost és távolabb a tengertől a Santa Gilla mocsár közelében új települést alapítottak. A Karalis giudicato kiterjedt a Campinado-síkság nagy területére a Sulcis vidék ásványkincseire és az Oligastra hegyvidékre. Karalison kívül még három független giudicato volt Szadínián: északnyugaton Torres, északkeleten Gallura és a legtovább létezett és leghíresebb Arborea Oristano fővárossal.

A 11. században Pisa, amely már korábban megszerezte a Sulcis vidéket, meghódította Karalist is és újjáépítette Gagliari városát. Pisa ekkor Amalfi, Genova és Velence mellett egyike volt annak négy itáliai tengeri köztársaságnak, amelyek ellenőrzésük alatt tartották a Földközi-tenger térségét és annak kereskedelmi útjait. Szardínia Pisa és Genova érdekszférájába tartozott, melyek innen ellenőrizték az Itáliából Észak-Afrikába menő kereskedelmi útak egy részét.

A város Castello negyedét körülvevő erődítmények egy részét a pisaiak építették, melyek közül a legnevezetesebbek a Giovanni Capula által tervezett két fehér mészkőből épített torony. Castello negyeden kívül még Marina (a kikötővel), Stampace és Villanova nevű részekből áll a város. Ezek közül Marina és Stampace falakkal is meg volt erősítve, míg Villanova, ahol nagyrészt parasztok laktak nem rendelkezett védelemmel.

A 14. században egy, a pisaiakkal vívott csata után Cagliarit meghódította az Aragóniai Királyság és amikor a teljes sziget ellenőrzésük alá került Cagliari (melyet akkor katalánul Càllernek neveztek) a szardíniai alkirályság fővárosa lett. Az egységes Spanyol Királyság létrejöttével a város is ennek része lett. A spanyol uralom a város és a sziget hanyatlásának időszaka volt.

A 18. századi rövid osztrák uralom után 1720-ban Cagliari Szardíniával együtt a Savoyai-ház uralma alá került, akik felvették a Szardínia királya címet. A Szardíniai Királyság Szardínia mellett magában foglalta Savoyát, Nizzát, Piedmontot és Liguriát is. Székhelye azonban nem Szardínián, hanem a kontinensen Torinóban volt. Itt volt a királyi udvar és a parlament is. A 18. század végén a francia forradalom után stratégiai szerepe miatt Franciaország megpróbálta meghódítani Cagliarit is. A francia hadsereg Poettonál szállt partra és Cagliari felé tört előre, a szardíniaiak azonban megverték a franciákat és megvédték földjüket. Cagliari népe remélte, hogy a győzelem jutalmául engedményeket kap a királytól, amikor azonban a király kéréseiket megtagadta fellázadtak és elűzték a királyi tisztségviselőket. Ezt az eseményt azóta is Szardínia napjaként ülik meg minden év áprilisának utolsó hétvégéjén. Rövid önkormányzati időszak után a Savoyaiak visszaszerezték az ellenőrzést a város felett.

Az 1870. évi olasz egyesítés után a város gyors növekedésnek indult. Sok kiemelkedő épületet emeltek ebben az időszakban, melyekben keveredett a hagyományos szardíniai építészet a modern irányzatokkal. Ilyen például a fehér márványból épített városháza is. A várost a II. világháború alatt 1943. februárjában heves szövetséges bombatámadás érte, ekkor sokan menekültek el a városból a biztonságosabb falvakba. Az olasz fegyverszüneti kérelmet követően a várost és a sziegtet német csapatok szállták meg, de hamarosan visszavonultak, hogy a Róma felé előretörő szövetségesekkel szemben koncentrálják erőiket. Ekkor az amerikai hadsereg vette ellenőrzése alá a szigetet. A sziget repülőterei fontos támaszpontot jelentettek a háború végéig a szövetségesek számára. A háború után a népesség gyors növekedésnek indult és új, korszerű lakónegyedek és háztömbök épültek.

[szerkesztés] Nevezetességei

A város legrégibb része a Castello dombtetőn fekszik, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Cagliari-öbölre. A városfalak legnagyobb része ma is teljesen ép és két 13. századti fehér mészkőtorony a Sant Pacras és az Elefánt torony erősíti. Ez a helyben bányászott mészkő az apalanyaga a városfalnak és sok régi városi épületnek is.
Castelloban található a székesegyház, melynek barokk homlokzatát az 1930-as években az eredeti középkori pisai építészeti stílusban építették át, így a templom visszakapta eredeti alakját.
A székesegyház közelében áll a korábbi tartományi kormányzói palota, mely 1900 előtt volt a sziget kormányzóinak székháza.
Castellóban áll a Szardíniai Régészeti Múzeum hatalmas gyűjteménnyel, melyek közül kiemelkedik a történelem előtti anyag.
A római uralom kiemelkedő emléke az amfiteátrum, mely egyedülálló a világon abban a tekintetben, hogy a helyi mészkősziklákba vájták. Az amfiteátrum nyaranta ma is koncertek és operaelőadások helyszíne.
A városban megtalálható az 1930-as évek fasiszta neoklasszicizmusának néhány vitatott példája, ilyen a Palazzo Giusticia az igazságügyi palota épülete. Az épület közelében hatalmas park található fenyőfákkal és mesterséges tavakkal. A park egyrésze egy dombra nyúlik fel, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a Castellóra, az öbölre és a környező mocsarakra.
Cagliari rendelkezik Olaszország egyik leghosszabb tengerpartjával. A Poetto 13 km hosszú és kitűnő homokos strandjáról híres.
A város ideális környezetet nyújt a vitorlázáshoz, a természetjáráshoz és a szabadtéri sportokhoz. Éghajlata enyhe, melyet gyakran frissít az északnyugati szél. Közelében a számos gyönyörű partszakasz éppúgy megtalálható, mint a hatalmas erdőkkel borított hegyek.
Cagliari sajátos gasztronómiai tradiciókkal is rendelkezik, melyet a tenger gyümölcseiből és halaiból elkészített ízletes tálak képviselnek. A helyi konyhában érződik a régi idők spanyol hatása is. A különlegességekhez kitűnő helyi borokat szolgálnak fel.