A Fővárosi Állat- és Növénykert épületei
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Fővárosi Állat- és Növénykert ma látható épületeinek zöme az 1909-1912 közötti, Kós Károly és Zrumeczky Dezső nevével fémjelzett, erdélyi stílusú felújítási hullám során keletkezett. A II. világháború pusztításaitól megrongálódott kert néhány szocreál stílusú épülettel is gazdagodott, majd a rendszerváltást követően megindult modernizáció jegyében új, az európai állattartási szabványoknak is megfelelő állattartó helyek épültek. A szócikk a továbbiakban időrendben tárgyalja a ma látható épületeket.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Korai épületek
[szerkesztés] Bagolyvár
A szándékosan elhagyatott várromot utánzó Bagolyvár eredetileg Koch Henrik és Szkalnitzky Antal tervei alapján épült romantikus stílusban 1885-1886 között a mai Élet-Halál Ház helyén, a Simogató és a Dél-Amerika kifutó között. Az 1909-1912 közötti átépítés idején lebontották az eredeti épületet, és mai helyén, az állatkert északi fala mentén épült meg Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervei alapján némileg átalakítva. A II. világháborúban súlyos károkat szenvedett, ezért a háborút követően kitatarozták. 1983-1988 között nagyobb átépítésre került sor az eredeti épületrészek megtartásával, majd 1997-ben ismét átalakították, hogy az itt bemutatott állatoknak jobb körülményeket biztosítsanak.
Jelenleg az erdei kutyáknak, a mosómedvéknek és a farkasoknak ad otthont, régebben azonban jóval többféle fajt mutattak be itt összezsúfolva (hiénák, kutyafélék).
[szerkesztés] 1909–1912
[szerkesztés] Afrika Ház
Az Afrika Ház a Majomház, a tigriskifutó és a Vidraház közelében fekszik, az állatkert északi fala mellett. 1912-ben épült Kós és Zrumeczky tervei alapján, stílusa a századfordulós brit Arts and Crafts hatásait mutatja. Az épület az 1990-es évek második felében indult rekonstrukciós hullámának első fázisa volt: a Buváti tervei alapján 1997-ben készült el. Alapvetően nagymacskák bemutatására szolgált, és kezdetben az ívek alatt kialakított szűk ketrecekben éltek az állatok. A korszerűsített épületben már jóval kevesebb faj él - pusztán az oroszlánok, szerválok, sivatagi rókák és a leopárdok élnek itt, kívül tágas kifutókkal. A párducok nem rendelkeznek kifutóval, viszont belső terük tetőszerkezete kinyitható, így az állatok levegőzhetnek és napozhatnak. A látogatóterek is jelentősen megnőttek - az épület belseje is látogatható, ahol kisebb kiállítás látható Afrika élővilágáról és kultúrájáról, valamint híres magyar felfedezőkről és vadászokról, akik a fekete kontinens vidékeit járták.
[szerkesztés] Bambi Ház
A Bambi Ház a régi Majomház mellett, a Rágcsálóházzal szemben áll. 1912-ben épült Kós és Zrumeczky tervei alapján.
Eredetileg erszényeseket és vendégízületeseket mutatott be, az 1930-as évektől azonban nem tartottak benne állatokat: falatozó, állategészségügyi állomás, végül iroda működött benne. Ekkor ragadt rá a Bambi Ház elnevezés, mivel a jelképes örökbefogadásokat itt bonyolították le. 2002/2003-ban Nyitrai Péter tervei alapján felújították, azóta gyűrűsfarkú makik és varik belső kifutójának ad otthont.
[szerkesztés] Elefántház
Az Elefántház a budapesti állatkert egyik legismertebb műemlék épülete. Eredetileg a Vastagbőrűek Háza nevet viselte, és 1912-ben épült szecessziós stílusban Neuschloss Kornél műépítész tervei alapján.
[szerkesztés] Az épület jellemzői
Az állatház a benne bemutatott állatok származási helyére utalva az indiai és afrikai művészet hatásait viseli magán. A hatást fokozzák a különböző pirogránit díszítmények, színes üvegablakok és zománcos csempék, eozinmázas állatábrázolások, különféle terméskövek.
A pirogránit, eozin és zománcos csempe a pécsi Zsolnay porcelángyárból származik: a tulajdonosok azzal támogatták az állatkert megszépülését, hogy rendkívül kedvezményes, önköltségi áron biztosították a díszítőelemeket az épület számára.
Az Elefántház háromhajós épület - a legnagyobb belmagasságú főhajó a látogatótér, az oldalhajókban élnek az állatok. A tetőt dongaboltozat tartja, amit egy félköríves hevederív két részre oszt. A boltívek közti pilléreket a boltvállaknál tizenkét ágú csillag díszíti. A hajók végén két kupola látható: az északkeleti, minaret melletti részen a kisebb, amely a négy díszes sarokív miatt tizenkétszögalapúnak tűnik, illetve az épület másik végén a nagyobb, amely csegelyesen kapcsolódik a falakhoz.
A keleties hatást erősítette a 31 méter magas minaret, melynek felső szintjére 91 lépcső vezetett. A tornyot 1915-ben az I. világháborús szövetséges Oszmán Birodalom kérésére lebontottak, mivel a török diplomácia nemtetszését fejezte ki az ellen, hogy egy muszlim szimbólum egy állatházat díszítsen.
A belső teret növényoramentika és stilizált állatábrázolások díszítik.
[szerkesztés] A felújítás
Az épület a II. világháborút különösebb sérülések nélkül vészelte át, azonban állapota a 20. század utolsó évtizedére olyannyira leromlott, az állattartó helyek pedig olyannyira elavultak, hogy felújítása elkerülhetetlenné vált. A külső vakolat szinte teljesen hiányzott, a falfestményeket bevakolták, a díszítőkerámiák megrongálódtak, az épület pedig életveszélyessé vált. A munkálatok Kugler Katalin tervei alapján kezdődtek 1997-ben, a belső terek rekonstrukciója pedig Anthony Gall nevéhez fűződik. A minaret is újjáépült, így az épület nem csak eredeti alakját nyerte vissza, hanem még kilátóval is gazdagodott az állatkert.
A belső növénymintás festményeket és a nagy kupola geometrikus - stilizált állatalakos dekorációját korabeli fotók és helyszíni vizsgálatok alapján alkották újra időtálló festékkel. Az ólomüvegeket az Egyesült Államokból pótolták. Kicserélték a csatorna- és fűtési rendszert is. A gondozók számára biztonságos kezelőfolyosó épült.
A felújítás során az állatvédelmi szempontok ugyanannyit nyomtak a latban, mint a műemlékvédelmiek. Az elefántok belső tere 30 m2-rel növekedett, és külön bikaistállót is létrehoztak. Az istállók fényáteresztő tetőt, valamint padló- és falfűtést kaptak. Az addig meglehetősen sivár külső elefántkifutót átalakították, kibővítették. Egy 110 m2-es felületű medence épült, amelyben egyszerre több állat is fürdőzhet, emellett egy, az állatok által működtethető zuhanyt és a folyamatos vizsgálatokat lehetővé tevő mérleget is elhelyeztek a farönkökkel, árnyékolókkal, dombocskákkal gazdagodott kifutóban.
A felújítást 2000-ben Europa Nostra díjjal honorálták. Az indoklás szerint „a magyar szecessziós építészet egy kiemelkedő példájának az érzékeny és precíz, beható tudományos kutatáson alapuló felújításáért, egyúttal az 1915-ben lerombolt torony gondos újjáépítésért” kapta meg az Elefántház a kitüntetést.
[szerkesztés] Az Elefántház lakói
Mint neve is mutatja, az Elefántház legismertebb lakói az (ázsiai) elefántok, azonban más vastagbőrűek is – jelesül nílusi vízilovak, régebben pedig szélesszájú orrszarvúak – élnek/éltek itt. Egy ideig a ház lakói közé tartoztak a dél-amerikai tapírok is. Jelenleg csak két elefánttehén (név szerint Hella és Zita) van a kertben, a bikaistállót pedig - amellett, hogy egy időben a rózsás flamingók téli szállásaként is szolgált - most az elefántok evolúciós szempontból legközelebbi rokonai, a szirtiborzok lakják. A ház Zsiráfház felőli oldalán marabuk kaptak helyet. Az Elefántház lakói még a sarkantyús teknősök is.
[szerkesztés] Hivatkozások
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal vonatkozó lapjai:
[szerkesztés] Fácános
A jellegzetesen erdélyi stílusú Fácános természetesen Kós Károly és Zrumeczky Dezső műve, és szintén 1909-1912 között épült. Nevének megfelelően díszmadarak, galambok és fácánok bemutatására szolgált, majd 1998-as átépítése után kisebb termetű, Magyarországon élő és vízimadarak kaptak itt helyet (pl. vadászfácán, csóka, erdei fülesbagoly, batla, pásztorgém, kaledón bakcsó, kacagó jancsi). A restauráció során rejtett teleltetővel bővült ki, és a látogatók bemehetnek a madarak közé.
[szerkesztés] Főkapu
Az intézmény 1885-ben épült első bejárata is díszes volt, de csak az alapjait használták fel az 1909-1912 közti, Neuschloss Kornél tervei alapján lebonyolított átépítésekor. A Főkapu ma az állatkert egyik szimbóluma. Egy központi kaputoronyból áll, amelyet négy-négy faragott kőelefánt és köztük ülő indiai idomárjaik tartanak, ehhez két negyedköríves oldalszárny és ezek végén egy-egy irodaként és jegypénztárként működő épület áll.
A kaputornyot az Elefántházhoz hasonlóan Zsolnay kerámiával borított, cikkelyes álkupola fedi, amelynek középső részén jegesmedvék, legtetején pedig mandrillok figyelnek a világ minden égtája felé. A szobrok Maugsch Gyula alkotásai. Figyelemre méltó még a kovácsoltvas kapu, illetve a trópusi hangulatú, a kapuív mentén végigfutó mozaik.
[szerkesztés] Kisszikla
A Kisszikla 1909-1912 között épült Benke Gyula szobrász és dr. Végh Gyula mérnök tervei alapján Urs Eggenschwyler ötlete nyomán. A vasbeton gerendák által tartott cementbeton szerkezet gránitsziklákat és gneisztáblákat utánoz, legmagasabb pontja a 16 méteres magasságot is eléri a sétányok szintjétől mérve. Belsejében étterem, rendezvénytermek és állattartó helyek vannak. Az 1998-1999 közti felújítása óta a szikla tetején látogatóútvonal vezet keresztül, és nemrég a jegesmedvék kifutójára néző terasz is megnyílt.
A Kisszikla északi oldalán jelenleg a jegesmedvék és oroszlánfókák ún. Sarki Panorámája látható, a többi részen pedig hóbaglyok, pápaszemes pingvinek, borjúfókák, koronás darvak és fakókeselyűk osztoznak - ez utóbbiak röpdéjébe a bátrabb látogatók bemerészkedhetnek, és egy függőhídon keresztül a Nagy-tavat átszelve egészen a Kós-madárházig eljuthatnak. A Kisszikla déli oldalában áll a Norvég Ház.
[szerkesztés] Kós-madárház
A Kós-madárház szintén az 1909-1912-es időszak terméke, a kalotaszegi református templomok stílusát idézi hegyes tornyával. Mint a legtöbb Kós–Zrumeczky-épület, ez is zömmel fából épült, így érdekes kontrasztot mutat az északkeleti és északnyugati oldalak félkör alakú, acélrácsos röpdéivel. A központi teremben és az ehhez kapcsolódó röpdében jácintkék arákat csodálhat meg a közönség, a nyugati szárnyban a folyosó egyik oldalán díszes pintyfélék, a másikon különféle kígyók láthatóak. A keleti szárnyban régóta egy légtérben vannak látogatók és állatok (elsősorban különféle egzotikus madarak, kisebb papagájok, rulrul, koronás galamb, régebben lajhár stb.), végül a terem végében hatalmas vizes terrárium látható kajmánokkal és a fekete pacu nevezetű nagy, növényevő pirájákkal. A keleti röpdében régebben vágómadárfélék, jelenleg pedig a húsevő kea papagáj él.
A Kós-madárházból indul a Kissziklára vezető, a Dombházat keresztülszelő és a Nagy-tó felett áthaladó útvonal. Közvetlen közelében található a Pápua Röpde és néhány kisebb papagájház.
[szerkesztés] Majomház
A Majomház eredetileg Koch Henrik és Szkalnitzky Antal tervei alapján épült romantikus stílusban az 1866-os megnyitóra, és akkoriban az állatkert legköltségesebb épületének számított. Mai formáját 1909-1912 között nyerte el Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervei alapján, 1936-ban pedig kibővítették az északi üvegtetejű szárnnyal és a keleti, szintén félkör alakú ketreccel. A II. világháború után kisebb belső átalakításokra került sor (aranyhalas medence létesítése az üvegtetejű csarnokban, üveg elválasztófal építése a látogatótér és a belső ketrecek között).
Az elavult állattartó szemléletetet tükröző épület átépítése már régen esedékes volt. Az 1990-es években két tágas, füves kifutó épült mellé, majd 2003-ban ez egész kifutókomplexummá bővült. A belső átépítésre 2004-ben került sor: kevesebb, de tágas, világos belső tér jött létre. Az üvegtetejű szárnyban olyan dúsnövényzetű teret hoztak létre, ahol a kisebb karmosmajmok és a békés lajhárok közé a látogatók is bemehetnek.
Jelenleg aranyhasú mangábék, huszármajmok és vörös varik láthatóak a déli oldal belső helyiségeiben, a keleti nagy ketrec lakói pedig a sziamangok.
[szerkesztés] Nagyszikla
A Városligetet domináló Nagysziklát a Kisszikla alkotói, dr. Végh György és Benke Gyula alakították ki 1909-1912 között. Ez a műszikla is természetes kőzeteket imitál: az alsó rész a Karszt-hegység szürke mészkövére, míg a csúcsrész afféle dolomitsisakra hasonlít. Ez ma a három (a Kissziklával együtt négy) ilyen típusú európai látványosság közül a legtermészetesebb, maga mögé utasítva a hamburgit és a párizsi Parc Zoologique de Vincennes műhegyét.
A szerkezetet vasbeton gerendák tartják, burkolása cementbeton. Belsejében állattartó helyek találhatóak, illetve egy víztorony is helyet kapott itt. Az évek során több alkalommal megsérült, rengeteg pénzt igénylő felújítása csak 2006-ban kezdődhetett meg.
A Nagyszikla hatalmas kerületén több kifutó létesült, amelyek számos állatnak adtak otthont. Itt éltek az oroszlánok, a pumák, a csíkos hiéna, a különféle medvék, a galléros páviánok, sörényes juhok, jaguarundik, kárpáti hiúzok és a fehérfejű rétisas is, illetve az oldalában működött a Természet ékszerei kiállítás megnyitásáig a hüllőház.
[szerkesztés] Norvég Ház
A Norvég Ház 1912-ben épült Kós és Zrumeczky tervei alapján a Kisszikla déli oldalába. Stílusa nevének megfelelően skandináv: a vaskos rönkökből álló épület hangulatos eleme az hideg égövi állatok - jelenleg a közelében elhelyezett borjú- és oroszlánfókák, jegesmedvék, hóbaglyok és pingvinek - bemutatójának.
Szerepe az idők folyamán sokat változott: volt vadászati múzeum, fényképészet, tejcsarnok. Jelenleg a december 6-i Mikulás-ünnepségeken az állatkerti Mikulásnak ad otthont. Erkélyéről remek kilátás nyílik a borjúfókák és a pingvinek közös medencéjére.
A Norvég Házat 1997-ben nyilvánították műemlékké, teljeskörű felújítására pedig 1998-ban került sor.
[szerkesztés] Pálmaház
A Pálmaház eredetileg a főváros különálló vállalkozásaként valósult volna meg a Gellért-hegyen, ám a felújítási hullámhoz kapcsolódva végül úgy döntöttek a városatyák, hogy a trópusi állat- és növényfajokat bemutató csarnok is az állatkertbe kerül. 1909 és 1912 között Végh Gyula műszaki, illetve Ilsemann Keresztély és Räde Károly kertészeti tervei alapján készült el a kert déli – akkor még bejárattal rendelkező – sarkában. A helyválasztás tudatos volt: a félkör alakú kupola alatti terasz a Nagy-tó fölé magasodik.
Az acélszerkezetes, üveggel borított ház egy két részre bontott nagycsarnokból és két oldalt három-három oldalházból áll. 1922-ben az egyik oldalházat terráriummá alakították át, 1934-ben pedig a krokodilok költöztek be a tó felőli, félkörös részbe. A II. világháború során az épület súlyosan megrongálódott – a krokodilokat pl. a medencéjükbe fagyva találták meg –, egyesek már-már ócskavasként kívánták értékesíteni a maradékait. Végül 1952-ben újra megnyílt a nagycsarnok, de a belső meleg, párás klíma hamar kikezdte az acélt, így az 60-as és 70-es években több felújításra került sor.
A végleges felújítás 1991-ben kezdődött, amely a váratlan problémák miatt 1 091 milliárd forintot emésztett fel, és 9 éven át húzódott. Eredményeképpen 2000-ben egy korszerű és esztétikus állattartó hely nyitotta meg kapuit. Nem sokkal később az alatta kialakított Akvárium felújításának lázárulásával a két ház összeköttetésbe került. Látogatásuk külön jegyváltást igényel.
A Pálmaház tó felőli kupolája alatt cukrászda működik, az oldalházakhoz pedig külső röpdék és kifutók csatlakoznak. A hat oldalház egyébként tematikusan épül fel: egy-egy trópusi életközösség néhány növény- és állatfaját mutatják be.
- Okefenokee (észak-floridai mocsárvidék)
- Arubonito (hispaniolai folyó)
- Chirripo (Costa Rica-i folyó)
- Tana (kelet-afrikai folyó)
- Nusafenggara (a Kis-Szunda-szigetek maláj neve)
- Khao Yai (thaiföldi esőerdei nemzeti park)
[szerkesztés] Rágcsálóház
A Rágcsálóház a régi Majomház mellett, a Bambi Házzal szemben áll. 1909-1912 között épült a Kós–Zrumeczky páros tervei alapján. Eredeti célja a kisemlősök, rágcsálók bemutatása volt, amit sok 20. századi átalakítás mellett egészen Nyitrai Péter tervei alapján történő 2002-es teljeskörű felújításáig ellátott. Többek között tengerimalacok, különféle egerek, patkányok, pelék lakhelye volt, illetve egy időben hódpatkányok, örvös armadillók és maláj pálmasodrók is éltek itt. Azóta, bár neve megmaradt, a mandrillok belső bemutatójaként szolgál, akiknek külső majomszigetükre külön kijárat nyílik.
[szerkesztés] Szarvasház
A Szarvasház szintén erdélyi stílusban épült Kós Károly és állandó tervezőtársa útmutatásai alapján 1909-1912-ben. 1984-ig a Bivaly-, Szarvasmarha- illetve Bölényház, a Nagyszikla és a Majomház között állt, amikor is lebontották, hogy helyén megépülhessen az Új Majomház. 1987-1988 között épült fel újra az eredetivel megegyező formában az addig elraktározott, számozott gerendákból, de ezúttal a kert északnyugati sarkában.
Eleinte nevéhez hűen szarvasok és őzek bemutatására szolgált, új helyén azonban csak rövid ideig éltek itt rénszarvasok, illetve koronás darvak. Jelenleg innen nyílik a Simogató, nyugati szomszédja a Parasztudvar, és a Szarvasházon keresztül lehet megközelíteni az Élet-Halál Házát. Az emeletes épület alsó szintjén rágcsálókat illetve Dél-Amerika kisemlőseit tekintheti meg a látogató, lezárt felső szintjén egy időben vadászati kiállítás működött.
[szerkesztés] 1945–1989
[szerkesztés] Bölényház
A Bölényház az 1944-ben elpusztult Bivalyház pótlására ideiglenesen felépített Szarvasmarhaház helyén épült 1963-1964 között Kéri Gyula és Bognár Ferenc - az új Zsiráfház alkotói - tervei alapján szocialista realista stílusban. Jellegzetes díszítőeleme az őskori barlangrajzokra utaló bölényábrázolás a homlokzatán.
Jelenleg a szélesszájú orrszarvúpár él itt, az emeleten pedig irodák működnek. Korábban kafferbivalyt is bemutattak itt.
[szerkesztés] Zsiráfház
A Zsiráfház eredetije 1909-1912 között épült Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervei alapján, és a benne bemutatott állatok - zsiráfok, antilopok, zebrák - őshazájának építészetének hatásait viselte magán. A II. világháborúban súlyos károkat szenvedett, alapjainak felhasználásával 1965-ban készült el a mai is látható Zsiráfház Kéri Gyula és Bognár Ferenc tervei alapján szocialista realista stílusban. Érdekesség az őskori barlangrajzokra utaló dekoráció az előtérben, mely pálcikaemberek zsiráfvadászatát ábrázolja.
Jelenleg a zsiráfoknak, szurikátáknak és kaffer szarvasvarjaknak ad otthont. Emeletén irodák működnek.
[szerkesztés] Emberszabásúak Háza
Az Új Majomház vagy Emberszabásúak Háza a Szarvasház helyén épült meg a Bölényház, a Kós-féle Majomház és a Nagyszikla közötti területen 1984-ben. Stílusa szocreál, különlegességei az ajtók majomfejű kilincsei. A cikcakkos kiképzésű belső téren eredetileg négy nagy, vastag üvegtáblákon keresztül látható állattartó hely osztozott, ahol a síkvidéki gorillák, a csimpánzok, a szumátrai orangutánok és a sziamangok kaptak helyet.
2003-ban a környezetvédelmi törvények módosítása miatt átépítésekre került sor, hogy az egyes fajok számára biztosítani tudják az előírt lakóterületet. Korábban a külső kifutóval addig nem rendelkező sziamangok kerültek át az elhunyt borneói orangután, Lajos helyére, a régi Majomházba. Helyükön egy ideig arany agutikat láthatott a nagyérdemű, majd az átépítések során hozzácsatolták az orangutánok helyéhez. A csimpánzokat Győrbe költöztették, hogy kifutójukat és belső lakóterüket a gorillákéhoz csapják.
Jelenleg tehát két fajt mutat be a ház, melynek alagsorában irodák működnek. Az egyesített, számos játékkal és mászókával díszített belső terek továbbra is elválaszthatóak az eredeti falak mentén, megkönnyítve a takarítást és az esetleges karbantartási és állatorvosi teendőket. A házhoz a déli, Állatkerti út felőli részen füves kifutók csatlakoznak.
[szerkesztés] 1989 után
[szerkesztés] Dombház
A modern Dombház a Kós-madárház, a Fácánház és a Nagy-tó között helyezkedik el. Kis Péter tervei alapján 2003-2004 között épült a sisakos kazuárok és a kistestű kenguruk számára a régi Kis-tó helyén. 2004 folyamán környezetében teknős-tó és egy új, kis patak került kialakításra.
Különlegessége, hogy a kifutók részben a mesterséges domb alatt helyezkednek el, így az esztétikus látvány mellett térkihasználtság szempontjából is előnyös, ráadásul megnyílt a kilátás a vízimadarakat bemutató Nagy-tóra. Az átvágott dombon út vezet keresztül, amely a Kissziklát és a Kós-madárházat köti össze.
[szerkesztés] Már nem látható épületek
[szerkesztés] Bivalyház
A szintén Kós és Zrumeczky terezte Bivalyház 1909-1912 között épült. Pusztán alapozásánál használtak követ, egyébként a kalotaszegi, figyelőtoronnyal ellátott kisnemesi házat formáló épület kizárólag fából épült. Elnevezése ellenére leginkább bölényeket tartottak benne. 1944-ben a bombázások során megsemmisült, helyén egy sebtében összetákolt Szarvasmarhaházat húztak fel, amit később a Bölényházra cseréltek le.
Based on work by 