Bottyán János
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Bottyán János (Esztergom, 1643 (?) - Lőrinckáta, 1709. szeptember 27.) közismert nevén Vak Bottyán kuruc generális, a Rákóczi-szabadságharc legendás hadvezére
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
[szerkesztés] Végvári vitézből császári ezredes
Elszegényedett protestáns kisnemesi családból származott. Születési éve bizonytalan, különböző források 1635-1640-1645 közé teszik, legvalószínűbb az 1643, 1644. Tanulmányait a vágsellyei jezsuitáknál folytatta. Hatásukra áttért a katolikus hitre, amiért apja kitagadta örökségéből. Így kénytelen volt a rendnél kapuőri szolgálatot vállalni az oktatás és ellátás fejében.
Tanulmányait félbeszakítva állt be végvári katonának Vágsellyén. A portyázásokban gyorsan kitűnt bátorságával és vitézi tetteivel, így hamarosan hadnagyi rangot szerzett.
Ebből az időszakból származik egyik leghíresebb tette. Fogadott társaival, hogy bemegy a 6000 fõs török õrséggel védett Érsekújvárra, és a fõtéren álló mecsetbõl az imát mondó dervist ledobja, majd épségben visszatér. Parasztruhát öltött magára, és bejutott a városba, ahol épp vásár volt. Amikor a dervis kijött a minaret erkélyére, hogy imáját elmondja, Bottyán János utánament és kihajította. Ezután gyorsan lejött a tornyból, a várkapu felé sietett és az útját álló janicsárt lelõve, sikeresen kijutott. Az üldözõ törököket a rá várakozó társai felkoncolták.
1683-ban részt vett Esztergom visszafoglalásában, így főhadnagyi rangban a város lovasságának parancsnokává nevezik ki. 1685-ben sikeresen védelmezte meg a várat a budai Ibrahim pasa támadása ellen. Buda 1686-os visszafoglalásánál tanusított kiemelkedő vitézségéért I. Lipót megerősíti nemességében, valamint címert és egy esztergomi kúriát kapott. Nemesi címerén pajzs alapon egy vár kapuja előtt lovas vitéz látható, a pajzsot növényi levéldíszek fonják körbe, a pajzs fölött egy kardot tartó páncélos vitéz karja, a kard hegyén egy török katona levágott feje. Viceóbesteri (alazredesi) rangban folytatta a török elleni hadjáratot a délvidéki várak visszaszerzéséért Lotharingiai Károly oldalán. 1692-ben I. Lipót ezredessé léptette elő, és egy huszárezred tulajdonosává tette. A Belgrád visszaszerzéséért vívott harcokban haditettei elismeréseként vitézségi nagy aranyéremmel tüntették ki. Badeni Lajos őrgróf seregében folytatja a harcokat. Ekkoriban vesztette el egyik szemét egy csatában, ezért katonái Vak Bottyánnak kezdték hívni.
1696-1698 között a Kecskemét Cegléd Nagykőrös vidék katonai parancsnoka volt. 1697-ben Savoyai Jenő parancsnoksága alatt folytatja a harcokat, akinek szintén kivívta elismerését. Az 1699-es karlócai békekötés után esztergomi kastélyába (a mai városháza) vonult vissza, mivel elkedvetlenítette a császári sereg magyarországi garázdálkodása. A nyitrai Piarista rendiek iskolája számára 3000 forintnyi alapítványt tett. Mint a szegények jótevõje, messzeföldön tisztelet tárgya volt.
[szerkesztés] Labancból kuruc
1701-ben ezredével együtt a Rajna mellé vezényelték a franciák elleni harctérre, a spanyol örökösödési háború kapcsán. Az év végén Rákóczival való titkos kapcsolatok vádjávál hadbíróság elé állították, de bizonyíték hiányában fölmentették.
1703-ban a kurucok ellen küldték. Schlick császári generális seregeivel és három magyar ezreddel, köztük Bottyánéval, bevonult a felvidéki városokba. Bottyán és a sereg egy része Forgách Simon vezetése alatt Zólyomban maradt, amikor a Bercsényi Miklós vezette kuruc sereg a városhoz érkezett. Bottyán János ekkor párbajra hívta a legvitézebb kuruc katonát. Ocskay László 23 esztendős brigadéros állt ki ellene. Mindketten súlyos sérüléseket szenvedtek. Feltehető, hogy a szabad elvonulásért cserébe átengedték a várost. Bottyán visszatért esztergomi házába, hogy sebeiből meggyógyuljon.
1703. december 20-án II. Rákóczi Ferenc kuruc tábornokká nevezte ki, hogy ezzel próbálja átállásra bírni. 1704. október 1-én báró Kuckländer Esztergom városparancsnoka a kurucokkal való összejátszás vádjával elfogatta lakóházában, és összeláncolt kézzel egy dunai naszádra vitette, hogy a bécsi haditörvényszék elé állítsák. Még aznap éjszaka Bottyánt megbízható emberei kiszabadították Nyergesújfalun, aki ezután egyből Rákóczi tábora felé vette az irányt, és hűséget esküdött a fejedelemnek. Szöktetésében a felesége is részt vett, akit ezért a császáriak börtönbe vetettek.
[szerkesztés] A generális
1704. november 16-án bevette Érsekújvárat, ezért a vár főkapitányává nevezték ki. Rövid Duna-Tisza közi hadakozás után a Vág mentén harcolt. 1704. december 26-án részt vett a nagyszombati ütközetben, majd a nyugati országhatárt biztosította a császáriak ellen. Betört Morvaországba, ahonann zsákmánnyal tért vissza. 1705 tavaszán a dunántúli átkelés biztosítására Dunakömlőd vidékén emeltette Bottyán várát, valamint hidat veretett a Dunán. Dunaföldvárat szerette volna elfoglalni, de nem sikerült, mivel gróf Eszterházy Dániel nem tudta megvédeni a hídfőállást. Ennek ellenére 1705 december 13-án a Duna–Tisza közéről indulva kiszorította a Dunántúlról a császári sereget, Szentgotthárdnál legyőzte Heister tábornok seregét, majd Sopront is elfoglalta.
1706. augusztus 3-án a kurucok bevették Esztergomot. Vak Bottyán ezután a Nyugat-Felvidéket biztosítja, majd Rákóczi kinevezi a Dunántúl kormányzójává, és megbízza annak védelmével. 1707-ben a túlerő ellen sorozatos csatákban megvédte az országrészt. Zsenialitását még az osztrák hadvezérek is elismerték. Rendbe hozatta Somló várát, gondoskodott megfelelõ hadfelszerelésrõl és védõõrséget szervezett.
A morvaországi hadjárat idején három ezreddel biztosította a kuruc fősereget. A Vág mentén eredményesen küzdött Stahrendberg tábornok seregei ellen. A tábornokot foglyul ejtette, és Rákóczi elé vitette. Selmecnél személyes fellépése segített az osztrák túlerő elleni győzelemben.
A trencséni csatavesztés után, 1708 végén a bányavárosok katonai parancsnoka lett. A kuruc tábor ekkor már erősen apad, egyre többen álltak át császári oldalra. Vak Bottyán mindvégig hűséges maradt a fejedelemhez.
1709. augusztusában még résztvett Gyöngyösön a megyei közgyűlésen. 1709. szeptember 27-én táborban Lőrinckáta (más források szerint Tarnaörs) mellett, katonai sátrában érte a halál, melynek oka agyhártyagyulladás vagy agyvérzés volt. Ekkoriban pestis járvány is tizedelt, így -tévesen- ezt is halála okaként ismerik.
1709. szeptember 28-án katonai tiszteletadás mellett temették el Gyöngyösön a Ferences rend templomában, jelöletlen kriptába, így védve a császáriaktól.
[szerkesztés] Emlékezete
Személyében a magyar történelem egyik legkiválóbb hadvezérét tisztelhetjük. Tehetségét ellenfelei is elismerték. Seregében szigorú rendet és fegyelmet tartott, de igazságos volt és törődött katonáival, akik szerették és lelkesedtek érte. Embereit eltiltotta a féktelen ivászattól is: „Hogy az én katonáim részegeskedjenek: szemérem (szégyen) volna az énnékem, melyet el nem szenvednék.”.
Jellegzetessége volt legfőbb hadi jelvényének tartott aranyozott, vert ezüst harci szekercéje, a "Bottyán fejszéje", mellyel csatába vezette seregét. Ez a róla készült festményen is megjelenik. Habár súlyos sebeket szerzett, az a hír járta felőle a nép körében, hogy testét nem fogja a golyó.
Támogatta a szerzeteseket és a szegényeket is, ezért nem csak katonái, hanem a tömegek is bálványozták. Ezért írhatta magáról: „a mint is engem nem kártévő, hanem jótévő Jánosnak hínak”.
Hazájáért nemcsak vérét, hanem vagyonát is kész volt áldozni, s gyakran a magáéból fizette katonáit. „Rójuk meg magunkat s kiki, mind szegény, gazdag, hadi és nem hadi ember adja ki hite szerint pénzének tizedét”-írta.
Bercsényi Miklós így emlékezik haláláról: „Most hozták a hírt, szegény Bottyán vak sógor tegnap nyolc óra tájban behúnyta másik szemét is.”
II. Rákóczi Ferenc fejedelem írta róla: „Nem volt sem jó származású, sem művelt ember, ezért igen nyers volt, de józan, éber, szorgalmas. Szerette a népet, és az is rendkívül szerette őt, mert katonáit szigorú fegyelemben tartotta, de mindenkor igazságot szolgáltatott nekik, amikor igazuk volt.”
Helyi hagyomány szerint 1707. októberében egy bakonyszentlászlói forrás vízében gyógyította magát, ahol most emléktáblája van.
Vak Bottyán életének legfőbb kutatója Thaly Kálmán gyűjtése a: Bottyán János vezénylő tábornok levelezései s róla szóló más emlékezetre méltó iratok. (1685–1716.) (Budapest, 1883.), melyet később további 20 levéllel egészített ki.
A tábornok emlékét szobrok, közterületek, intézmények nevei őrzik országszerte. Pontos nyughelye a mai napig ismeretlen. A gyöngyösi templom falán lévő márványtáblát Thaly Kálmán avatta fel a magyar országgyűlés nevében, 1907-ben. Lovasszobrát halálának 260. évfordulóján, 1969-ben emelték a templom mellett.
Bottyánról hidat neveztek el Esztergomban.
Based on work by 