Balogh Pál (orvos)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Balogh Pál (Nagybarca, 1794. október 18. - Pest, 1867. szeptember 11.) homeopátiás orvos
[szerkesztés] Élete
Atyja Balogh Mózes református lelkész volt; alsóbb iskoláit Rimaszombaton végezte, honnan 1810-ben Sárospatakra s 1814.-ben Késmárkra ment a jog hallgatására; ekkor a francia s az olasz nyelvet is megtanulta. Visszatért ismét Sárospatakra, hol elvégezte tanulmányait és az angol nyelvet is elsajátította. 1817-ben Pestre jött az orvosi tudományok hallgatása végett és azokat 1822.-ben el is végezte, mire a következő évben orvosi oklevelet nyert. 1825-ben bejárta Németországot, hol az akkoriban keletkezett homeopátiás gyógymód elveivel is bővebben megismerkedett. Mint Hahnemann követője tért vissza hazájába s 1826 óta az új gyógyiskola elvei mellett hiven megmaradt. A Magyar Tudományos Akadémia első nagygyűlésén 1831. február 17.-én levelező tagjává választotta; rendes taggá lett 1835. szeptember 14.-én. A berlini s lyoni orvosi társaságok 1834-ben szintén levelező tagjukká választották. Az 1846–1847-ben alakult homeopátiás egyletnek jegyzője volt. 1847-ben a velencei kongresszuson a magyar orvosok és természetvizsgálók Sopronban tartott VIII. nagygyűlését képviselte. Az iparegyesület eszméje tőle származott, az állatvédő egyesület szintén az ő műve volt. 1856. nyarán ismét külföldre ment és huzamosabb ideig tartózkodott Párizsban, Londonban és Brüsszelben. 1865-ben élénken részt vett a magyar homeopátiás orvosegylet szervezésében, mely megalakulása után még azon év december 28.-án elnökévé választotta.
[szerkesztés] Munkái
1. Dissertatio inaug. medica de evolutione et vita encephali. Pestini, 1823.
2. A visszaigazításra való feleletnek visszaigazítása. Feleletül prof. Bugát Pál urnak a magyar nyelv ügyében. U. ott, 1831.
3. Rövid orvosi értekezés a cholera morbusról. Temesvár, 1831.
4. A Kávé, théa és csokoládé történeti, természethistoriai, diaetetikai és orvosi tekintetben. Pest, 1831.
5. Tudományos mívelődésünk története. Buda, 1835. 100 aranynyal jutalmaztatott. (Philosophiai pályamunkák I. kötet. Ism. Figyelmező 1835.)
6. Hahnemann. Emlékbeszéd. Buda. 1844.
7. Egy pár szó a magyar tudós társaság ügyében. Pest, 1848.
8. Az olasz tudósok congressusa Velenczében 1847. Pest, 1863.
9. Des dangers des mariages consangvines. Paris, 1865.
Számos tudományos értekezése jelent meg a Közhasznú Esmeretek Tárában, melyet 180 czikkel gyarapított és az Ujabbkori Ismeretek Tárában is. A nemzeti szinház könyvtárában megvan kéziratban: Bronzfő vagy a szökevény, dr. 3 felv. (ford.). Hátrahagyott kéziratait 50 ezer kötetből álló könyvtárával együtt megvette a magyar kormány és azokat a budapesti egyetemi könyvtárba kebelezte be.
Szerkesztette a Tudománytár literaturai részét 1837-től 1843-ig. Arczképe Lieder által kőre rajzolva jelent meg és a Vahot Imre által kiadott: Magyar irók díszképcsarnoka I. lapján (1859.)
Álneve: Kákay Aranka.
[szerkesztés] Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996
)
